Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-23 / 38. szám

szédet, és magyarul ö, kinek szive lelke a legnemesb müveit protestáns. Igy köté meg az aranyszálat múltja a dicső, jelene , — a múlthoz képest fénytelen, és jövője között; ebben nyújtja át szép lelke áldását a magyar nemzeti növeléstudományt még csak jövőre művelendő epigonoknak, utángondolva mintegy: ezek az én izzadéssal, vérrel tört nyomdokaim, — bátran léphettek beléjök; az én jutalmam s végem ez legyen, hogy titeket előbbre lépni lássalak, segítselek ! Mi pedig kérjük öt: tartson velünk, vezessen támogasson, s hogy ezt tehesse: éltesse, áldja Isten ötet soká, nagyon sokáig! Atyámfiai! mig hasonlót vagy külömbet termelni nem tudunk, legalább becsületes fogyasztói legyünk a honi termelésnek. A „Jahresheft ára — egy o. é. frt, mint hirdeti Oszterlamm K. e lapokban is. Óhajtandó e műre nézve, hogy kívántatnék magyar fordításban kiadatása, melyből én azonnal tiz példányra ajánlkozom előfizetni, hogy t. pályatársaim körében ugy terjeszthessem, mint Boross Mihálynak „A volt jobbágyság hármas könyve" cimü igen becses munkáját terjesztettük áldott sikerrel a mult napokban. Bevégzem azzal, min kezdtem: ki nem tudva, e füzet olvashatásaért méltó lesz németül megtanulnia. Bizonynyal mondja az evangyéliom, hogy Isten országa nem jö el máskülönben, mint ha felismerjük azt, hogy bennünk vagyon. Békés, aug. 20, 1866. Gonda László. ©oe-— BELFÖLD. MEZŐTÚR, sept. 9. 1866. Nagytiszteletü szerkesztő űr ! Mindeddig várakoztam, hogy reform, egyházunk figyelemre méltó fontos mozzanatait, nálamnál avatottabb toll fogja a „Prot. Egyházi és Iskolai Lap"ban az olvasóközönséggel tudatni. De hasztalanul vártam ! Most tehát, bár gyakorlatlan levén az ilyen dologban, magam beszélem el azokat röviden s egyszerűen, sorban egymásután, mint következnek. Azt hiszem jó szolgálatot teszek ezzel, ha általában nem is mindenkinek, de legalább azon jó barátoknak és ismerősöknek, kiket tőlük messze távolban levő barátjuk és ismerősük sorsa közelről érdekel. Csekély véleményem szerint igen jól tennék az egyházak értelmesbjei, ha ők is közölnék koronként az egyházaikban történő fö-fömozzanatokat és változásokat. Meg vagyok róla győződve, miszerint a „Prot. Egyh. és Iskolai Lap" szerkesztője kész szívvel adna helyet azoknak, prot. érdekeket és ismereteket terjesztő becses lapja hasábjain. Az 1866-ik év junius hó 24-ik napja örömünnep volt a mezötűri reform, népes gyülekezetre. E nap tartotta, a tágas templomunkat zsűfolásig megtöltött diszes s az ünnepélyre a vidékről is szép számmal egybesereglett hallgató közönség előtt, minden szivet s lelket magával elragadó beköszönő remek tanítását, a csaknem 12 évig üresedésben állott egyik lelkészi állomásra, a nép által ez év május hó 27-ik napján egyhangúlag (708 szavazat közül 699-el) elválasztott szeretve tisztelt kedves papunk, a pesti főiskola egykori jeles növendéke, tiszteletes Turgonyi Lajos úr. Istenitisztelet után az ezer meg ezer lélekből álló gyülekezet, kijövetkor lelkes éljenekkel üdvözlé kedves papját, s elkiséré udvarára, hol a nép nevében a nép embere, tek. Lepsényi István földbirtokos űr, köszönté öt. Erre papunk válaszolva, lejött a nép közé, s az örömkönyeket siró sokaság öt csókjaival füröszté, s boldog volt, ki csak ruháját érintheté is. Nem akarom ismert szerénységét megsérteni azon őt méltán megillető s dicsérő s magasztaló nevek elösorolásával, mikkel öt népünk rövid ittléte óta felékesité, s csak azt mondom, hogy öt valláskülömbség nélkül az egész város minden rendű és rangú lakosa tiszteli s szereti, s midőn ő papol, akár temetési akár vasárnapi alkalmakkor, a máskor majdnem üres nagy templomunk minden zege-zuga megtelik buzgó hallgatókkal. És csakugyan szép sikere is van szívhez szóló buzdító tanításainak, mert ittléte óta, az inség sújtotta évek, a nyomorult szegénység dacára is, sietnek buzgó híveink megtakargatott filléreiket a közügy oltárára lerakni. Ezenkívül az egyházigazgatás gyakorlati terén is már igen célszerű s üdvös újításokat hozott ö létre. Öt valóban a mindeneket bölcsen kormányzó bölcs Isten vezérlette a mi sok bajokkal küzdő egyházunk töredezett s roncsolt hajója kormányára. Nekünk ily lelkes s erélyes ifjú papra volt évek óta szükségünk, kit, hogy közöttünk az Isten sokáig erőben s nem lankadó munkás kitartásban éltessen, szivünknek naponkénti buzgó imájában kérjük. Ugyancsak ez év augusztus hava 5-én választá meg egyháztanácsunk volt szentesi tanárt, tudományos képzettségű tiszteletes Tomori Szabó Sándor urat, a megürüli negyedik gymnasiumi tanári állomásra. S hisszük, hogy ö a boldogult jó emlékű apának s kitűnő tanárnak nagy reményű jeles fia, érdemdús tanáraink diszes sorában méltó helyet érdemlend ki magának. Megürülvén, volt kántorunk KristóíFy Ernő leköszönésével, egyházunkban a kántor-organista állomás, e hivatalra, a gyülekezet előtt három egymást követő vasárnapon magokat bemutatott egyének közül, egyháztanácsunk, figyelembe vévén a nép óhajtását is, a szerény jó készültségü ifjút, a békés-gyulai tanitót Varga Károly urat választá el mai napon egyhangúlag. Reményijük miszerint választásunkban nem is csalódunk. Ref. egyházunk ezen mozzanatairól óhajtám a „Prot. Egyh. és Isk. Lap"ok nagyérdemű olvasóit értesíteni, gondolva, hogy lesznek azok közt olyanok, kiket egyszerű s a tényeket szárazon elősoroló soraim közelebbről is érdekelnek. -j j- y. KASSA, sept. 4-én 1866. Nem annyira nagyszerű, mint inkább jelentékeny ünnepet ült az evang. ág. hitv. község. Ez évi aug. 20-án mult 50 éve, hogy a város falain belül felépült ág. ev. templom felszentelteték, s a felszentelésnek ötven-éves örömünnepe volt az, mely aug. 26-án reggel a magyar- és németajkú híveket buzgó hálaadásra egybe gyüjié. A presbyterialis tagok közöl, kik 1804-től 1806-ig a templom felépítése körül buzgón fáradoztak,