Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-10-14 / 41. szám

gedni. hogy a mennyország nevében a föld leigáztassék: most már Palásthy úr és elvbarátai sürgetik ismét a vallás nevében az egyházi hatalomnak a világitól való tökéletes elkülönitését, nem hogy ez az államtól függetlenül rendezhesse cultusát, megtehesse az áhítathoz szükséges intézkedéseit, hanem hogy, amint mnlt cikkünkben kimutattuk, az államtól függetlenül, sőt ha kell, annak ellenére, élvezhesse és használhassa nagy területit földi javait, és gyakorolhassa fenmaradt roppant előjogait, e függetlenséget is, „mint két rosz közöl a kisebbet," csak tűrvén, mig ismét előjövend a reactio atyáskodó ideje, midőn majd diadallal teheti fel a „fejéről letépett koronát." Mert hiszen maga Palásthy úr mondá folyó évi első havi szemléjében, hogy „a földi hazának vannak rájok jogai; de előttök e földi haza nem cél, hanem eszköz az égi hazára." Tehát Palásthy úr és elvbarátai szerint az egyház kezében a haza csak matéria vilis, melyet csak addig respectálnak, mig ez az ő „mennyei céljaiknak" szolgál. Az állam és az egyház közötti viszonyra nézve csak három lehetőség van. Vagy az egyház az állam fölött, mint a középkorban, vagy az egyház az állam alatt, mint a francia forradalom után a legtöbb európai alkotmányos államokban, vagy az egyház az állam mellett, mint Éjszakamerikában. A ki az én csekély működésemet e téren ismeri, tudhatja, hogy én az utolsó lehetőség mellett küzdöttem és fogok küzdeni mindég, tapasztalatból tudván, hogy a szellemi javak virágzása csak ott lehető, ahol teljes függetlenség uralkodik, és a lelkiismeret szabadsága semmi külső kényszer által nem korlátoztatik ; magától értetik, hogy e függetlenséget és lelkiismereti szabadságot, mint következetes ember, nemcsak saját egyházamnak, hanem mind azon felekezeteknek óhajtom, kiknek elvei a józan morállal és a társadalom céljaival nem ellenkeznek. De épen a lelkiismeret szabadsága, e legszentebb szabadság érdekében szükség van garantiákra, szükség van garantiákra különösen oly vallásfelekezet ellenében, mely egy részről egyedül íidvözitőnek vallván magát, minden igyekezetét oda irányozza, hogy a többi vallásfelekezeteknek lelkiismereti szabadságát eltiporja, másfelől történelmi fejlésénél fogva, folyvást oda törekszik, hogy a világi hatalomnak fölibe kerekedvén, annak szolgálatával uralkodjék a lelkeken. A lelkiismereti szabadság legerősebb garantiája pedig abban áll, hogy ha egyik vallásfelekezetnek sem adatik semmi előjog, melynél fogva a többiek fölött uralkodhassék, s lelki nyugalmokat kénye kedve szerint zavarja. Mihelyt e garantia megvan, a lelkiismereti szabadság és a vallásos autonomia, mint e garantiák szükségképi eredménye, az államhatalom minden erőlködése dacára sem maradnat el. Hogyha tehát, mint mult cikkemben kifejtettem, a katholikus egyház lemond, nem egyes buzgó hívek által adományozott alapitványairól, melyek szent és elidegenithetlen tulajdonát képezik, hanem az államtól nyert javakról, melyekre eddig a világi hatalom a katholikus egyházi ügyekbe való beavatkozási jogait alapitotta, ha lemond a középkorban nyert előjogairól, melyeknél fogva a főpapság első status a törvényhozásban, akkor a kath. egyház teljes autonomiája is életbe lép, s megszűnvén az ok, meg fog szűnni, mint okozat, az államhatalomtól való függősége is; mert tökéletesen alá lehet irni, amit Palásthy úr az általa annyiszor emlegetett májusi cikkében mond, hogy „ha az állam feladja az ő kötelezettségeit az egyház iránt, fel kell adnia jogait is az egyházban, s tisztán semlegességre, a vallásfelekezetek benső jogai gyakorlatának politiális fentartására szorítkoznia." De mig ez nem történik, nem marad másexpediens mint az, hogy az állam, melynek elengedlietlen kötelessége, a polgárok nyugalma felett őrködni, s mindazt eltávolitani, ami azok békés együttélhetését megzavarhatná, ezen kötelességénél fogva, mely az eg v házra alkalmazva i u s a dvocatiae-nek neveztetik, positiv törvények által gondoskodjék, hogy az előjogozott felekezet a többieket el ne nyomhassa, s az állam békéje meg ne zavartassák. Azt hinné az ember, hogy ezen egyszerű igazságok, e nem egyéni, hanem állami postulatumok ellen senkinek sem lehet szólója. Csalatkozik. Ki az egész államlétet csak hitvány eszköznek tekinti, annak államcélokról hiába beszélünk. Ha mi az államcél tekintetéből a felekezetek teljes jogegyenlőségét a többször jelzett túlkapások és sérelmek ellen pontozott törvények által