Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-10-14 / 41. szám

kívánjuk biztosítva látni; főt. P. úr e kívánságot rettentő túlkapásnak s a katholicismus vesztére irányzott követelésnek tekinti és ránk kiált, hogy mi a kath. egyházat soha ennek természete szerint nem vesszük. „Mi gondoljuk — mondja a sept. 15*- iki lapjában — hogy a viszonosság, az egyenlőség abban van, ha a prot. vallásfelekezet is, a kath. egyház is az ő természete szerint fejlődhetik, az ő természete szerint szabadon működhetik, külömben az egyenlőség és viszonosság helyett a legnagyobb egyenlőtlenség és viszonytalanság áll be, s a szabadság helyett elnyomás lesz." Ugyan mit gondolt főt. úr, mikor ezeket leirta ? hiszen épen az önszerinti katholicismus természete az, mely minden más hitfelekezetnek létezhetését is megtámadja és a törvényhozást kényszeríti a religionariumokba való avatkozásra, mit különben szívesen mellőzne ? Hiszen ön katholicismusa szerint az ország üdve abban állana, ha a protestánsok az 1608 előtti törvénytelen állapotba helyeztetnének vissza, mert az 1608-iki vallástörvény által a „magyar nemzet életének alapja megsértetett, s a seb vérzett még a kötés alatt is." (1. Rel. jul. 7-iki sz.). Valóban ön szájában a követelés, hogy „a prot. felekezet is, a kath. egyház is az ő természete szerint szabadon működhessék" csak olyan, mintha a farkas szólna a bárányhoz: nincs rendén és nem egyezik meg az Isten teremtései közt uralkodni kelig egyenlőség és viszonosság elvével, hogy te magadat juhászebekkel véteted körül, holott én azok segítségével nem élek; bocsásd el őrzőidet, hogy legyen egyenlőség köztünk, mely abban van, hogy a bárány is a farkas is az ő természete szerint szabadon fejlődhetik, az ő természete szerint szabadon működhetik. Megesnék a szegény báránynak, ha irányában a farkas szabadon működhetnék!! A „Religio" szerkesztője azt, hogy mi protestánsok a kath. egyházat saját természete szerint vegyük, különösen az áttérésekre, vegyes házasságokra, iskolákra stb. nézve kívánja. A dolog illustratiójaul vegyük fel az áttérési esetet. A protestáns paphoz eljön egy katholikus egyén, s kijelenti, hogy a protestáns vallásra akar áttérni. Palásthy úr szerint a protestáns papnak a katholika vallás természetét szem előtt tartva, következőleg kellene nyilatkoznia: „Kedves barátom ! On ezt nem teheti • a mi vallásunk tanai szerint ön a kath. vallásban is üdvözölhet, mig a katholikus tanok szerint az egyedül üdvözítő r.kath. hiten kivül minden vallásban, tehát a mienkben is el kell önnek kárhoznia " Ha erre az áttérni akaró azt mondaná: „Ez mind lári-fári dolog, én azt nem hiszem," a protestáns papnak előbbi szerepéhez híven igy kellene folytatnia: ,,De kedves barátom önnek e tekintetben nem lehet egyéni meggyőződése, ön tartozik azt hinni, a mit az egyedül üdvözítő róm. katkolika anyaszentegyház tanít, „akár írva legyen akár nem;" ön tehát protestánssá soha.nem lehet." Vagy vegyük az iskolaügyet. íme P. úr maga igy nyilatkozik: „A protestáns atya oda küldheti fiát, hova akarja, mivel lelkiismeretében sem a superintendenssel, sem a consistoriummal nem szá mol; de a katholikus atya bűnt követ el j mikor fiát a prot. iskolába küldi, mert fiának hitét veszélynek kiteszi (itt az apodosisnak tulajdonképen igy kellene lenni .* „mert ő nem csak az Istennek, hanem a római pápának, püspökének sőt plébánosának is tartozik számolni lelkiismeretében.") Teljesen megvagyunk arról győződve, hogy maga a „R." t. szerkesztője és elvbarátai nevetnék ki azon protestáns papot legjobban, aki ugy * beszélne az áttérni akarónak, mint mi felebb előadtuk, s minket protestánsokat valódi birkaegyügyüségü embereknek tartanának, ha P. úrnak az iskolaügyben felhozott kivánatait valami nagy scrupulositással zsinórmértékül tekintenők. Ha mi az interreligionarius dolgokban minden vallásfelekezetnek Palásthy úr által vitatott természetére akarnánk figyelemmel lenni, akkor minden vallásos egyenlőség és viszonyosság merő szemfényvesztés lenne. Hiszen ha a törvényhozás a kath. egyházat a Palásthy úr által sürgetett természete szerint veszi, akkor nekünk, protestánsoknak, mint haeretikusoknak, legalább is törvényen kivüli páriáknak kellene lennünk. Avagy elfelejtette P. úr, hogy a 4-ik later. Conc. (1215) meghagyása szerint a világi hatalmasságoknak meg kellett nyilvánosan esküdniök, miszerint egész erőből azon lesznek, hogy a hatóságok alatt álló földön találtató eretnekeket kiirtsák stb. stb. (Saeculares potestates pro defensione fidei praestent publice juramentum, quod deterris suae jurisdictioni subjectis universos haereticos ab 81 *