Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-09 / 36. szám

PROTESTÁNS Difiül uio/ir EGYHÁZI E SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helybeli házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beikta-' tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. DR. SZÉKÁCS JÓZSEF SUPERINTENDENS ÚRNAK AUG. 15-én KEZDŐDÖTT BÁNYAKERÜLETI KÖZGYŰLÉSÉN TARTOTT MEGNYITÓ BESZÉDE. Egyházunk az államhatalom által még folyvást szorongattatik. Van ezen szorongattatásnak egy elméleti és van egy gyakorlati oldala. Gyakorlati oldala szemeink előtt fejlődik ki beszélő tényekben, mélyek sérelmi cim alatt hevernek levéltárainkban, merülnek fel közgyűléseinken és sebzőleg hatnak testületeinknek ugy mint egyes egyháztagjainknak életére. De ezen sérelmek eredetét, célját, jelentését csak ugy fogjuk megérteni, ha elvekre vezetjük vissza azokat, más szavakkal, ha kifejtjük azoknak elméletét. A reformatió — nem szólva egyéb jótéteményeiről — kettős szabadságot biztositott a keresztyén emberiségnek, a lelkiismeret és az egyházi önigazgatás szabadságát. Amannak igenlő oldalai, hogy a hitélet egyedüli sinormértéke a szentírás, hogy ennek olvasása, magyarázata és alkalmazása minden keresztyénnek joga és kötelme is, és hogy a szentirás alapján a szentlélek vezérlete mellett hitvallását zsinatilag az apák nyomán maga az egyház határozza meg; t agadólagos oldala pedig az, hogy a szentíráson kivül semmi normatív jogot és szabályt senki részéről el nem ismerünk s ezen egy isteni tekintélyen kivül minden emberi tekintély ellen tiltakozunk. Emennek, az önigazgatási szabadságnak, tevőleges oldala az, hogy a szentirás és az egyház ünnepélyes hitvallásának alapján alakult egyes gyülekezetekben és az ezek összegéből képződött egyházegyetemben, mind azokra nézve mik a hitélet, a vallásos nevelés, az istentisztelet, a fegyelem, a beligazgatás körébe tartoznak, egyes egyedül magunk intézkedünk a magunk által alkotott igazgatási szervek által, tagadólagos oldala pedig az, hogy ez irányban minden befolyás ellen, mely rólunk nélkülünk intézkednék, tiltakozunk. A midőn e kettős szabadságunkhoz, mint a melyek akármelyikének feláldozása evangyéliomszerü lételünknek kockáztatása volna, oly határozottan ragaszkodunk, nem kevesebb határozottsággal emelték ki hívő apáink s az ő szent nyomdokaikon mink is, hogy minden egyebekben az államtörvényeknek engedelmesek vagyunk, az államhatalom főfelügyeleti jogát tiszteljük vagy mint az apák formulázták, jus status circa sacra acceptamus, in sacra renuimus. Ezen alapelvek kimutatása után, érdekes volna ugyanazon kérdést tárgyalni, mily harcot kellett e kettős szabadságnak az államhatalom ellenében a reformatio óta a földkerekség egyes országos evangyéliomi egyházainak vivnia és hogy ezen harcokban szenvedett-e némi csorbát ama kettős szabadság és hol és milyent ? De ez messze vezetne. Érjük be azon történelmi s hitem szerint megcáfolhatatlan ténynek kiemelésével, hogy ezen kettős szabadságot az ó világbani létező országos evangyéliomi egyházak között a skót egyházon kivül, egy sem tartotta fenn eredeti épségében tisztábban mint a magyarhoni evangy. egyház, melynek még ma is, nem az egyházon kivüli hatalom személyes vagy testületi szervei dictálják, hanem a szabadon választott képviselők egyeteme szabad határozat útján hozzák azt, mi sinorm ték és szabály.