Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-26 / 34. szám

A „Religio" meg igy kiált fel junius 2-iki lapjában!! Szánandó helóta katholikus! Ha van ilyen szánandó helóta katholikus, az az ö hibája. Az egyedül üdvezitö katholikus hitelv mellett szánandó helótát látni, nagy szerencsétlenség. Minthogy azonban vallási és köztörvényi tekintetekből indulva kiáltának ugy az „Idők tanuja" és „Religio," a mint fentebb leirtam; tehát saját esetemet beszélem elő, a melyből meggyőződhetnek ama lapok emberei, miképen nincs biz itt e hazában privilégiumuk a protestánsoknak, és nincs mit szánakozni a helóta katholikuson. Én szívem ösztönét, s az atyafi szeretetet követve vegyes házasságra léptem, s minthogy nőm katholika, az ö papja nem akart összeesketni és megáldani, még egy kierőszakolt reversalist alá nem íratott velem. Azt nőm rokonai és a pap kísértéseikre aláirtam. Házasságunkban megáldott Isten gyermekekkel, többnyire fiukkal. Ezeket már iskoláztatni kelletvén, midőn nemcsak én, de minden katholikus szüle beláttuk, hogy Sárospatakon a kath. elemi iskolák a legszánandóbb állapotban vannak, ellenben a helybeli helvét vallású elemi iskolák, az idők követelményeihez vannak idomítva, s bámulatos sikerrel képeztetnek azokban a gyermekek; én is a helv. vallású iskolákba járattam fiaimat. Egyszer a mult 1865-ik évben hivat engem a helybeli plébános űr és eltiltott fiaimnak a helvét vallásúak iskolaiba tanittatásoktól. Én kijelentettem, hogy az 1848: XX-ik törvénycikk 4. §-a alapján ezután is ott taníttatom fiaimat a hol jobban tanítanak. Plébános űr ekkor bepanaszolt a kassai püspökségnek, a honnan megkerestetvén Zemplénmegye főispánja, hogy engem kötelezzen gyermekeimnek a kath. vallásban neveltetésre, katholika iskolákba taníttatásra, és tiltson el a helv. vallású iskolábani taníttatástól. Zemplénmegye főispánja híven engedelmeskedett a püspök rendeletének, és az Ö nevében a protestáns első alispán igen hathatós rendeletet küldött a s.-pataki szolgabírónak, melyben engem ugyan kihallgattatni parancsolt, de közigazgatási űton meghagyta a szolgabírónak, hogy a püspök kívánságához képest kötelezzen, fiaim kath. iskolába taníttatásukra. Én írásbeli nyilatkozatot adtam be szolgabíró űrhöz, a ki azt a főispánnak jelentése kíséretében beterjesztvén, onnan a kassai püspökségnek küldetett át. A kassai püspökség nem elégedett meg az én nyilatkozatommal, melyben a törvényre hivatkoztam, hanem megkereste a magyar királyi helytartótanácsot, a honnan szórólszóra ezen intézmény küldetett le : „29,500. Zemplénmegye közönségének. — A kassai egyházmegyei hatóságnak f. é. április 5-én 393. sz. a. kelt, s mellékleteivel együtt idezárt felterjesztése szerint, Patotonay Pál a s.-pataki helv. hitvallású lakos, Piczman Zsuzsánna római katholika nejével nemzett figyermekeit, dacára az általa önkéntesen kiállított téritvénynek, a katholika vallásban neveltetni vonakodik — minélfogva oda utasittatik e megye közönsége, miszerint e vonakodó atyát a részéről önként s szabad akarattal elvállalt kötelezettségnek teljesítésére szorítsa, s az eredményről jelentést tegyen. Budán april 26-án 1866. Jagasics Sándor." Ennek folytán zemplénmegyei főispán gróf Sztáray Viktor űr ö mltsga nevében 1785. sz. a. 1866. május 4-én kelt első alispáni rendelettel, én a s.-pataki szinte református szolgabíró Szenczy László által szigorú büntetés terhe alatt eltilttattam fiaimnak a reformata iskolákban taníttatásuktól, s kötelezve vagyok őket kath. iskolákba taníttatni. Én bejelentettem a szolgabírónak, hogy ezen rajtam elkövetett törvénytelenséget az országgyűlésnek fogom bepanaszolni, már el is készítettem panaszomat, de az országgyűlés elnapoltatván be nem nyújthattam. Megjegyzendő ez eljárásnál, hogy én soha el nem ismertem miszerint önkéntesen és szabad akaratommal adtam volna reversalist, söt nyíltan kiáltottam, hogy az ki eröszakoltatott tőlem, azt visszahuzottnak semmisnek nyilatkoztattam. Továbbá az is megjegyzendő, hogy a kassai püspökség az 1792-ik esztendei sept. 25-iki, és 1805-ik évi aug. 13-iki 18,962. számú pátensek alapján kérte a főispánt, és helytartótanácsot, arra hogy engem kényszerítsenek fiaimat a kath. iskolába taníttatni. Ugy-e édes „Idők tanuja" és „Religio" nagy és szép privilégiumok ezek, melyeket egy a sárospataki jól rendezett reformata iskola szomszédjában lakó református atya kapott a zemplénmegyei főispántól, és magyar királyi helytartó tanácstól 1866-ik esztendőben. Én nem kívánok privileginmokat, én csak a szentesitett törvényt kértem megtarttatni. S midőn az 1848; XX-ik t.cikk ellenére — törvénytelen pátensek mellett kényszerittettem fiaimat a kath. iskolákba taníttatni, látni való vájjon a protestánsok részesittetnek-e a kormány által szabadalmakban ? Valóban egészen ellenkezőleg, alkotmányos főispán és magyar királyi helytartótanács nem a magyar törvényeknek, hanem az „Idők tanujának" és „Religió"nak szolgái, s mégis panaszkodnak. Midőn nemcsak az ország protestánsai, de én magam sem jajdulok fel az országbeli katholikusok ellen, mert mi azokkal a legjobb testvéri szeretetben élünk, s ők is ott szeretnék gyermekeiket taníttatni, a hol jobban tanítanak, s ők is a törvényeket nem a pátenseket kívánják megtarttatni. Feljajdult az ilyen eljárások miatt a most eloszlatott országgyűlés, mely kifejezte feliratában, hogy magyarország tettleg nem kormányoztatik alkotmányosan, hogy a meglevő törvények nem tartatnak meg, pedig azon országgyűlés a magyar nemzetet, sem nem az „Idők tanujá"t, sem nem a „Religió"t, s nem is egyik vagy másik felekezetet képviselte, az világos. Én is a törvényhozástól várom, a törvények oltalma alatti szabad taníttatás megengedését, és a törvény megtartatását. Nekünk nem kell szabadalom, mi csak alkotmányt és törvényt tisztelünk. Patonai Pál, s.-pataki református vallási közbirtokos.