Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-09 / 49. szám

tokkal küzdő, s önállóbb társulat alapja van le­téve. Az egyetemi collegiumok állítása, a gyónta­tás, s a világ minden részeiben való missiók jelöl­tetnek ki főbb teendőkül. Már itt elég finom ra­vaszsággal különösen azon iparkodnak, hogy a rend egy saját választotta főnöke alatt lehetőleg önálló, független testület legyen. Igaz hogy a pá­pának külön fogadásban Ígérnek föltétlen enge­delmességet , bárhova küldi a rend akármelyik tagját, kérdezkedés nélkül tartozik elmenni. Igen, de a generális rendelkezvén korlátlanul ve­lük, az meg visszahívhatta., ha akarta, amint ezt tették is. E függetlenség érdekében nem en­gedte később Ignác, hogy a rend tagjai egyszers­mind egyházi hivatalokat is viseljenek. — Sze­génységet fogadnak, birtokot nem szabad szerez­niük, — maguknak. De rögtön utána mondja, hogy tanodákra s hasonló célokra bírhatnak anyagi vagyont is. Igy lőn, szegénységi fogadalmuk da­cára, hogy midőn a rend 1780-ban föloszlattatott, kamarájában több kincs volt, mint a pápai kincs­tárban akár III. Sándor alatt. A reformatio által megtámadott pápaság nagy zavarban volt különösen a közönségre hatni tudó, s a kor eszméivel megküzdeni képes alkal­mas védők hiányában. A régi barátrendek, kik hajdan e szerepet oly nagy sikerrel vitték, s való­sággal a mai röpiratok és a napi sajtó szolgálatát teljesítették, a 16-ik század elején általában oly tudatlanságban siilyedve, s egyházfegyelmi s er­kölcsi tekintetben annyira romlottak voltak, hogy > a római szék egyáltalán nem használhatta fel őket eredménynyel. Uj erőkre, ügyes, vállalkozó, szó­val épen olyan emberekre volt szüksége a veszély­ben forgó romanismusnak, minő Ignác és társai. Innét érthető, hogy midőn III. Pál pápa a Conta­rini bibornok által kézbesített tervet elolvasta, azon fogadásra, hogy egyedül Isten földi helytar­tójának akarnak szolgálni s engedelmeskedni, örömmel kiáltott föl: „Digitus Dei est hicu „Lel­kében előre látja — tevé hozzá — hogy Ignác­nak és társainak kegyes, buzgó igyekvése erős oltalmául és diszeül szolgál a szorongatott egy­háznak.*) A tervrajzot átvizsgálás végett három *) „Simul istud adjecit, sese praesagire animo, piam illám Patrum industriam id temporis in publicum animarum bonum conspiran­tem aflictis Ecclesiae rebus non laevi praesidio atque ornamento íore. — Imago primi saeculi soe. JeB. Lib. I. Cap. VIII. pag. 86. bibornoknak adta a pápa. Közöttük volt Gruidiccí -oni ép oly kegyes mint tudományos egyik legte­kintélyesebb bibornok, ki nemcsak az uj rend sza­bályaival nem volt megelégedve, hanem általában minden barátrendek eltörlését ajánlotta. *) Az öreg tudós tekintélye s befolyása sokáig meggátolta a pápai engedély kiadását. Loyoláék már ekkor ügyességgel követtek el mindent, a szent szék jó­akaratának és bizalmának megnyerésére. Térítő, s erkölcsjavitó buzgalmuk oly jó hírbe jött, hogy a portugalli udvar Ignácot felhívta küldje hozzá hat tanítványát; a kiket a kormány Indiába szál­líthatna a pogányok térítésére. Loyola a kis társu­latból nem akart egyszerre annyit Európából ele­reszteni csupán Rodriguezt és Xavér Ferencet kül­dötte el. Ez esemény egy részről nagyon emelte tekintélyüket, másrészről uj indokául szolgált an­nak, hogy a pápai szentesítést sürgessék. Végre, miután — Ribadeneira szerint — Isten csudála­% tosan annyira megvilágosította Guidiccíoni elmé­jét, hogy ő is beleegyezett, III. Pál pápa egy e célra kiadott bullájában megerősité a rendet 1540. sept. 27-ikén, de azon záradékkal, hogy hatvannál soha sem lehet több tagja. Az akkor 10 tagból állott társaság egyhan­gúlag Ignácot választá generálisul, ki többszörös vonakodás után e méltóságot el is fogadta. A tagok elszéledtek leginkább Olasz, Francia és Németországba nemcsak uj társak szerzése vé­gett, hanem hogy a kor nagy mozgalmaiban sze­repeljenek. Valóban mindjárt első fölléptükkel a katholicismus legtapintatosabb és legmegbízhatóbb védőiül, majdnem megmentőiül bizonyították be magukat. Különösen Németországban a császári s pápai hatalomnak a reformatio elleni küzdelmé­ben La Jay, Bobadilla, Faber és Canisíus irányadó befolyásra emelkedtek, s a wormsi s regensburgi gyűlésekben jelentékey szerepet vittek. A pápai követ Farnese bibornok egy lépést sem tőn Le Jay tanácsa nélkül. — Olaszországban pedig igen gyorsan elterjedtek és az erkölcsök javítása, s a vallásosság felélesztése érdekében tanúsított na­gyon sikeres fáradozásaikért oly népszerűségre és tekintélyre emelkedtek, hogy több városok folya­modtak a pápához küldjön hozzájuk jezsuitákat. *) A barátrendek kártékonyságáról egy igen nevezetes értekezést irt, mely a vatican könyvtárában ma is meg van. — Wolf. öescb. d. Jesuit. I. könyv. 46 1.

Next

/
Thumbnails
Contents