Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-28 / 4. szám

\ tásuakká lehetnek. Nem vagyunk azon nézetben, mely a jezsovitáknál divatozott eljárást indokolja, hogy az ifjúság kezén forgó classicusok szövegét előre kitisztálni kell, elnyomván, kipontozván azokból minden helyet, a melyben ifjú megbotránkozhatik. Nem pedig azért, mivel nincs módunkban az ifjúságot végkép eltávolithatní a csonkitatlan példányoktól, — és igy a tiltottra vonzó hajlam még több roszat okozhat. De gyakran túl is mentek itt az elégen; minden oly részletet, a mely bárminő tisztességes modorban a nemi viszonyokra vonatkozik, mint veszélyest, kihagytak. Azt ugyan helyeselni kell, hogy némely államokban Plautus és Terentius a gymn. olvasmányi körből kivétettek. E szerint most már csupán Horatiusról és Ovidiusról lehet szó. A metamorphoseon liber okos megválasztással olvasandó. Horátiusra nézve ily választékosságnak leginkább alája eshetnek a satyrák és az epodon liber, a melyek iránt abban állapodhatni meg, hogy elég azokból egynehánynak ismertetése a költészet ez vagy amaz nemére felhozandó például." — Más gymn. tanárok, az igazságnak erkölcsi erejében bizva, még Terentius kiutasítását sem tartják igazolhatónak. Ugyanezek továbbá tiltakoznak a g y m n. és az orthodox theologia között századunk hatodik tizedében erősen célba vett nagyon is szoros belső egybeköttetés ellen, a mennyiben t. i. e viszony ugy tekintetnék, mint a gymn a s i u inn a k az egyházzal sőt tán még akeresztyénsegge I is egyedüli ö s s z e fü ggés i k ap c sol'ata. Az orthodox theologiának a keresztyénséggel ily módon fölcserélése szülhette már a visszahatásnak emiitett tizedében ama kísérletet, mely G ü t e r s 1 óban történt egy „keresztyén" azaz orthodo x-t h e o 1 o g i a i gymnasium a 1 apitására. Innét érthető az, hogy 1851. az Elbersfelden tartatott egyházi s az Erlangenban összejött nyelvészek gyűlésein rendszeres tárgyalások folytak a gymnasiumoknak a keresztyénséghez való viszonyáról. Ez alkalommal a nyelvészeti gyűlésnek növelési szakosztálya egyhangúlag oda nyilatkozott, miszerint a gymnasium, — történelmi s lényeges hivatásához képest, nem is lehet más mint keresz tyén. „Tudós tanodában a vezérelv, az összes oktatásnak szive-lo^ke a ker. hit; ez legyen hát a szabályzó mérték, melyhez minden többi tanágnak a benső, lelki életre hatása és jelentősége mulhatlanul alkalmazandó." Ezen nyilatkozattal bármennyire összhangozó értelemben van a németországi gymn. tanári karnak az orth. Iheol. iránya nem pártoló része, mind a mellett azt, ker. humanitas szempontjából, ily szigorúan kifejeztetni nem kívánja, fölöslegesnek tartja. Ezek ugyanis gondolni sem bírják azt, hogy a gymn. középtanoda, mint a keresztyénség nagy életfájának egyik ága, bármi részben kivül avagy túlmenni kívánna a keresztyénségen, — ha ugyan azt nem egynek vesszük az újkori orthodoxiával. de lényegében elfogadják Schmidt K. nézetét. 0 szerinte t. i. a tartalom ennyi: „Volt e földön egy ember, kiben az istenség oly mérvben nyilatkozott, mint csak emberben és ember által nyilatkozhatik. Ezen istenember az ö istenemberi lényét tanitá s fejté ki e világnak, a szerint élt e világban és azt önfeláldozó halálával is megpecsétlé, felhiv ez által minden embert, hogy az Istenben és Isten által való életet a szeretetben és szeretetnek általa élni siessen, kivívandó ez állal az emberiségen önzés által elhomályosult istenképhez, a szeretet ős kútfejéhez való minél közelebbi hasonlóságot. Minden, ki ez isten-emberben hiszen, azaz ki annak életét egyéni életmódjában híven követi, meghal az önzésnek, e minden bűn és nyomor nemző okának irányában, s ezzel aztán eljut a teljesen tökéletes boldogságnak egyedül igaz ösvényére. Végre, a ki ily módon újjászületve, isten szerint járva boldogul él e földön, megnyeri egyszersmind az örökké boldog életet, mit a halálban sem veszthet el." Az itt előadottak értelmében elfogadtatik ugyancsak közelebb emiitett szerzőnek e további következtetése is : „Keresztyén a gymn. akkor, ha benne mindenféle tanitás ker. szellemtől ihletve, áthatva és megszentelve van i ha a gymn. minden tudás alapját Istenben keresi és találja, s bármely egyes tanítványt Istentől származtatván le, végül ismét reá visszavezet. Az isteni kijelentést azonban csakis a keresztyénségben ismeri és vallja — azon tudatban, hogy minden a mi örök becsii, változásokon felülemelkedett s igaz tudomány, egyedül a kereszlyénségböl ered. Ker. leend a gymn. végtére, ha az tanáraival s növendékeivel együtt az élő keresztyénségben van és minden tanitmányával, egész erkölcsi életével — szóban és tettleg egy bizonyos, élő s fejlődve tökölyesbülő egyházba keblezett tagul érzi s tudja magát." A gymnasiumok elébe tűzött feladat megoldására Ausztriában és Bajorországban körülbelül 8, Würtembergben 10, Poroszországban 9 év számíttatik. Felvételi idő gyanánt elfogadva van Würtembergben a teljesen betöltött nyolc évű életkor, — Poroszországban, Ausztriában és Bádenben kilenc, Bajorországban pedig tiz év. Békés, 1866. T anügy -barátok. KÖNYVISMEETETÉS. Keresztyén hittan tekintettel a helv. hitv. egyház vallásos életére (.) Iskolai használatra készítette Kiss JáüOS ny. r. hittanár a dunántúli h. h. egyházkerület pápai főiskolájában. Első kötet. Pápán 1862, 191 l, 1 frt. o. é^ Második kötet 1865. 297 l. ára 1 frt. 50 kr. o. é. 11. (Folytatás.) Az isteni kijelentést szerző ugy definiálja, hogy az „alakilag (szerző alanyikig helyett mindég e kifejezést használja) azon isteni munkásság, mely által Isten az emberiségnek magától tudósítást ad s vele oly vallási igazságokat közöl, melyek előtte elébb rejtve voltak; tárgyilag pedig a közlött vallási igazságok összege." Ez aztán oly tág meghatározás, hogy annak palástja alá akármily dogmatikai nézet kényelmesen elbújhat. Siet is szerző a kijelentés