Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-02 / 35. szám

Hogy ezen idők a reformatio ujabb felelevenítésére, vagy épen gyülekezet alakítására nem a legkedvezőbbek voltak, azt a föntebbiek után könnyű belátni. Hála az égnek! ez idők elmultak, ma már e tekintetben r. kath. atyánkfiai egészen más indulattal vannak hozzánk, bebizonyítja ezt egyebek közt azon tény is, mely szerint e túlnyomóan r. kath. városi község 8 év óta iskolánkat évenként fa és pénzbeli segélylyel gyámolítja a városi domestikából, s habár ez nem oly arányban történik is, mint bennünket az itteni viszonyok szerint jogosan megilletne : mind azáltal biztos záloga annak, hogy kedvezőbb idők folytán, különösen a vallás-egyházi egyenlőségnek a törvény előtt jogosult keresztülvitelével az igazságos testvéri osztály nem fog elmaradni. — A város lakossága azonban nyelv és valláskülönbség nélkül bizonyítja irántunk való ragaszkodását az által, hogy az évenkint itt már régtől fogva iskolánk gyarapítására rendeztetni szokott jótékony táncvigalmak alkalmából ügyünket bő adakozásával mindig a legbuzgóbban pártolja. — Egyesült evang. gyülekezetünk megalakult 1824-ben a két prot. felekezetből 232 lélekkel, mely ma már 1300—1400 lélek között áll. A két evang. felekezet egymás érdekeit, sajátságait ismerni, tisztelni, méltányolni tanulva csak a testvéri egyetértés, összetartás alatt fejlődhetett ennyire e gyülekezet: csak a testvéri egyetértés összetartás (in hoc signo) zászlója alatt fog az tovább is fenmaradni, s virágozni. Faxit Deus ! Berekesztésül szabad legyen még elmondanom a testvéri egyesült evang. egyház 42 éves múltjára, s itteni hat éves lelkészkedésem szerény tapasztalatira tekintve a magyarhoni két prot. felekezet közti unióra vonatkozólag csekély nézetemet. A reformatio hazánkban eleinte egy úton, egy irányban indult, hittani, szertartási, egyházigazgatási tekintetben nem volt felekezeti elfogultság, s érdekkülömbség az első időkben. A reformatio hívei a tiszta evangyéliomi állásponton öntudatlan egységben voltak egymással, szabadon híve, vallva, és müveive az evangy. tiszta tudományt távol minden confessionalismus korlátaitól. Ez volt a megtisztított egyház a maga közvetlenségében. Azonban a csakhamar kifejlődött hittani viták két táborra oszták a reformatio híveit, s kifejlődött a magyar evangyéliomi egyházban, már csak a schweici és némethoni kétféle iránynál fogva is, — honnét a hitjavitás első sugarai hozzánk elhatottak — bennrejlett alaki, felekezeti külömbség, melyhez hozzájárulván egy részről a róm. egyház tanaitól elszakadt reform, hívei, más részről az azon egyház tana mellett megmaradt egyháznagyok, s az ugyanazt valló világi fejedelmek közt természetesen kifejlődött ellentétből eredő kényszerítések, rászoritások létre hozták a két confessiót, s megszületett az ágost. és helvét hitvallás, melyhez sorakoztak aztán hazánkban is a reformatio hívei. Igy fejlődött ki az evangyéliomi egyház közvetlen létéből, a maga öntudatlan egységéből, a maga természetes uniójából, a két külön felekezet, mely két elem hittani, szertartási, egyházigazgatási tekintetben külön irányban indulván egymással az ellentét viszonyába jött, egymást kizárta, ugy hogy a hol az egyik alakult, szervezkedett, ugyanott, akkor annak intensiv körében a másiknak helye nem lehetett. A két felekezet attól fogva máig, egymás iránt e kizárólagosság, e kölcsönös tagadás viszonyában áll, egyiknek, mint ilyennek mint ágostainak léte, a másiknak mint helvét felekezetnek létét önmagában ignorálja, és viszont. Ez a két magyar prot. felekezetnek eddig egymás irányában való hist. álláspontja. Azonban e kölcsönös kizárólagosság, e kölcsönös ellentét már önmagában hordja az egymásra vonatkozás, egymáshoz közeledés elemeit. A két felekezet hivei idővel kezdték, s kezdik belátni, hogy a felekezeti külömbségek felismerése, körülírása, meghatározása csak ugy lehető, ha van közös alap, melyben megegyezünk, melyre visszatérhetünk, melyre e külömbségek visszavihetök, egymással — a közalap szerint viszonyíthatok, összehasonlíthatók, kibékithetök, melyből kiindulhatunk, ez pedig nem egyéb, mint a szentírás, melynek mint közös alapnak külömböző felfogása, feldolgozása, magyarázása szülte épen egyik a külömbségeket. E kiilömbségektől a közös alaphoz visszatérés, a confessiók korlátaiból való kibontakozás képezi már fötörekvését mint mind azon férfiaknak, kik a két felekezet egyesítésére mint egy 1840-től kezdve koronkint felszólaltak. Ez egymást kizárásnak megszüntetése, ez egymásra vonatkozás, egymáshoz közeledés elkészítése képviseli közelebbi napjainkban a közvetitési irányzatot. E közvetítő törekvésnek első kezdője hazánkban gróf Zay Károly; e közvetítésnek első zsengéje a temesvári egyesült evangy. egyház. Mennyi időt fog e közvetítés munkája igénybe venni: az a jövő titka ; de hogy a közelebbi cél csakugyan a confessiók korlátaiból való kibontakozás, az ős forráshoz, a közalaphoz, a szentíráshoz visszatérés, ennek folytán a felekezeti diíl'erentiák közvetítése, kiegyenlítése által a két felekezet közti öntudatos uniónak, magasabb egységnek elömunkálása lehet: ezt— ugy hiszem — senkisem kárhoztathatja, söt mindenki csak óhajthatja. De épen ezért nem vélem célszerűnek eddigi különirányu történelmi fejlődésünket könnyedén ignorálni, s idö előtti buzgólkodással az unió keresztülvitelét praecipitálni. A multat méltányolva keressünk uj tért az unió előkészítéséhez. Neveljünk oly generatiót, mely korunk e törekvését felfogva, átérezve, átgondolva önmagában hordja az unió magvát, s később mint igehirdető, mint tanitó hintse azt el ama termő földbe, a hallgatók szivébe, ha jó a mag: Isten áldása nem fog elmaradni. Épen ezért nem lehet eléggé sajnálni, hogy egyetlen egyesült theolog. intézetünk Pesten nem maradhatott fenn továbbra is. — Ilyen uj tér hazánkban az olyan vidékek, hol szórványosan mindkét felekezetű prot. hívek számosan találhatók, kik még gyülekezetekké nem alakultak, péld : a Szerémség — Slavonia, és az egész Bánság — vagy ha már alakultak is, de különállva felekezetileg gyengék s szegénységük miatt nem virágozhatnak. Ez utóbbiakhoz számithatók volnának főleg a nagyobb városi plántaegyházak. Mint péld. Pécs — Baja — Nagybecskerek, Temesvár, Lúgos — Szeged — stb. Ily helyeken a jól átgondolt uniónak áldásai — tekintve csupán a más vallásuakhozi állásunkat is — bizonynyal el nem-maradnának.