Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-09 / 49. szám

Ignác Rómában maradt, s az ifjúság tanitása, a zsidók térítése mellett idejének legnagyobb ré­szét az akkor Rómát elözönlött nyilvános kéjhöl­gyek megjavítására fordította. — E célra külön házat állított, hová naponként látták a piacról miként hurcolja be az örömleányokat. E miatt társaival együtt oly rosz hírbe jött Rómában, hogy a pápának egy külön bullában kellett a jezsuitá­kat ártatlanoknak nyilvánítani s bűnnel azokat vádolni, kik őket gyanúsítják. — Azonban a német-és olaszországi sikerek által támogatva Loyola mindenekfölött azon iparkodott, hogy a pápai széktől mind több-több szabadalmat eszközöljön ki a rend számára, melyek annak tartósságot lehető legnagyobb függetlenséget s minél tágabb hatás­kört biztosítsanak. E végre majd a szent, majd a politicus szerepét játszotta. Fáradozásainak csak­ugyan sikerült is néhány év alatt több oly bullát kinyerni, melyekben sajátképen már egészen a társulat kezébe lön letéve mind az a hatalom, a mivel később az államok s a r. kath. egyház fö­lött uralkodott, csak a gyakorlatban kellett ezt kifejteniök s érvényesíteniük. Az első ilyen nevezetes szabadalmat adta Ill-ik Pál 1543-ban martius 13-kán azon idő­ben kibocsájtott bullájában, midőn több olasz városok jezsuitákat kértek tőle. Benne nagy di­cséretek között a rendet újból megerősíti, sza­badságot ad neki kebelében annyi tagot venni föl, a hányat jónak lát. Sőt ami legnevezetesebb, följogosítja a társaságot arra, hogy magának saját belátása szerint törvényeket hozzon, azokat a hely, idö, és a tárgy külonfélesége szerint változtassa, vagy eltörölje s egészen ujakat alkosson a nélkül, hogy azokat a pápa által is szentesitetnie kellene, e bulla erejével már előre szentesítve levén *) E bulla erejénél fogva, az által hogy az első programmjában kifejezett néhány igen általános *) Auctoritate Apostolica, tenore praesentium, ex certa scientia con­cedimus, quod quascumque inter eos constitutiones particulares, quas ad societatis huius modi finem, et Jesu Christi domini nostri glóriám, ac proximi utilitatem conformes esse iudicaverint, con­dere ; et tam hactenus factas, quam in posterum faciendas, con­stitutiones ipsas, juxta locorum et temporum ac rerum qualitatem et varietatem mutare, álternare, seu in totum cccssare et alias de novo condere possint et valeant; quae postquam mutatae, alter­natae, seu de novo conditae fuerint, eo ipso Apostolica auctori­tate, praefata, confirmatae censeantur, eadem apostolica aucto­ritate, de speciali gratia indulgemus. Litterae apostolicae, quibus institutio, confirmatio et varia privilegia continentur societatis Jesu. 4. Antverpiae 1802. pag. 11. elveken kivül mindennemű szabályait s törvényeit a társulat annyira önhatalmúlag változtathatja, hogy mégcsak az egyházi hatalom jóváhagyására sincs szüksége, ez által ismétlem a jezsuitarend a róm. egyházban valóban status in statu, lőn. E bulla megengedi nekik, hogy belátásuk szerint változtathatják minden intézményeiket, s eljárá­sukat, azaz megengedi, hogy azt tegyék ami nekik tetszik. Ezzel mindenre fel vannak szabadítva, ugy hogy a dolog érdemét illetőleg valóban fölös­legesnek látszik a még 1663 évig megjelent azon 57 bulla, mely csupán a jezsuiták részére nyilvá­nít kedvezményeket és szabadalmakat. Ezeknek jelentősége inkább abban áll hogy a teendők fon­tosabb részleteire külön is feljogosítják a tár­sulatot. A jezsuiták hatáskörének szerencsés terjedé­sével szükségessé vált nemcsak a tagokat, hanem a munkaköröket is szaporítania. Igy állította fel Ignác 1546-ban az eredeti osztály (mesterek és tanítványok) mellé harma­dikul a coadjutorokat oly egyénekből, kik élet­koruk , képzettségűk vagy egyéb körülmények miatt sem mesterek sem tanítványok nem le­hettek. III. Pál még azon év juniusában egy külön bullában akképen erősité meg a generális intéz­kedését, hogy a rendnek hatalmában álljon ugy egyházi mint világi coadjutorokat befogadni, a kik a szegénység, szüzesség és engedelmesség hármas fogadalmát letették. Egyszersmind az uj­joncoknak (novicii) kötelességévé teszi a Loyola által még a manrezai barlangban állítólag Jézus és Mária közvetlen vezérlete alatt irott „szellemi gyakorlatait" olvasni. *) (Folyt, köv.) KÖNYVISMERTETÉS. VÁLASZ NT. SCHNELL KÁROLY ÚRNAK, EVANGELMI KÁTÉM BÍRÁLATÁRA. Mi földtekénknek a nap : az tudománynak a józan kri­tika, mely felvilágosit, melegít és éltet, ha jóakarat s ügy­szeretettel van irva. Ez elvek szerint bírálta kátémat is az érdemes biráló úr, mint maga irta, de a bírálatból is kitet­*) Midőn a toledoi érsek e könyv olvasását eltiltotta, Loyola egy külön bullát eszközölt ki (1548. julius 31.), melyben III. Pál s«­lyos büntetéssel fenyegeti mindazokat, kik bármely módon köz­vetlenül vagy közvetve e könyvet megtámadják.

Next

/
Thumbnails
Contents