Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-09 / 36. szám

figyelembe nem vétethetik s még kevésbé teljesittethetik, mig ügyét a méltóságos erdélyi föegyháztanács előtt tisztába nem hozza s ki nem egyenlíti." „Prot. egyén vagy testület nem tagadja meg prot. egyéntől' vagy testülettől az Önálló szempont szerinti felfoghatás jogát" — ez állítása t. Körmendi úrnak, csalhatatlan; de hogy miként alkalmazza azt a fenforgó ügyre, én észszel beérni nem tudom. — Mert, vagy volt az erdélyi superintendentiának felügyeleti joga a missio felett, vagy nem — Ha volt, ugy rendelkeznie okvetlenül kellett, hogy a zavaroknak eleje vétessék; tehát fiscalis aclio alá vethette Czeldert. — Ugy de, e joga megvolt nemcsak azért, mert az usus megszentelte, mint hozzánk legközelebb fekvő terület felett s mert — fájdalom! — a mi egyházkerületünk kivándorlottaiból telnek ki amaz egyházak ; nemcsak azért, mert legfelsőbb udvari rendelet az erdélyi egyházi jurisdictio alá helyezé;— hanem, mióta a missio ez uj stádiumába is lépett a magyarországi superintendentiák kegyes adományaikkal járulva, sem ellenünk nem protestáltak, sem más igazgató testületet nem tettek, pedig sept. 1. szent-györgyi zsinat határozataiból ismerhették, tehát hallgatva beleegyeztek, hogy Erdély superinspectiója alatt álljon, hinni akarom, azon megnyugvásban : hogy mint „közös prot. ügy" irányában nem járunk el „e g y o 1 d a 1 u 1 a g." Prot. egyénnek prot. egyénnel szemben minő más ö nálló szempontja lehet tehát ez ügyben? Az erdélyi superintendentia előtt, mint igazgató testület előtt, ugy áll Czelder mint bevádolt. — Vagy hibás vagy nem. — Ki itél itt ? T. Körmendi úr ? Ugy hiszem, hogy a törvény. — Ám, de Czelder nem engedelmeskedik azoknak, kik tetteit ismerik s oda menekül, hol „felavatást nyert, hol be volt keblezve, hol szolgált" — s ott „lelkes szónokok" fogadják „független szempontból," — s felbátorítják törvénytelenségre, a szabad egyház cégje alatt, diplomaticai tekintetből. Tehát az egyik superintendentia contracarirozza a másikat ; a mit az egyik tesz a másik ellene mond! Valóban, bámulni kezdem Czelder nagyságát, hogy ily szépen számította ki, hogy lehet zavart csinálni, hogy ö benne halászhasson. S valóban, halászatra is indult. — Hiszen, e lapok 30-ik számában folyó év jul. 14-ról már tudósitnak, hogy a „bizalomra és tovább működésre" méltatott, helyesebben: a „diplomatiai tekintetekből" felbátorított férfiú visszamenve Oláhországba, a helyett, hogy jegyzőkönyvre vett ígérete szerint magát igazolni törekedett volna Erdélyben : az oláh miniszterhez — Rosettihez folyamodott s magát erö-hatalommal akarta betétetni Ploestre a prefectura által, mely prefectura kinyilatkoztatta, hogy „Czelder román lett." — íme, hová vezet a „szabad egyház!" Az a néhány ember, kit balvégzete sodor el hazánkból, egy nagyravágyó nyomorú ember terveinek szolgál eszközéül; alku tárgyai csupán s egy idegen nyelvű ós más vallásfelekezethez tartozó cultusminiszter rendelkezése alá bocsátva, ha ugyan Czelder „diplomatiai tekintetből" még tovább is „szabadon" gazdálkodik. — Azóta már Rosetti tír is megbukott, oly naivok nem vagyunk, hogy ennek tulajdonítsuk, de reméljük, hogy Iíoosnak és Vinczének a hat nagy hatalom consulaihoz benyújtott collectiv jegyzéke, tán kiviheti, hogy e legnagyobb hatalom, a nagy Czelder, lehetetlenné lesz téve végre-valahára. No de, Czelder püspökségre vágyott s ezt t. Körmendi úrék „sem helyeselhették;" — valamint „nem helyeselhették az „e szándok elleni