Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-12-02 / 48. szám

Ö, ki hűn szolgált az Úrnak és az ö kicsinyeinek, szolgálatra kész volt mindenek iránt is lealázó szolgaiság nélkül, mi egyéb jeles tulajdonaival, ritka becsületességével párosulva, szerzé meg számára főbbjei, kartársai, volt tanítványát s az egész gyülekezet szeretetét, becsülését tiszteletét, mely halálakor csak fokozódott s abban nyilvánult, hogy egykori tanítványi nem engedték idegen kezek által készíttetni koporsóját, magok késziték el elég díszesen, 12 egykori tanítványa vivé ki a temetőbe, s ugyancsak volt tanítványi önkéntes aláírási ívet nyitottak meg, kedves tanitójok temetési költségének fedezése végett; s mint értesültem jobb idők bekövetkeztével emlékkövei is szándékeznak feldiszítni síri nyughelyét. — Azt mondanom sem kell, hogy a vidék minden állású közönsége is szép számú megjelenésével lefizette a boldogult iránt kegyelete adóját. Még egyet emlitetlen nem hagyhatok. — A hü nőt, két férjezett leányát s egy 2-ik gymnasialis osztályú fiát elhagyandó jó családapa, midőn a súlyos betegsége hirére haza sietett fiát meglátta igy szóllott ahhoz, néhány órával halála előtt: „az apa élni fog a jó fiúban:" Ki igy él, igy tölti be nemesen hivatását, s igy hal meg köznek szájába — mint gyarló emberébe adni lehet — a megcáfoltatás félelme nélkül adhatja a gyász szónok Idvezitönk ama szavait: „én dicsőítettelek tégedet a földön, elvégeztem a dolgot melyet reám bíztál volt, hogy elvégezzem, most annak okáért dicsőíts meg engemet anyá m" Ján. 17: 4, 5. — mely igék alapján tanitá s vigasztalá a helybeli lelkész a boldogultnak végtisztesség tevőit — : annak számára legyen bármi sorban, nem kell törvények által méltánylást, tiszteletet s megjutalmazást erőszakolni, most mindent megadja néki a hálás kegyelet. Dicsőült lélek ! fáj hogy elmenél s csak is az nyugtat meg, mert „ugy tetszik, mint ha vigadva ott volnál, hol a menny lakói" söt hittel mondjuk : ott is vagy, köztünk immár csak áldott emléked él. Kovács József, görgetegi lelkész mint a boldogultnak körleikésze. A tolnai ref. egyházmegyébe kebelezett Nagy-Dorogh ref. vallású nagyszámú s tekintélyes egyházi községe, hol a hires püspök Benedek Mihály bölcsője ringott, november hava 12-ik napján érzékeny gyászünnepélynek volt hü képviselője, és az igazi szívbánatnak osztályrészese! — E napon kisértük ugyanis sírjába, a 10-én délutáni 1 órakor meghalt nt. Szenczi Förcíös Dávid urat, Fördös Lajos kecskeméti, Fördös Károly nagy-doroghi lelkész uraknak édesatyját 80 éves korában minden rendű és rangu hullámzó népsokaság kíséretében, mely mint roppant sötét felhőoszlop, ugy vonult a közös mulandóság hazájába — a temetőbe, hova nem megy a király, mig koronáját, a hős mig diadal-jeleit, a koldus, mig mankóját le nem teszi. Ez a nagytiszteletü férfiú Szenczi Fördös Dávid nyugalmazott lelkész született Veszprém vármegyében Mezőlakon, az 1787-ik évi december 27-ik napján. Tanulását kezdte, folytatta és végezte a pápai főiskolában, hol két évig a költészetnek közoktatója volt. Később a nevezetes gyönki gymnasiumban 1812—1819 évig kitűnő sikerrel tanított, hova ugy hivatott a jeles tanár Mányoki József helyébe, mely idö alatt kiilömbféle verseinek első füzetét adta ki, melyet Toldi Ferenc, mint biráló, meleg szavakkal ajánlt az olvasó közönség figyelmébe. Gyönkről a somogyi egyházmegyébe Köröshegyre , a szép Balaton mellé rendeltetett lelkésznek, hol