Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-10-07 / 40. szám

itélő széke elébe állíttattunk, mely bizonynyal ki is szokta felettünk mondani ítéletét, amint megérdemeljük. Ha a prot. v allásos szabadságot oly széles határokig kiterjesztjük, hogy minden prot. embernek szabadságára bízzuk, tenni vagy nem tenni fizetni vagy nem fizetni. — Ugy bizony ama legszükségesebb dolog a mindennapi kenyér sem kerül be számunkra s e mellett a testületi szellem és kapocs végképen felbomlik közöttünk, — akkor hibáztak volna őseink, kik a prot. vallás terheit a hivek vállaira rakták, hibáznának azon belhivatalnokok, kik annyira kiérdemelt fizetésüket hallgatóiktól kérni merészlenek ! Van tehát s kell lenni szent vallásunkban erkölcsi kényszernek, különben be foghat teljesedni azon jövendő, melyet számunkra az ellentáborban oly régen jósolgatnak, hogy ezen szétziláltságunkban rejlik jövő felbomlásunknak oka?! Hogy pedig a prot. vallás tettleg gyakorlatában van az erkölcsi kényszer használatának, azt sok szóval mutogatni sem szükséges. — Ha jónak látja ugyanis sz. vallásunk felügyelni az egyháznak beléletére, a belhivatalnokok magaviseletére, ha a lelkipásztortól megkérdi mikép vezeti az anyakönyvet, miként ügyel fel az egyházi vagyonokra, ha az iskolatanitótól számot kér iskolája mibenlétéről, ezt nem azért teszi, hogy elnézze, akár jól akár roszul mennek a dolgok, hanem azért hogy a kezében lévő erkölcsi és anyagi kényszert azok ellen, kik megérdemlik, alkalmazásba is hozza, s ha ily másodrendű, kevésbé lényeges ügyekre jónak látja felügyelni, mint matricula vezetése, körlevelek beiratása stb. mért ne ügyelhetne fel arra, ami a protestantismus ama sarkalatos elvét, a tökéletesedést a legközelebbről érdekli, az irodalom pártolása és használatára, s ha fentebb emiitett kötelességek nem teljesítői ellenében mind erkölcsi mind anyagi kényszerrel élni jónak látja, miért ne használhatná legalább az erkölcsi kenyszert e téren is, ez ügyben is — a mely protestantismus életfeltételét foglalja magában? Ime az egyházi irodalom pártolási mértéke, mint fentebb ki van mutatva, világosan megmutatja, mit lehet és kell várnunk — a prot. szabadság eféle definitiójától, ha azt nem emiitjük is hogy a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" a mult évben azon nyilatkozat tudalásával lepte meg a világot, hogy előfizetői közt a schematismus útmutatása szerint leginkább a szegény egyházak lelkipásztorai találtatnak s csudálkozva kérdi miért van az, hogy gazdagabb egyházaink lelkipásztorai, kik szegénységükkel épen nem mentegetödzhetnek legnegyobb részben hiányzanak, vagy talán ök ez öntökélyesbités erkölcsi kötelessége alól teljesen fölmentetvék ?! Ha a dolgokat hagyjuk menni, amint mennek, az igen kényelmes egy dolog, ahhoz mindössze is igen kevés erény kívántatik, legfellebb ezt tartani maximául „Deus nobis haec otia fecit" — hogy átaladjuk a jelent azon biztatással „aki hátul marad tegye be az ajtót;" de akkor bizony nem is fogjuk a mult dicső vívmányait csak megtartani is, — annyival inkább tovább vinni és tökélesbiten i nem, — akkor, hogy tárgyunkhoz közelebb menjünk, szemünk láttára hamvad el a világosságnak egyetlen vallásos égÖ fáklyája honunkban, a „Prot. Egyh. és Isk. Lap, s ezzel bizony senkinek sem tettünk jobb szolgálatot mint az ultramontán lapoknak: minő a „Religio" és „Idők Tanuja," kik már előre örvendenek az időnek, a mikor a józan vallásos szabadság és joghirdetöje a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" elhallgat örökre ? !! A protestantismus, ha az isteni bölcs gondviselés oeconomiájában számára kimutatott azon missióját be akarja végezni, hogy visszaadja az emberiségnek mind azt, mi tőle oly jogtalanul elraboltatott,—azon elidegeníthetetlen legszentebb jogokat, melyek birása nélkül öntudatos emberi lét nem is képzelhető, — nemcsak nem nélkülözheti a tudományt, s az ez iránybani elöhaladásának egyik legfőbb eszközét, az egyházi irodalmat, de azt lelke teljes erejéből ápolni, táplálni, terjeszteni múlhatatlan szent kötelessége!! Ez oly igazság melyet senki kétségbe nem von. Ezen igazság már a hitújítás első szakában letörölhetetlen betűkkel lön felírva a protestantismus zászlójára, ezen igazság jelszava lön a hitújítás dicső férfiainak, ezen jelszó alatt küzdöttek ök a sötétség bálványai ellen a szabad gondolkodás királyi méltóságáért, — e jelszó átszállott reánk szent örökség gyanánt, e jelszó alatt kell nekünk is küzdeni; s egykoron minden bizonynyal győzni! Ez irányban a protestantismus másik alapelve lön, hogy a tudomány s az abból eredő felvilágosultság nem egyesek, nem testületek kizáró tulkjdona, hanem az emberiség közös kincse, — hogy a tudomány szentélye mindenki előtt tárva nyitva lévén, anak csarnokába belépni minden protestánsnak emberi és vallásos legszentebb kötelessége ! ! A protestantismus ezen eléggé ismeretes alapelvei nyomán azon mindenki előtt közszükség gyanánt mutatkozó következtetés áll előttünk — hogy nekünk, különösen ez annyira zaklatott szegény hazában lakó protestánsoknak, mindenütt és mindenekben meg kell mutatnunk, hogy a protestantismus emiitett ezen végcélja érdekében annak alapelveiből kifolyó mindazon követelményeket elfogadnunk s teljesítenünk kell, melyek annak világboldogító munkáját sikerre vezethetik és létesíthetik !! Ezen tudattól vezéreltetve vagyunk bátrak egyházi irodalmunk pártoltatását mind a nt. egyházmegyei consistoriüm, mind az egyházmegye közönségének becses ügyelmébe ajánlani; — azon reményben lévén hogy szavaink nem lesznek kiáltó szó a pusztában, — de meghallgattatva, ha csak némi részben is képes lesz eszközölni az egyházirodalom pártoltatását, s az az iránt mutatkozni kellő érdekeltséget ? Beterjesztette: VáradyPál, kótaji lelkipásztor. Major József, pazonyi lelkipásztor. Ezen indítványra a nt. egyházmegye következő határozatot hozta: „Azon meggyőződésben, hogy a prot. vallás prot. irodalom nélkül nem is képzelhető" — ezen egyházirodalmi ügyet érdeklő indítvány egyházmegyei gyűlésünk által egész terjedelmében elfogadtatik, s megköröztetése elrendeltetvén, — a prot. egyházirodalom érdekében a midőn az egyh.megyei könyvtár mihamarábbi felállításának nagy szüksége kimondatnék, — a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" a „Sárospataki Füzetekre" minden lelkipásztor a „Népiskolai Közlönyre" való előfizetésre minden iskolatanitó felhivatik s utasittatik. 80*