Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-10-07 / 40. szám

védelmezője, s mint egyetlen szellemi kapocs a két testvér prot. egyház, annak egyes tagjai, testületei s iskolái között, — e lapnak azért élni kell, élni pedig csak ugy foghat, ha az eddigi részvétlenség helyett részvéttel s támogatással fordulunk felé!! Épen ily hézagot pótol egyházi életünkben a „Sárospataki füzetek is" mint prot. okmányaink s becses történeti emlékeink kutatója, felderitöje és ismertetője ugy szintén nevezetesebb férfiaink életirója!! Sajnálatos azért, igen sajnálatos, hogy — 3 milliónyi magyar prot. közönség e két lap életét nem képes biztosítani? !! Ezen állalános vonásokban rámulattunk nt. egyh.megyei gyűlés, ezen hiányokra, s nem akarjuk részletezni, hogy ez általános mulasztásból, mennyi és mily mértékben háramlik egyházmegyénkre, — de kétségtelen, hogy ez irányban nekünk is többet lehet vala tennünk mint tettünk eddigelé!! Felemlithetnök itt az annyiszor megpendített s annyiszor elhangzott egyházmegyei könyvtár felállításának szükségességét, felemlithetnök, hogy csak egyesületi hajlam és akarat legyen keblünkben, a mit egyesek ki nem vihetnek, kiviszi azt arna száz kara óriás, a közös egyetértésen alapuló „egyesület." Alig megérezhető néhány filléreink összetételéből egy tekintélyes összeg kertilend elö, mely által egyházmegyénk képesítve leend nagyobb irodalmi vállalatok pártolására is, anynyival inkább mivel a minden jót minden korszerű eszmét felkaroló egyházmegyénk e tekintetben már tulszárnyaltatott az unghi szegény egyházmegye által, hol már az ige testté lön s az egyházmegyei könyvtár fel is van állítva ! — De nehogy sokat láttassunk egyszerre akarni az egyházmegyei könyvtár felállítását egyszerűen de melegen ajánlván; különösebben a már emiitett két prot. irodalmi vállalat mellett az iskolatanitóknak mulhatlan szükséges jelenben már megindult népiskolai közlöny fennállása végetti pártoltatásának eszközlését vagyunk bátrak a nt, egyh.megye becses figyelmébe ajánlani!! Ezen indítvány jelen nyomasztó, csapásos időben különösen hangzik ugyan — teljességgel nem akarjuk ezt ignorálni, valamint közszegénységünkön alapuló amaz ellenvetést sem, hogy legjobb akaratunk mellett sem lehet annyit áldozni a mennyit szeretnénk, s hogy vannak szegény egyházaink, hol a belhivatalnok élni is alig tud, de mindamellett midőn a prot. egyházi irodalom pártoltatásának eszközlését kérjük a nt. egyh.megyei consistoriumtól, s ugyanezt egyházmegyei közönségünk leginkább lelkipásztoraink s iskolatanitóink becses figyelmébe ajánlanánk, — azon meggyőződés vezérel bennünket, hogy valamint a mindennapi kenyér testünknek, ép oly szükséges lelkünknek a tudomány, s ha e szükségét lelkünknek szegénységünk miatt ki nem elégithetnök, — keressünk — s találunk oly módot, mely által lehetséges lesz ebbeli szükségét lelkünknek kielégítenünk!! Ha egy magunk nem vagyunk képesek évenként 8—10 forintot irodalmi célokra áldozni, társakozzunk, szövetkezzünk, egyesüljünk s el lesz a cél érve !!! E mellett szóllitsuk fel tehetősebb hitrokoninkat, hogy kövessék a nagy hazafi, és nagy prot. férfi gróf Mikó Imre példáját s Istentől adott földi javakból a testi táplálékok mellett nyújtsanak lelki táplálékot is szegényebb lelkipásztoraink s iskolatanitóink részére, ha csak egy pár példányt is rendeljenek meg nevezeti lapokból azok számára, kik ezt nem tehetik. — Apróbb olvasó körökre oszlás csoportosulás s egyesület tehát azon mód, mely mellett bizton hisszük, hogy a felső-szabolcsi egyházmegye e téren is megmutatandja, hogy a józan haladás és kor eszméit, a vallás kívánalmait nemcsak szóval hanem tettel is tudja érvényesíteni. Ezek elmondása után azon tiszteletteljes kérelmünk van, miszerint mondja ki a nt. consistorium: 1-ször. Hogy a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" és a „Sárospataki füzetekre" minden lelkipásztor a „Népiskolai közlönyre" minden iskolatanitó köteles előfizetni. 2-szor. Ezen egyházmegyei intézkedés a Canonica Visitatio hív őrködése alá bizassék. E végett a látogatási táblázatokban egy rovat e cim alatt nyittassék: „Van-e a „Sárospataki Füzetek" a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" s a „Népiskolai Közlönyre" előfizetve?" S ezen rovat híven betöltessék s a következő helyosztó gyűlésen pontosan felolvastassék, hogy igy mindég evidentiában álljon a közvélemény előtt azon lelkipásztor és iskolatanitó, a ki ebbeli legfontosabb kötelességének eleget nem tészen. 3-szor. Vagy az általunk indítványba tett olvasó kör meghatározása állapittassék meg, vagy a helyett egy tökéletesebb körrend emeltessék határozati erőre. Azon harmadik mód is gondolható ugyan, hogy az illető hivatalnokok e célra magok szövetkeznek, de miután a tényleges tapasztalat azt mutatja, hogy valamint a járni kezdő gyermeknek, ugy minden létesülni kezdő eszmének igen szükséges, hogy lábra kaphasson, egy kis szülei felügyelet és gondoskodás, ezen meglehet sok akadályokba ütközhető kezdeményezésnek is nem árt, sőt használ, ha kezdetben maga az egyházmegye mutat neki irányt s maga vezeti be úgyszólván az életbe. Annálfogva maradunk az olvasó körrendnek az egyházmegye általi megállapításánál, annyival inkább mivel nt. esperes Lithey József tír által ezen ügy egy elnöki körlevélben már egyszer hathatósan ajánltatott, de ezen becsületes jószándéku intézkedésnek, talán épen azért, mert csak ajánlatképen terjeszttetett elö, vagy talán mert végrehajtása felett senkisem őrködött, — bizony semmi foganatja sem lett. Ezen decretálásnak látszó intézkedés iránt felmerülhető amaz ellenvetés, mintha nem volna protestansszerü efféle kényszerrel, habár legjobb szándékból is, élni, — szabad legyen röviden megjegyeznünk, hogy itt csak azon neméről lehet szó a kényszernek, mely a protestáns vallásban is othonos, t. i. erkölcsi kényszerről. Hogy pedig ezt alkalmazni lehet és kell, ez mind a vallás céljából, mind a vallás gyakorlatából megmutatható! — Ugyanis a prot. vallás nem a szabadosság, hanem a valódi szabadság lehelöje és hirdetője. A valódi szabadság pedig épen abban áll, mikor önként minden kényszerítés nélkül tesszük azt, ami kötelességünk, ha pedig önként nem tesszük azt, a prot. vallás sohasem fog salválni bennünket, söt ellenkezőleg a benne legélénkebben nyilatkozni szokott erkölcsi érzetből származó közvélemény