Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-02-04 / 5. szám

határozott külömbségct tesz az apostolok és az apo'stoltanitványok és nevezetesen János az apostol és János a presbiter közt (Euseb. III, 39,) mindenesetre sok alkalma volt az apok. Jánosát pontosabban felmutatni, ha ö azt nem az apostolnak tartotta volna. Hogy ö ezt nem tette, elég bizonyíték az ellenkezőre; a mint Eusebiusról eléggé érthető, miért hallgatja el ezen beszélő hallgatást. Tudva levő dolog, hogy ez utóbbit dogmatikai érdek vezette. Azon a Papiasból vett közvetett bizonyíték pedig jelentékeny biztosságot nyer az által, mit Euseb. (IV, 26) M elitóról, sardesi püspökről, beszél, ki általános elismerés szerint korának kutató, éleseszü férfiaihoz tartozott. Ez János apokalypsis é r ő I irt és pedig mint oly város püspöke, melyhez az apokalyptikus körlevelek közül egy intézve volt. Akkor az egyházban csak apostoli iratok felett írtak commentárokat s ez által a sardesi püspök mindenesetre az apok. apostoli méltóságát ismerte el. Az apok. apostoli eredetéről a legvilágosabb bizonyíték, a mint tudva van, J u s t i n u s é. Néhány paulinus levélen kívül egy uj test.i irat sem mutathat fel régibb és határozottabb bizonyítékot. Ez azon hely, melyet Lücke és értekező érvénytelennek akarnak felmutatni. Ha egy ily határozott felvilágosítás (xac nap Tjpcv |a ker.-ek ellentétben a régi próphétákkal| avijp res, w ovopa ^ íaiávvrjq slq záv anoaxólíúv zoo Xpcczoü év aTToxalíxpec stb.) semmi egyebet nem bizonyítana is, mint azt, hogy Justinus idejében semmi más vélemény nem uralkodott, ugy ez is elegendő volna állitásunk mellett. Hanem azon összefüggés szerint, melyben Justinus Triphonak azt akarta bebizonyítani, hogy a jövendölési tehetség még a keresztyéneknél is megvan {TzpoíprjTtxa yapco paza), annyit mindenesetre bizonyít, hogy Justinus idejében, midőn már ál-apok.-ek is voltak, a jánosi, mint az apostoli prophétaság egyetlen valódi hátrahagyott emléke volt ismeretes. És Justinus az ö dialógusát, Euseb. (IV, 18.) következtében, E p h e s u sban irta, azon városban, mely az apok.ben először említtetik (I, 11. II, 1.). S hogy az ily bizonyíték történeti hagyományon nyugszik, ezt eléggé megmutatta Gieseler (Hist. Krit. Versuch stb. 171 —173 1.), midőn ezt mondja : a legkorábbi ker. kor egyáltalán nem iratokra, hanem személyekre, mint » hit támaszaira, megy vissza; tehát mindig nagyobb valószínűség van ott, hol az adatok a hagyományt követik, mint a hol valamely exegetikai eredményt, a mennyiben ez nem tűnik egészen nyíltan szembe. Justinus felvilágosítása pedig épen nem exegetikai eredménytől függ; sőt inkább az iraton is túlmegy és egy rá nézve egészen biztos hagyományra áll, mely azt mulatja, hogy azon körben, melyben Justinus élt, tehát a 2-ik század közepe előtt, az apostolon kivül már Jánosról szó sem volt. Tehát ha csak később, a 3-ik század közepe után lép elő azon gyanitás, hogy az apok. szerzője a presbyter, ennek azon tisztán dogmatikus okokon kivül, melyekre támaszkodik, a történeti hagyomány ellenében semmi fontossága nincs, mihelyest azon megmutathatlan feltevést elvágtuk, melyből kiindult, hogy nevezetesen az apostol a János evangelista is. Eltekintve ezen feltevéstől nincs egyébre szükségünk, mint azon egyszerű, kétségtelen bizonyítékra, melyet Justinusnál találunk és ő is csak ezen jánosi iratot említi. Ezen határozott, részrehajlatlan bizonyítékhoz egy csaknem hasonértékü járul, az antimontanistikus író A p o I-1 o n i u s t ó 1, a 2-ik század végén, ki Euseb. V, 18 szerint a montanisták megcáfolására az apok.böl idézett bizonyítékokat, hogy az ennek szerzője alatt senki mást nem ért, mint az apostolt Eusebius hozzátételéből kitűnik, xac vsxpdv Ős duvápec §eca Ttpoq auzoü ' Iwávvou tv ry 1

Eipéaa) éyyyépftac cózopsc. Ily nemű monda összeköttetésben János iratából vett idézettel, a személyről semmi kétséget sem hagyhat fen. Végre 1 renae u s nemcsak az apok. apostoli eredetét bizonyítja, hanem a 666 szám valódiságáért kéziratokra és az apostol személyes ismerőire is hivatkozik (adv. haer. V, 30) év -dac de zocq onoudacotq xac ap'/acocq avzcy pú <pocq zoo apc&pou zaúzou xecpévou xal papzupoúvziov auztöv éxtívaiv z a> v x az o <p cv z o v ' /co á v v 7) v é a) p axó z w v. Itt Irenáus épen nem az apok. authentiáját akarja bebizonyítani: ő azt már felteszi. S a mi Irenausnál puszta föltevés volt, az János személyes ismerőinek szájában történeti bizonyíték és e szerint nem pusztán lehető, hogy Irenáus az apok.t történeti okoknál fogva tartotta apostolinak, hanem ez igazán ugy is van. 0 legalább meg van győződve, hogy az apostol ismerőseinek szájából tudja, Azonban Irenáus hitelreméltóságát e ponton az által akarják megtámadni, hogy a szerzés idejének meghatározásában tévedett (Lücke és értekező,). A mi azt illeti, Irenáus azt vagy magából az apok.böl vette hamis értelmezés folytán, vagy a közmondából merítette az adatot. És mi ebben még legkevesebb okot sem találunk arra, hogy történeti hagyományon nyugvó bizonyítékát gyanús színben tüntessük föl, mert azért hogy magyarázata megbizhatlan az ő történeti adata még lehet bizonyos. Igy tehát a második században Kisázsiától Galliáig teljes és világos bizonyítékaink vannak a könyv apostoli érvényére nézve. Az egész 2-ik századból csak egy bizonyíték hiányzik, az ujlest. syriai fordítása, a peschito. Az alogusok ellenmondása vagy főként az antimontanistikus irányé (Cajus s t b.) inkább a valódiság mellett, mint ellen bizonyít, mivel ők, kifogyván minden történeti bizonyítékból, a szerzőre nézve még csak nem is történeti gyanitásra vetemednek, hanem dogmatikai ellenszenvből a müvet az 1-sö század épen leggonoszabb eretnekének, János ellenfelének, Cerynthusnak tulajdonítják. Gyanúsabb színben tűnhetik föl az apok.nek a peschitoból való kihagyása. Csakhogy a 2-ik század kezdetén, mikorra a peschito létrejöttét teszik, valamely uj testamentomi iratnak egyházi használata és apostoli származása még nem ugyanazonos. Azután meg nagyon fel lehet azon kérdést tenni, vájjon eljutott-e már ezen időben az apok. Edessába, a syriai versio születés helyére. Ellenben azon század végén már határozottan elismerve találjuk Antiochiában Theop h i 1 u s, valamint Afrikában T e r t u 11 i a n állal. Még a 3-ik század eleje is nagyon kedvezőnek mutatkozik az apok.-re nézve. Alex C1 e m e n s és 0 r i g e n e s?

,