Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-23 / 38. szám

csak egyetlen egy érhette el a felszentelésnek 50-éves örömünnepét. Azonban az isteni gondviselés nyomai mélyen benyomvák a jelenlevő hívek szivében, — Jézus Ígéretének teljesülésébe való hitünk: „Ime én tiveletekvagyok minden napon e világnak végezetéig—" rendületlen támaszt nyerhete mindazokban, kik keresztyéni szellemben tanulmányozzuk a társadalom történetét. Ötven évvel ezelőtt a protestáns imaház itt még a kiközösítés átkának sűlya alatt nyögött, és a hivek csak a külvárosnak legszélső részében fekvő temetőjökben gyűlhettek össze, a temetőben felépített imaházokban. Mennyi küzdelmökbe került még elődeinknek, hogy még oda is egybegyűlhessenek, lelkük üdvösségét mivelendök! mig hazai törvényeink nekik meghozták a jogot a város falain belül templomot építhetni; mint örvendeztek ök, hogy a város védfalai tőszomszédságában levő, akkor még mocsáros zugban nyerhettek helyiséget templomuk számára. — Tempóra mutantur et nos mutamur in illis! — Akkor zugban felépítette az ág. ev. egyházi község diszes templomát, hol buzgó hivek dicséreteket zengedeztek és zengedeznek az egek urához, „ki az ö szent karját feltűrte, hogy e földnek határai lássák mi Istenünknek szabadítását." Hanem az erősség (Kassa megerősített város levén még akkor) fenyegető kőfalai tágultak, a díszes egyház számára tér nyilt, mely tér a városnak igen csinos részévé vált, s mely mindinkább szebbül. Változott az, mi köve, téglája, mesze a városnak, de változott az is, mi ezek között él. A nemes városi tanács díszes köre aug. 26-án szintén részt vett az evangyelmi hívek örömében, s e jelentékeny ünnepen a polgármester úr körül csoportosulva, mint hatósági tisztviselők, s ránk nézve mint igen kedves vendégek jelen voltak az isteni tiszteleten, és a legnagyobb készséggel hozzájárultak mindennel, a mi az ünnepély küldiszének emelésére szolgált. A diszes, nagy templomot a németajkú hivek a tótajkuak némi segítségével építették fel; a magyar ajkúak ugyan e templom szomszédságában levő iskolai épületben bírtak kis teremmel, melyben isteni tiszteletüket végezték, az újonnan felépült templom használásához joggal nem bírtak ; igy csak a német- és tótajkűak külön-külön ünnepelték annak felszentelését 1816-ban. ím, 50 évvel a felszentelés után az egyesült, mondanám inkább, az e g y g y é elegyült magyar-német egyházi község, magyar és németnyelven ünnepié meg az 50-éves felszentelési örömünnepet; az egy község az öröm-ünnepen magyar és német-nyelven zenge dicséreteket, magyar és németnyelven hallá lelkészeinek buzdító szózatait. Magasztos és díszes ünnepet ültünk, de nem volt dísz-ebédünk, mert a pénzt, melylyel a díszebéd költségeit fedezni kellett volna, az egyházi község a kerületi özvegy-árva nyugdíj-intézetének felajánlotta volt. Az ünnepély érdekében intézkedő közgyűlésen ugyan megemlékeztünk magas vendégekről is, díszebédröl is, de a község egyhangúlag elhatározá, hogy a dísz-ebéd elmarad ugyan, de tagjai között pénzt fog gyűjteni, a begyült öszveget egészben a kerületi nyugdíj-intézet tökéjének szaporítására megküldi, és valóban e célra be is küldött 349 frtot o. é. — Bizony dicsőbb lakomát keresztyén hivek alig adhatnak ; csak igy telik be az irás (Luk. XIV. 12. st.), ha oly hiven fogjuk követni mindnyájan az evangyeliom szavait, ha igy tettel felszenteljük templomainkat, s ha igy üljük meg a felszenteltek örömünnepét. Bocsássanak meg e lapok t. olvasói, ha rövid tudósításom netalán szavakban dúsabb, mintsem a híradásnak lennie kellene; de nem rakhatom le tollamat, mielőtt a kassai protestáns egyházak életének még egy tüneményét meg nem említem. Behm György ág. ev. hitvallású debreczéni kereskedő ez évben meghalálozván, végrendeletének egyik pontjába valahogy belecsúszott a „detur pulcherrimo". A boldogult t. i. végrendeletében hagyományozott: „1000 frtot a kassai német evangelikus reformált egyháznak, melynek kebelében ifjú éveit töltötte." Behm György buzgó luteránus volt (bocsássák meg e botlásomat) ö Debrecenben saját lakásán egybe gyüjté az ág. ev. híveket, ott számokra felolvasásokat is tartott; mint kereskedelmi tanuló és segéd pedig Kassán lakott, igy ama végrendeleti pont zárszavai kétségkívül az akkori németajkúak ágostai hitv. egyházi községét illeti. — A n é m e t kifejezésnél és a pont zárszavainál fogva, az ág. ev. község maga számára követeli az 1000 frtot; a reformált szó erejénél fogva pedig a kassai helv, hitv. község a Behm hagyományának jogszerű örökösének magát tartja. Azonban ez utóbbi, talán gondolván, „a gyermek sem az enyém, sem a tied, vágjátok ketté" — az 1000 frt felezésére késznek nyilatkozott. De nem ugy lön! Talán perre kerül a dolog ? a két testvér talán szegénysége felett civakodik ? Isten mentsen. Az Eris almája egészen ellenkező hatást gyakorolt, — egyesülésre birta a két községet. Ne legyen hát az sem enyém, sem a tied, de legyen mindkettőnké, mint oszthatatlan birtok. Iskoláival egyesülni kiván a két község és az 1000 frt csatoltassék egy közös osztatlan iskolai alap tökéjéhez; közös erővel közös iskolát fenntartani mindkettőnek óhajtása. Az egyesülés az iskola és ennek közös pénzalapjának kezelését, rendezését illető tervnek kidolgozásával külön választmány foglalkozik. Istennek lelke indítsa s igazgassa a tervezgető választmányt, Isten áldása legyen művökön. Csak a legjobbat remélhetjük, mig jelen buzgó egyházi felügyelőink és fáradhatlan egyházi gondnokaink, hasonlóan buzgó és áldozatra kész hivek által támogattatnak. Mindezek ugyan nem az égnek ábrázatja, sem hajnali sem esti pír, melyekből záport, szelet, hévséget jósolni lehet, de bizony az i d ö n e k j e 1 e i. a. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Az elmúlt iskolai félévben az összes porosz egyetemeken 5825 tanuló volt az egyetemek könyvébe beirva, tehát 252-vel kevesebb, mint a megelőző téli semestrisben. A tanulók közöl 703 külföldi volt, a többi porosz alattvaló. Egyes facultások szerint prot. theologus volt 951, kath. theologus 76 *