vészlármát sem." — Mit helyeseltek hát? S kinek szól az a vészlárma? Az erdélyi egyh. főtanácsnak; vagy a superintendentiának? Biztosítom t. Körmendi urat, hogy Erdélyben legalább is gondolkoznak oly szabadon, mint a dunánttíl; — s hogy Erdélyben látnák azt Iegkészebb örömmel, ha Oláhországban egy ref. püspökség állana fel. — De hogyan, miként ? Hol van az a boldog phantasia, mely azt lehetőnek tartsa. — Annyiból áll egy „szabad egyház," hogy püspöke legyen s Czelder legyen e — próféta! De t. Körmendi tír örömest hivatkozik a protestantismus szellemére, s ezt tulajdonítja Czeldernek is, felemlíti „hajlamát a szabad egyház" iránt. — Gyönyörű következetesség ! Hát van a világon a protestantismus szellemének megfelelőbb, és alkotmányosabb szervezet, mint az, hogy ne állítsunk pápát, hanem bizottmány által kormányoztassunk, mely a közakaratnak kifolyása; — s épen Oláhországban, hol mentől több a részvevő, annál inkább megsokasul az összekötő szál, mely összetartja e szegény kivándoroltakat. Ám de, S ü k e i is használta a püspöki címet. — De Boros tír tévedett „felemelkedett" nyilatkozatban, ha azt referálta, hogy ezt bűntelenül tette. — Hiszen, az emiitett 1836-iki udvari rendeletet épen Sükei tűlkapásai idézték elö, ki épen ugy püspök akart lenni, mint Czelder; épen ugy nem akart számolni a kegyelet könyöradományairól, mint Czelder; — s kinek a közjó ellen melengetett merész álmai épen ugy szétfoszlottak, mint a nagy martyr — Czelderéi fognak. Oh, uraim, mit akarnak önök e „szabad egyházzal," e „püspökséggel?" Az összes moldva-oláhországi ev. ref. magyarság 5- legfölebb 6000 emberből áll. — Nagyobbára, szegény, elnyomorodott emberek, kiket a szükség vaskeze szakit le a nemzet élöfájáról s kitaszit világgá, hogy verejtékkel tengesse életét. — Igaz, ezeknek van valóban szükségük lelki vigasztalásra; ezeket kell igazán megmenteni a — nemzetiségnek. — Ugy tartjuk meg őket, ha versengés támad felettük Izraelben ; — ha „szabad egyháznak" decretáljuk; — ha Czeldert püspöknek octroyaljuk ? Ugy tartjuk meg a gyermeket, ha — elszakítjuk az emlőtől s azt mondjuk neki, hogy: szabad. Ne szépítsük az emberi gyarlóságot; ne adjunk lábat az önzésnek; ne tegyük ki végveszélynek a közös ügyet egy haszonvehetetlennek bizonyult egyén miatt; — az egyén elvész, de az ügynek még meg kell maradni; — hanem bízzunk, hogy az oláh felvilágosodott kormány be fogja látni, hogy rá nézve Koloszvár e néhány szegény ember vallásos, erkölcsi élete miatt soha sem lehet „ultra montes" — s a hiában való versengés helyett, lemetszvén a beteg tagot, lelkesüljünk magáért az ügyért. Kolozsvár, aug. 26. 1866. Szász Gerö, ev. ref. pap és egyházmegyei jegyző. A PÁTENS ÜGYÉBEN. A „Prot. Lap" 35. számában, a patentalisták dolgaiba ugy látszik nagyon közelről beavatott „Egy protestáns" elmondja, miket tettek az „ismert Hodzsa (hivatalától elmozdított) liptó-szent-miklósi lelkész és a csász. pátens értelmében szervezett ág. h. evang. superintendentia inspectora nagys. Francisci János, helytartós, tanácsos űr" Kuzmányi halála óta. Az 1859. évi sept. l-jén kelt csász. pátens sérelem volt az evang. egyház jogai, sérelem az ezeket biztosító országos törvények ellen, a minthogy ezen sérelem ellen a mindkét hitfelekezetü evang. egyház annak idejében, az ország rokonszenveitől kisértetve, fel is szólalt. Sérelem volt tehát kétségkívül mind az is, a mi ezen pátens alapján történt s történik. Sérelem volt Kuzmányinak egész állása s működése. Sérelem, Francisci űrnak Kuzmá-