Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-28 / 4. szám

dig eszközli <\z alsóbb osztályokban n ö v é n y- és álla tt a ni tárgyaknak közvetlenül szemléltetés útján vizsgálása; a felsőbb osztályokban már a természettan lényeges!) tételeinek — a mennyire csak lehető — mértanra alapított tárgyalása. Mindezeknél, természetesen, a teljességről vagy rendszeres összefüggésről előre is le kell mondanunk. A földra jz tanítását némelyek a földtannal és a terményrajzzal, mások ismét a történelemmel összekötni buzgólkodnak. Ezl pedig különösebben az óta, amint Ritter K. 1833. kimondá, hogy : „a földi tárgyakkal betölt térviszonyok tudománya az időmértéket vagy korrend szerinti összefüggést ép oly kevéssé nélkülözheti, mint az idő\ iszonyok is mulhatlanul tért föltételeznek, a melyen kifejlődniük lehet és kell vala. Ilyen kifejtés kell a történelemmel, — mint a melynek külömböző alakulásai, — kimondva bár vagy nem, — hogy szemlélhetökké váljanak, földrajzi elemek fölvétele által eszközölhető. A földrajzi tanításnak, humanistikai irányú gymnasiumban, feladata az, hogy a növendék az összes földisme alaptételeit elsajátítsa. Isten a harmadik s legfőbb képzési tényező. Ezzel foglalkozik a gymn. vallási oktatás, mely az egész tanításnak középpontja. Korábbi időkben a gymn, lecketerveken e tantárgy „theologia" néven jött elő, s ináig találkoznak, kik e részben minél inkább rendszeres theologiát s valódi tudományos szakismereteket kívánnak előadatni. De másfelől komoly intések hangzanak a túlzás ellen, mely gyakran a legfőbb s legszentebb iránt való közönyt s eltompulást eredményez. Nagyon igazán monda Raumer K.: „kétség esetén — inkább kevés mint sok adassék a vallási oktatásból." „De — mondja H e i 1 a n d a jelenkori gymn. alapfogalmak értelmében: „a ker. üdvigazság csakugyan legfőbb tantárgy marad a gymnasiumokban is. Az evangyéliom azonban ne ugy adassék elő mint tantárgy, mely Pláto svagy Cicerónak tanrendszerétől csak mennyiségi tekintetben külömbözik; hanem ugy, mint Istennek hatalma, mely a benne hívőknek idvességére nyilatkozik vala. Csak ott, hol ez történik, leend az iskolai élet is ker. szellemtől áthatva, Valamint téstimonium paupertatis lenne az, ha vallástanárokul papokat kellene alkalmazni; ép ugy kívánatos az, hogy az osztálynak főtanára és kivált felsőbb osztályokban az igazgató ezen tanágra nézve föltalálni tudják a helyes középutat, — azaz tegyék arra, melyből árad szét növendékeikre az ö képezve növelő egész hatásuk. Bár a lelkészt az ő hivatali állása ezen oktatásra kitűnően képesíteni látszik, minthogy ö a tanoda és egyház összeköttetési viszonyának személyes képviselője s kivált a hitavatási (confirmationális) oktatásnál biztos sikkerre szállíthat; de viszont azt hozhatni föl ellenében, hogy ily módon, a vallási oktatás mintegy elkiilönittetve és hetenkinti két órára szoríttatván, ő — mint tanár, — alig állhat az összes tanoda és valamennyi tanágban oktatásnak középpontján. Vallástanárnak az evangyéliomszerü képzettség kellő mélységén kivül még azon távolba kiható tekintettel is birnia kell, mely arra képesiti öt, hogy a többi tantárgyat a ker. vallási ösméret körébe vonhassa, a v ilági képzést az evangyeliom fényével besugároztatni, abban szemléltetni tudja." Ezen értelemmel összhangzólagmondja Schmidt K. „Gyinnasialpaedagogik" c. munkájában: „a vallástanár — gymnasiumoknál — ne csak lelkész legyen, — hanem egyszersmind olyan, ki a tanári testületnek valódi tagja, ki egy tanárnak egész erélye és tekintélyével lépjen fel tanítványi előtt. — ki növendékeinek egyéniségét, lelki szükségeit, szellemi erejét s gyöngéit jól ismerje; ehez képest aztán minden alkalmat felhasználjon arra, hogy a vallási igazságokat az életbe átvigye s igy azokat kellően gyümölcsöztetni bírja, — ki a tudásban elérte azon mélységet és magasságot, melyről növendékeinek szellemi egész látkörén eltekinthet és mindent, mi azon belül esik, tanításainak sikeritésére elővehet és alkalmazhat." — Csak nem rég történt, hogy, a keresztyéniség érdekében, Franciaországból kérdésbe tétetett: ha lehet-e ? tanácsos-e a régi classikus írók olvasása mellett megmaradni? Ennek folytán megujiták már a 17-ik században tett azon kísérletet, melyre különösebben a tudós nyelvész Cellarius K r i s t ó f buzgóan munkált, hogy a z ó c I a s s i c u s i r ó k helyére egyházi írók állíttassanak. Németországon általában elveték ezen kísérletet, miután kivált Roth felidézé s kibővítette N. B a z i 1 i u s egyházi atyának azon bölcs mondását: „Ha létezik valami szellemi rokonság a pogány és ker. nézetek közt, ugy az előbbiek ösinerése nyilván hasznos leend; — ha nem, ugy a külömbözések összehasonlítása bízvást megszilárditand benneteket a jobbnak szeretetében." Ezt ö igy bővítette ki: „a pogány őskor keresztyénségtelenségének ismérete sokkal jobban világosítja s értelmezi a ker. igazságot, mint a ker. egyházi írók müveinek olvasása." Ugyanis tévedés volna azt hinni, hogy a ker. igazság nagyobb hatást gyakorland az ifjúság lelkére, ha Cicero helyett Lactantius és Cyprianus, ha Virgilius helyett Iuvencus, Xenophon és Herodot belyett Eusebius, Demosthenes helyett Chrysostomus vétetnének elő a görög és latin remek irók olvasására kiszabott tanórákon. Ki ezt hiszi, nem ismeri voltakép az egyházi írókat, vagy nem tudja kiszámítani: mennyire kell és szabad fölizgatni az ifjú lelkét. Az ily csere kétségnélkül azt eredményezné, mit némely, külömben dicséretes buzgalmu ker. szülék túlzóan vallásos irányú növelési modora már előidézett, hogy t. i. a gyermeki léleknek vallási tananyaggal tultömése nem csak közönyt, de olykor ellenszenvet s minden vallási szent dolog iránt keserű gunyort nemz." „De — szól H e i 1 a n d — Németországon kivált Nagelsbach és a vele rokonszellemüek vizsgálódásai után, meg is találták már a méltánylásnak kellő fokát arra nézve, hogyan áll a classicus ó-kor az evangyéliomhoz. Csak attól óvakodjunk, hogy ennek az iskolai gyakorlatra alkalmazását ismét ne vigyük túlzásba, s a mi természet szerint oda nem vonatkozik, erőszakkal be ne vonszoljuk. így pl. bízvást hihető, hogy a gymnasiumok keresztyénisége az által épen nem fogna nyerni, ha iskolai gyakorlásokra épületes dolgokat vennénk fel, ha a nyelvtani szabályok alkalmazására bibliai mondatokat válogatnánk. Az pedig más kérdés : mit tegyünk az ó-remek Íróknál előforduló olyan helyekkel és szakaszokkal, melyek sikamlós értelműek, erkölcsileg botrányos tartalmuknál fogva csábító vagy rontó ha-