külömbféle verseinek második füzetét bocsátá közre, ugyanazon kedvező ismertetés mellett, mint volt az első. Itt 10 évig templom, paplak s iskolai építésben nagy szorgalommal működött, különösen pedig a népnevelésben tünt ki fáradhatatlan buzgalma, melynek elismerése jeléül gróf Széchenyi Lajos ö nagyméltósága, mint földes űr méltányló pártfogása mellett a tolnai egyházmegyébe Nagy-Doroghra uradalmába hivatott és egyházmegyeileg rendeltetett el. Itt „Vigasztalások a koporsónál" énekes könyvét készítvén, azt 2400 példányokban kinyomatván — árát egy példánynak 10 p. krajcárra szabva, a tolnai egyházmegyei lelkészek közt osztotta ki eladás végett, a bejövendő összeget pedig, az ugyanazon egyházmegyei egyházi özvegyek és árvák intézetének rendelte alapítványul. Ezután szerzé „Halotti búcsúzó verseit," melyeknek kiadó-tulajdonosaivá a kecskeméti főiskolát tévén, és a bejövendő hasznot annak könyvtára gyarapítására rendelte. Az elemi iskolák számára készített földleírás, és Johanna Gray, vagy a vallás győzelme a szereteten, angol történeti kútfő után a 16-ik századból, versekben foglalva, a jelen körülmények miatt kéziratban maradtak hátra. És már ilyen munkás ember esett áldozatul a kérlelhetetlen halál uralmának néhai nt. Szenczi Fördös Dávid egyházmegyei és kerületi tanácsbiró kitűnően jeles egyéniségében-„Omnia dispereunt, mnndo quae pulchra videntur Divitias subito sors inimica rapit. Perpetuo durat virtus, doctrinaque rerum : Inque illám sors nil, quod dominetur, habét." Előhaladva a korral, mind végig éber figyelemmel kisérte a tudományos élet mozgalmait, külösösen a szépirodalmat, melynek ifjabb éveiben maga is meleg keblű barátja volt. — Csin, ízlés, tisztaság, gondos takarékosság, családja s gyülekezete szellemi és anyagi jóléte feletti hü őrködés, rendfentartás, hivatalos működéseiben, valának fő jellemvonásai, becsület, és kötelesség érzeteivel nemesen egyesülve. Körülbelül három év óta egymást felváltó elgyengülése beteg ágyához csatolta, folytonosan szobájábani tartózkodásra kényszerité, hol ágya szélére ülve, könyvekkel mint egy körülsáncolva magát, nagy gonddal tette meg jegyzéseit, egyik vagy másik könyv tartalmát illetőleg, melyek, ha beszélgető társa nézetével megegyeztek, föllelkesülve, annál élénkebb lett, és benső örömének jelei láthatólag szétáradozának tisztes arcvonásain! — Az egyházi ügyekkel azonban leginkább szeretett foglalkozni, s ha ilyenkor kedélyét derű lengé körül, elmés megjegyzéseket tett az autonomia széles határkörére vonatkozólag, annak előnyeit és hátrányait, erőteljes és tudós dialectikával mutogatta, erősen állitá, miszerint az a központosítás rendszerének alkalmazásával, ugy az egyházkerületekben, mint az egyes egyházakban a közszellemet megfojtva, az eszméket lebilincselve tartja. E sorok íróját többször felkérte e tárgyban nézeteinek saját neve alatti közlésére, ki azonban, e tért elfoglalni, őt magát, mint a közélet emberét, tisztelettel felhívni ajánlta fel, — miután annak megoldását, melybe különben is maga lehelte szellemét, csak is, nehézségeivel együtt oly biztos kezek közt hitte feltalálhatni. A protestáns egyházi ügynek, egyik legbecsesebb hivatalnoka volt, felemelkedett érzelmekkel. Mint egyes polgár, nyájas, kedves, és jóindulatu ember volt, mint férj, atya és nagy atya, ugy ismertette meg magát, mint szíves s áldozatkész bű barát. Felesége nt. Vécsey Sára érdemdús asszony, kivel 1821-ben május első napján lépett másod-