Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-28 / 4. szám

Königsbergben 1793. a harmadik osztályban kezdték a héber nyelvtanítást. Az 1810. kiadatott „Gymnasial-instruction" is még a harmadik osztályig leviszi ezen tantárgyat; de már a felsőbb három osztályban csak „rendkívüli" két órát enged annak; mig 1823. csupán a két legfelsők!) osztályra szorítkozik vele. Köthenben 1848-ig, a harmadik osztályon kezdve, még teljes öt évi folyamban taníttatott a héber nyelv. Az 1837-ki porosz miniszteri rendelet kezdé először ingadozóvá tenni annak a gymn. oktatásban nyert biztos állását. Ugyanis ebben már nyomatékosan megkülömbüztették a héber nyelvet az olyan tantárgyaktól, „melyek a tudományoknak alaposan és sikerrel tanulmányozhatására kellő nemcsak alaki, de egyszersmind anyagi előkészítést, képező hatást nyújthatnak," s oly szaktudománynak nevezték el, mely az egyetemi tanulmányokra előkészítő gymnasium céljától idegen. Ezzel együtt felmerült az 1848—9-ik években nagy tűzzel vitatott kérdés: van-e hát a héber nyelv tanításának a gymnasiumokban fenmaradhatási joga? F u n khanel a gymn. oktatás alapelvéről, hogy t. i. az az egyetemi szaktudományokra előkészítő intézet, kiindulva, kívánta e nyelv tanításának ezen tanodákból végképen kirekesztetését, mint a hova külömben is csak ugy jött be, mivel a tanoda az egyház szolgálatában állott, mivel a tanügy vezetése főleg theologiai képzettségű emberek dolga volt, s mivel a gymnasiumi tanárok régtől fogva tlieologusok voltak. Funkhanel ellenzői viszont arra hivatkoztak, hogy a gymnasiumnalc, céljához képest, kölelessege: a növendéket alaki és anyagi szempontból oly nemű kepzéssel ellátni, melynek a fötanodákon folytatandó tanulmányaihoz inulhatlanul szükségét érzi. Ennyiben tehát a theologiai szak semmi különös előjogot nem igényel a gymn. oktatás irányában azáltal, ha a héber nyelv tanítását megkívánja ; minthogy ez más tanszakok irányában sem lehet a közönyösségig föl sem vevő, de sőt az egyik növendéknél ez, a másiknál amaz hivatásra különös figyelmet kell szentelni a középtanodai oktatás bármely szakában. Végre azért sem fogadhatni el Funkhanelnek ama kivánatát, hogy az egyetem vegye át a hébernyelvben adandó elemi oktatásnak gondjait, — mivel akkor a most három éves theol. tanfolyamot hosszadalmas, legalább is két évfolyamból álló tanodával kellene pótolni, mely a szükséges előképzést nyújtsa, — és mivel az itt bevezetendő növendéknél már nem igen találhatni az emlékező tehetség feszitett működésére nélkülözhetlen készséget s jó akaratot, — az ily terhes munkától pedig a növendéket, a hébernyelv legészszerübben tanítása mellett is, végkép megkímélni nem lehet. A vita eredménye az lett, hogy a hébernyelv maradt gymn. tantárgynak, s ezentúl nem csupán a leendő theologus, de a leendő nyelvészre nézve is kötelezőnek, kivált miután elfogadtatott Bü tteher nézete, mely szerint: „a elassieai nyelvek búvárai, kik a sémi nyelvekben magukat tájékozni nem tudják, — még a nagy Hermannt sem véve ki, — némely általános értékű s a nyelvek analógiájából érthető tételekre s mélyebben ható nyelvészeti ismeretekre nézve — egész életükben fogékonytalanok s néha nevetségig korlátozottakká lesznek." A természetből s annak roppant tanulmányi köréből a gymnasium általában fölveszi tantárgyul a mértani (mathesis). Itt is azonban nevezetesen szétágazó nézetekkel találkozunk. Mig ugyanis a mathematica legújabb korunkig az ó-classicai nyelvekkel egyenjogunak tekintetett, mivel Thierseh szerint: tudós tanodák jelszava — classicitas és malhesis! mint a melyek nélkül csak egy sem virágzott s virágzani soha nem fog; — mivel D r o b i s c h értelme szerint: a mér- és természettani tudományok a classica literatura mellett ép oly határozottan utalnak a jövőre, mint a nyelvészet-történelmiek a múltra, s mivel továbbá a mértan az embert magánál itthon tartja, eszméletére visszahozza, mig a remek Írókkal foglalkozás állal az eszményiség világába szárnyalt, — s mert végezetre a minden természeti tudomány alapját tevő mértan, mint a természet logicája alaki tekintetben is szintoly képző hatású mint a nyelvtan, ez a népek logicája: mégis — mi történt ? Az utóbbi évtized folytán azon kívánattal léptek fel (Roth), hogy — tapasztaltatván az, miszerint gyakran a másként jóra-való növendékek is gyengék a mathesisberi, s mivel a tanpályát befejező vizsgákon e részben meglepően csekély készültséget talállak : — kívánták, hogy a mértani oktatás „csakis oly növendékekre korlátoztassék, kik arra elegendő képesseggel birokul fölismertetnek." E nézettel ellentétben áll Ohm a másik túlzásban, azt vitatván, hogy nincs oly korlátolt észtehetségü növendék, ki legalább tűrhető mathematicussá nem lehetne. Közepén áll E r 1 e r azon állításával: „itt ha valahol igaz az, non ex quovis ligno fit Mercurius, s megtörténhetik, hogy valaki a mathesisre végkép alkalmatlan, mig egyéb tantárgyakban tűrhető előmenetelt tanúsít, — és pedig azért, mivel logieai következtetésekre, pontos iiélethozásokra képtelen. Ugyanis mig a többi tanágakban vagy a történelmi adalok ismerete, vagy a helyes iránt meglevő s egyébkint meghatározhatlanul titkos tapintatossága, vagy az előadás szépsége iránti fogékonysága által táinogattatik, hiányait Ián egy időre pótolgatja s elfödözheti; a mértannái hasonló mellékutra nem találhat. Hanem ilyenkor a méltányosság azt kívánná s meg is engedné, hogy az oly növendéket, kinél — föltéve egyébiránt az értelmesen tanitás és némi külső akadályok gondos elhárítását. — a logieai itélethozásnak, a szigorúan pontos következtetésnek képessége hiányzik, a mértani beigazolások észszerű menetét felfogni sehogy sem tudja, — a tudományos pályáról lelépésre tanácsoljuk.'- Jelenleg már egy értelemben vannak az iránt, hogy a mértani tudományoknak humanistikai irányú gymnasiumokban előadása alkalmából nagyobb suly fektessék a gyakorlások benső értékére s képző hatására mint a tananyag terjedelmére, s hogy fődolog legyen a tanításkor előjövő iskolai begyakorlás, hogy a házi magán-dolgozatokra fordítandó erőfeszítés munkájától a növendék lehetőleg kiméltessék. A tárgyas (concret) természeli tudományok, humanist. gymn. oktatásnál, szintén alárendelt tantárgyul vétetnek. Ezért számukra csak annyi tér engedtetik, a mennyi elég lehet arra, hogy a növendék a környezetében levő alakok, jelenségek és törvényekről biztos alapnézetet nyerjen. Ezt pe-