Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-09 / 36. szám

rendelt ellene a püspök s meghivatta a kolozsvári partialis szék elébe. Czelder — a független missionárius — ezt megvetette s elment a magyarországi föt. superintendentiákhoz, melyek közül a tiszáninneni és a dunántuli (diploroatiai tekintetekből) tárt karokkal fogadta s „bizalomra és további működésre méltónak" decretalta. Bátor vagyok kérdeni t. Körmendi urat: a fenebb emiitett 1836-iki udvari rendeletnek értelmében volt-e felügyeleti joga Moldva-Oláhországban az erdélyi superintendentiának, vagy nem volt? Ezt a jogát kétségbe vonták, vonhatták-e a magyarországi superintendentiák? Csak jogot követelt-e Erdély, vagy kötelességeket is teljesített, midőn kebli desolált egyházai felsegélése mellett kétezer s néhány száz forinttal járult a missio ügyéhez ? Négy éven keresztül tanúsított tapintatos eljárásával adott-e okot arra, mintha praecipitálni akarná a Czelder-ügyet ? Nem adott-e alkalmat arra, hogy „a bizalomra és további működésre méltatott" apostol (!!!) kitisztázza magát, midőn a törvény védelmét ajánlotta fel ? Azon morális solidaritásnál fogva, melyet nemcsak szívünkben érzünk, de külsőleg igy minden alkalommal készek vagyunk tanusitni a magyarországi testvér-superintendentiákkal szemben nem lehetett-e teljes megnyugvása föconsistorumunknak és közzsinatainknak, hogy a mit ez ügyben belátása szerint teszen, azt túl a király-hágón magukénak ismerik. S a jutalom ? A dunántúli superintendentia ,,d i p I o m a t i a i tekintetekből" nem elegyedik az ügy érdemleges tárgyalásába (a mint nem is tehette); hanem „független szempontra" emelkedik; mellőzi egy testvér-superintendentiának egyik legfőbb igazgató testületét föconsistoriuinában; mellőzi zsinati határozatait; de mellőzi avagy csak azt is, hogy ez élő, permanens közegekkel magát — kellő értesítés végett — hivatalos érintkezésbe tegye: és Czeldert, mint egy subjectumot többre becsüli az igazgató testületek bölcsességénél s bár jegyzőkönyvbe igtatja a nagy férfiúnak igéretét, hogy az erdélyiek előtt magát igazolja, mielőtt ez megtörténnék, demonstrálnak Czelder mellett s lábat adnak arra, hogy bűnös practicait tovább folytassa s zavarja azt a néhány szegény egyházközséget, melynek ugy sincs egyebe, mint megnyugvása, hogy nincs végkép elhagyatva. Bátor vagyok, kérdeni t. Körmendi urat: ki az,a ki egyoldaluan járt el ? Az a superintendentia, mely négy éven át hurcoltatta magát egy nagyravágyó, factiosus ember által s a törvény erejét használta, nem zárva ki annak védelme felhasználását sem; vagy az, mely kellő felvilágosítás nélkül az egyént veszi pártfogása alá s igy — hallgatólagosan — vád alá -helyezi a másikat ? Mert, mi egyebet teszen t. Körmendi úrnak e fenhangzó frasisa: „legyen meggyőződve a mélyen tisztelt erdélyi egy. főtanács, hogy a dunántúli superintendentia, nem kevésbé az ügy iránti tekintet(-böl), mint az erdélyi egyh. főtanács iránti tiszteletből az ügy tárgyalásába nem is bocsátkozott." Azt helyesen tette a közgyűlés bizottmánya, hogy nem vindikálta magának az itélő birói hatalmat, miután az nem illeté meg; de a motivum gyenge, hogy: ha joga lett volna is „hiányzottak a minden kétségen felüli kimerítő okmányok." — Dehogy! Hát az erdélyi föcosistorium hivatala 1 o s átirata nem kimerítő okmány; — hát, hitelesebb egy privát embernek — ha szinte a nagy Czelder is az — személyes kunyorálása, hogy „pártfogásukba" vegyék; ugy hát, nem az ügy szentségéért, fontosságáért beszéltek ama „lelkes szónoko k," kik a missio történetében halhatatlanokká tették magukat, hanem a személyért? — Hát honnan remélnek „minden kétségen felüli kimerítő okmányoka t," ha a főconsistorium hivatalos átiratait nem tartják olyanoknak; Czeldert pedig nem utasítják arra, hogy önmagát purificálja (az eddig legalább elismert egyetlen) törvényhatóság előtt az ellene támasztott vádak ellen; söt, „független szempontra" emelkedve, a superintendens megáldja („Prot. Egyh. és Isk. Lap 26. szám 815. lap.), a közgyűlés pedig még collectat rendez számára és „bizodalomra s további működésre" méltónak itéli. De uraim, az ilyen „diplomaticai tekinteteknél" a „közös prot. ügyre" nézve áldásosabbnak, és a magyar és erdélyországi testvérsuperintendentiák közt szükségesképen fenálló benső solidaritáshoz illőbbnek tartjuk a dunamelléki egyházkerület határozatát, mely szóról szóra igy hangzik. — 1866—67. szám. — Olvastatott az erdélyi helv. hitűek méltóságos föegyháztanács 1866. május 23-án 209. sz. a. kelt hivatalos levele, mely illetékes tudás végett közölvén egyházkerületünkkel a mellékelt tényleirásban, miszerint föegyházhatósági jogánál fogva a moldva-oláhországi missio volt vezetőjét Czelder Mártont a tőle való függés teljes felmondása következtében, nehogy a missio ügye egyes ember önkényétől és szeszélyétől tetessék függővé s ekkép annak sikere végkép kockáztatva legyen, az ellene emelt több rendbeli súlyos és általa igazoló feleletének megtagadásával még súlyosabbakká tett vádak alapján, missiói állomásától véglegesen elmozditotta, s a missio további vezetését egyházi és világi férfiakból alakult moldva-oláhországbeli bizottság kezeibe tette le, — felhívja egyházkerületünket a missioügy iránt tanúsított eddigi buzgalmának továbbra is fentartására s az e célra begyülendö kegyes adományoknak ezentűl nem Czelder Márton, hanem a missioi bizottság pénztárnoka kezeibe leendő szolgáltatására. Határozat: Egyházkerületünk a méltóságos föegyháztanácsnak Czelder Márton ügyében s a missio érdekében tett intézkedését s arról közlött tudósítását atyafiságos tisztelettel tudomásul vette; — a missioügy iránti részvétet továbbra is ápolni s éleszteni kívánja s az e célra egyházkerületileg begyülendö kegyes adományokat az ügy jelenlegi állásához képest a missioi bizottság pénztárnokához fogja utasítani; mely végzésnek a méltóságos főegyháztanácscsal leendő közlése iránt az elnökség megbizatik. Alább pedig a 68. sz. a. melyben Czelder egy magához méltó kéréssel járul, hogy eszközöljenek egy bizottságot, mely valamennyi egyházkerületet képviseljen, a következőleg határoz: „A fennebbi 67. sz. a. végzés folytán Czelder Márton úr missioi kérelme egyházkerületünk által mindaddig