Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-04 / 5. szám

lakoztak, polemikus viszonyokat mutatnak fel, és pedig világosan Kisázsiában. Az apostolnak Corynthussal való találkozásában az ephesusi fürdőben (Euseb. liist. III. 28. íren. III, 3-ból, cog éx Tzapadóoeoq, TloXoxó.pnou), mely találkozás Jánosnak ezen felkiáltásra adott alkalmat : (púya>pev, prj xac ró fiaXavecov oüpnéor^ egészen az apokalyptikust ismerjük föl, ki mindenütt az Ítélet közelségét látja, a tanítványt, a ki tüzet szeretne kérni az égből. Hogy pedig Cerinthus befolyása a jánosi mellett fenmaradt, mutatja a doketismus nemsokára fellépése azon tájakon, valamint a felcsigázott chiliasmus, melynek kebeléből végre a 2-ik században a montanismust látjuk előjönni. Azon egész környék, hol János működött, még sokáig eschatelogikus rajongás szintere marad s azon monda is, hogy ö sírjában egészen a feltámadásig élni fog (Augustinus ad Math. 21, 23. és Photius ev. 229,) sokkal inkább összefügg az apok. záradékával, mint az evangéliumok tudósításaival, s mindenesetre idősebb, mint a 4-ik evang. úgynevezett hozzátétele (XXI). Innen van, hogy későbbi görög írók, valamint a s e e k e r-ek angol felekezete azt joggal értették Jánosnak, mint a parusia előfutárának, újra megjelenéséről. Eusebius történetének harmadik könyve egészen tele van az apostolnak Ephésusban tartózkodásáról való tudósításokkal, melyek nemcsak Irenáusra, hanem Polykratesre is támaszkodnak. És ha ez utóbbi csak egy Jánosról beszél s ezt világosan mint az apostolt mutatja föl, mig mások, mint Papias és az alex. Dionysius forrásai (Euseb. VII, 25) két Jánosról tudnak Ephésusban, ez egyszerűen abból fejthető meg, hogy Polykrates csak a peyáXa ozocyzca, avaazyotzac év zf{ éayáT7j Tjpspa zijg Ttapouocag zotj xupcou-\ akarja felhozni. — Mindez a nagy apokalyptikusra való vonatkozás. Másoknál pedig az apostolnak és presbyternek megkülönböztetése oly világos és határozott, hogy összetévesztésre gondolnunk sem lehet. Mert a presbylert az apok. szerzőjévé lenni, már maga a határozottan kipuhatolt szereztetési idő is tiltja. 1

— A tény hagyománya tehát állandó s mig azon szörny által is erősül az, melyet Irenáus János szóbeli jóslataiból beszél el. *) És Polykarp ? Azon levél, melyet tőle birunk, egészen *) Álljon itt curiosumképen azon szörny. íren c. haer. V, 33, 3 s köv. Presbyteri meminerunt, qui Joacnem discipulum Domini viderunt, audisse se ab eo, quemadmodum de teinporibus illis docebat Dominus et dicebat: „Venient dies, in quibus vineae nascentur, singulae decem millia palmitum habentes, et in una palmite dena millia brachiorum, et in uno vero palmite (C ö 11 n conj. brachio) dena millia flagellorum, et in unoquoque flagello dena millia botruum, et in unoquoque botruo dena millia acinorum, et unumquodque acinum expressum dabit viginti quinque metretas vini. Et quum eorum apprelienderit aliquis sanctorum botrum, alius clamabit: botrus ego melior sum, me sume et per me Dominum benedic. Simili et granum tritici decem millia spicarum generaturum. et unamquamque spicam habituram decem millia granornm, et unumquodque granum quinque bilibres similae clarae mundae : et reliqua autem poma et semina et herbam secundum congruentiam iis consequentem." Et adjecit dicens : haec autem credibilia