Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-10-07 / 40. szám

S hogy ezen nagy fontosságú cél minél sikeresebben eléret­tethessék, mind a lelkipásztorok, mind az iskolatanitók olvasó körökbe való állásra szóllittatnak fel, mert csak a különálló erők egységesítése által hárittathatik el, — részint a nehéz időkben, részint közszegénységünkben gyökerező azon aka­dály, mely az egyházirodalom pártolhatását annyira megne­heziti s csaknem lehetetlenné teszi. Ugy nem külömben, hogy a „Népiskolai Közlöny" minden iskolatanitó által meg­rendeltessék e végett a körlátogalók ügyeljenek fel, s a hol iskolai pénzalap létezik, az e célból első sorban igénybe vé­tetvén, abból nevezett lapra elöfizettessék, a hol pedig efféle pénzalappal nem rendelkezhetni, olvasó egyletekbe való állás által az előfizetést gátló akadály megszüntettessék. Ezen egyh.megyei intézkedésnek miként történt foganatositásáróli tudomás szerzés tekintetéből azon lelkipásztor és iskolata­nitó, ki a nevezett lapokra való elöfizethetésében valamely ok által akadályoztatnék — felhivatik, hogy az erröli ok­adatolt jelentését a következő őszi consistorialis gyűlés elébe beterjeszteni el ne mulassza; s azok kik efféle jelen­tést nem tesznek, ugy tekintetnek mint a kik a már emiitett lapokra elö is fizettek." T. szerkesztő úr! Ezen egyházmegyeileg elfogadott indítványt azon örvendetes tudósítással van szerencséin nyil­vánosságra hozni — miszerint t. Pilisi Lajos egyház­megyei ülnök úr a gyűlés szine előtt kijelentette, hogy ö a „Népiskolai Közlöny"böl 11 példányt kész szegényebb is­kolatanitóink számára megrendelni. Bárcsak tehetősebb hit­rokonink közül e szép példát többen is készek lennének kö­vetni. „Igy aztán csak megélhetnénk." Kótaj, sept. hó 28-án 1866. évben. Várady Pál, kótaji lelkipásztor s egyházmegyei aljegyző, KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA, A „Times" következőleg nyilatkozik a pápaság olasz­országi állásáról: „Két földi jó van, melyekhez a pápa és a pápaság legnagyobb szeretettel ragaszkodik — a világi uralom, és Róma, mint székváros A világi uralmat sem Rómában sem Rómán kivül nem lehet fenntartani. Ha a pápa Máltát Angliától, vagy Avignont Franciaországtól, Ma­jorkát Spanyolországtól vagy Monte-Christót Olaszországtól ajándékba kapná, királynak megmaradhatna, de megszűnne pápa lenni. . . . Rómától való örökös távollétre nem gondol­hat, és Gaetába való második menekvés nem fogná visszahe­lyezését előidézni, mint 1849-ben. Az idők megváltoztak, és a pápának tudnia kell, miszerint másodszor csak azon feltétel alatt hagyatnék meg helyen, hogy lemond világi uralmá­ról. ... De ha a pápának szüksége van Rómára, könnyű be­bizonyitni, hogy Rómának és Olaszországnak is ugyanily mértékben van szüksége a pápára. Az olaszok, habár soha sem állottak örömest papi uralkodó alatt, legtávolabb­ról sem gondolnak a pápaság megszüntetésére.... Ami val­lásuk még van, nemcsak katholikus, hanem pápista is. A 16. századbeli reformatiónak könnyű volt az angolokat és né­meteket „az olasz papok" ellen felizgatni. Az olaszok sze­mében amaz elvetendő jelző a papság legjobb, hanem egye­düli ajánlata volt. Mig Róma és az egyház egy és ugvan­azont jelentette, mindaddig a „világ fővárosa" volt." A „Róma Olaszország fövárosa"-féle fölkiáltás, részint a vi­lági uralom, részint a francia megszálló sereg elleni gyű­löletből származott; de ha egyszer a francia megszállásnak és a világi uralomnak vége leszen, nagyon kétséges, misze­rint a mostani parlament arra szavazna, hogy a kormány székhelye Florencból Rómába tétessék át. Ha Olaszország­ban elég életerő volna, két millió erös, egészséges és válla­latkész emberrel Rómát és környékét benépesíteni, ugy az kétségtelenül uj életre virágzanék föl, de megszűnnék Róma lenni, romjainak, hagyományainak a mult minden nagyságának és pusztításainak el kellene söpörtetniök. Mu­seum nem lehet élö nemzet fővárosa. A palatiumi halom alig volna elégséges Victor Emánuel lakására, sem a Coliseum­ban nem lehetne dalmüjátékot adni. Róma, habár névleg Olaszország fővárosává leszen is, soha sem lehet az olasz kormány székhelye. A mit Olaszország maga számára föl nem használhat, az egyháznak engedheti át. A mi Róma vonzerejét képezi, a mi a Pétertemplomot és a Corsót Eu­rópa elitejével megtölti, nem a pápa mint király, hanem a pápa mint pap — a szertartások, egyházi körmenetek, mas­keradok, áldás-osztogatások és tüzjátékok képezik a római idényt mind a tétlen hivők, — mind a hitetlen henyékre nézve. De még az élö hit fenntartására és táplálására is, ha még ilyesmi ott létez, szükséges Olaszországnak a pápa. Az olasz gyűlölheti és megvetheti, de nem nélkülözheti papját. Az olasz néha képes papja nélkül élni, de nem mer pap nélkül meghalni. A skepticismus, mely az ország ma­gasabb osztályai közölt uralkodik, csak felületes. Ez csak divatból, bosszankodásból és ellenmondási viszketegböl szár­mazik ; nem alapszik az ész használatában. Az olasz gyaláz és megvet, de nem vizsgálódik, nem cáfol. Az ö vallástalan­sága az, a mi sok embernél a vallásosság, t. i. szineskedés és szájhősködés. . . . Azon elöhaladás dacára, melyet evan­gelikus egyházközségek alakulása Florencben, Turinban, Nápolyban és másutt tesz, csekély kétség-et szenved, hogy a római katholicismus az olaszok nagy tömegénak vallása, és az is fog maradni. — Róma és Olaszország, a pápaság és a hazafiság közötti kibékülés mindkét részre nézve egyen­lően szükséges. Az átalakítás munkája, amennyire szüksé­ges, az országban keresztül van vive, a polgári jog a papok nyomásától megszabadult, a vallási tolerantia ugy a hogy életbe lépett. A barátok eltűntek, az egyházi javak lefoglal­tattak; a püspökök és a papok a hierarchiával együtt kellő korlátok közé vannak szorítva. A világi uralom bukásával a pápa elveszti kártékony hatalmát, de nagyon jótékony ha­tást gyakorolhat, ha ö és népe a dolgok uj rendéhez tud al­kalmazkodni A pápaság Olaszország emlékei és di­csősége közé tartozik. A „pápa" név az olaszok kedélyében épen oly édes, mint keserű emlékeket költ fel. Sándor, Incze, Gyula, vagy Sixtus, söt maga IX. Pius is, bizonysá­gul szolgálhatnak, hogy a pápa, mint király is lehet hazafi.

Next

/
Thumbnails
Contents