sunt credentibus. — Még nagyobb curiosumul: egy szép szőlővessző ád tehát: 656 trillió 250 ezer billió akó bort; egy szem buza terem 10 millió mázsa tiszta lisztet. paraenetikus tartalmú, és intéseit annak reményére alapítja, ós epyszac xpczyg Ccúvzcov xac vexpcZv (II) azaz korának apokalyptikus várására. Hogy ő Jánost épen nem, hanem csak Pált említi, természetes, mivel a philippibeliek is, kik Jánoshoz, ha ö Ázsiában volt, semmi közelebbi viszonyban nem állottak, Pállal pedig, mint a ki gyülekezetüket alapította, különös összeköttetésben voltak. S ha az apokalyptikus nézetet Papiasban, Nelitóban és Irenáusban, ki a ker.ség reá való első hatását Polykarpra s azáltal János ap.ra viszi vissza még élesebben látjuk előnyomulni, alig van több érvre szükségünk, hogy bebizonyítsuk azon felvételt, miszerint János apokalyptikus nézetének működése Kisázsiában fenmaradt s talán csak azt lehelne még ez ellen felhozni, hogy Irenáusban az evangélistáról való hagyomány az apostollal teljesen testvéresült. Ellenben világos, hogy Irenáus az evangéliumot Alexandriából kapta s ifjúkori emlékeivel elég mesterkélten igyekszik összeegyesitni (csak azt kell figyelembe venni, mint fejti ki a 4 evang. szükséges voltát), mig az apokalyptikus hagyományt, saját világos vallomása szerint (V, 33.) a kisázsiai presbyterektől nyerte. Az evangéliummal először Alexandriában találkozunk s aztán Rómában (Zephyrin alatt). Az ezen korbeli hagyománynak minden bizonytalansága mellett is e szerint annyi bizonyos, hogy az apokalyptikus elem egészen a második század kezdetéig, az egyházi fejlődés mozgató princípiuma volt: oly eredmény, mely az apok. apostoli eredetéről való speciális bizonyítékok által teljesen megerősíttetik. 3. Külső bizonyítékok. Igaz hogy az apok. authenticitásáról való legrégibb bizonyíték nem valami nyomatékos, és nem közvetlen, de annyiból mégis kedvező az, hogy egy közvetlenhez esik közel. Az 5-ik század végéről két kappadociai püspök, A ndreas ésArelhas bizonyítják, hogy Papias az apok. ismerte, és inspirált könyvnek tartotta. Ezen püspökök korában pedig ispiráltnak tartatás annyi mint apostoli. És mivel nekik Papiás iratait ismerni kellett, mert legalább Andreas Papiásból helyet terjedelmesen idéz, semmi kétség sincs a felöl, hogy Papiás a könyv apostoli eredetét kimondta. Az egyetlen nehézség, mit L ü c k e és értekező felhoz, csak az, hogy Eusebius ezen bizonyítékot nem említi. De ez nagyon könnyen megfejthető. Hogy Eusebiusnak valami világos bizonyíték figyelmét kikerülte volna, nem valószínű; de az igen, hogy ö egy oly föltevést, mely azon egész használatnak, melyet Papiás az apok.sal elkövetett, alapul szolgált, nem ismertei. Ö Papiastól, ennek chiliastikus nézet e i é r t, egészen elhajlott. Ezért nevezi öt acpódpa pcxpov ovza zov voov-nak. Épen rá nézve volt az apok.re való hivatkozás alkalmatlan, s ezért igy Pápiásnak és korának túlfeszített várását szivesebben hozta le szóbeli hagyományból Qéx napadóosws aypáyoü). Eusebius az alex. Dionysius okoskodásai 'által (a ki az evang. valódiságát teszi föl és a két irat különbözéséből indul ki) van elfogulva. Papias oly környékből való, hol ugy az apok. származása, mint János presbyter, kinek Dionysius azt tulajdonítani akarja, ismeretes volt. Papiásnak tehát, a ki különben oly