Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-26 / 34. szám

\ T A R G A. ESDÖSZÓZAT. Inségteljes jövő vár reánk! Ha valaha, most lehet elmondanunk a költővel: „Megnehezült az idők viharos járása fölöttünk." Éhség, gyilkos harcok borzasztó következményei s a cholera, az emberi nem e réme, fenyegetnek hennünket! Belátjuk azt, hogy most, midőn még a jobb módúak között is sokan vannak, kik nem tudják, hogyan fogják a jövő, szomorú telet áttengödni, vajmi nagy önmegtagadásba kerül mások segélyzése. — De valamint igaz az, hogy a tűz próbálja meg az aranyat, ugy való az is, hogy a nyomorteljes időszak mutatja meg, kiben lakik igazi felebaráti szeretet. Másrészről az emberbaráti szeretetet semmi sem képes a kebelben annyira felgerjeszteni, mint annak szomorú tudata, hogy vannak embertársaink, kik még nálunk is nagyobb nyomorban szenvednek, kiknek nem csakhogy betevő falatjok de még hajlékok sincs, hol az egészségrontó időjárás elöl meghúzhatnák magokat. — Ily állapotban vannak szegény, hitrokon sarkadi honfiaink, kik folyó évi május elsején nálok kiütött tűzvész által házaiktól, ingóságuktól, templomuktól megfosztva esdve esdenek segélyt szerető honfitársaiktól, hitsorsosaiktól. „Szeressed felebarátodat mint tenmagadat." Az irás eme szavain alapulnak korunk minden humánus intézvényei. Annak biztos tudata, hogy t. olvasóink emberbaráti keblei mesterünk emez aranymondatának valóban égi szellemétől vannak áthatva, önt belénk reményt, hogy a szükölködö sarkadiak esdöszózata, melyet egész terjedelmében közlünk, nem fog a pusztában kiáltó szavaként elhangzani. Föt. Balogh Péter űr körlevelét is, melyet e sanyarú tárgyban a tiszántűli ref. superintendentia lelkészeihez menesztett, adjuk azon hozzátétellel, hogy a szükölködö sarkadiak számára lapunkhoz beküldendő segélyadományt szokott űton azonnal kézhez szolgáltatjuk. S z e r k. Igen tisztelt kegyes hívek! A magyar haza minden részeiben szétterjedett immár azon nagy szerencsétlenségnek meghatóan szomorú hire, mely a folyó év május l-jén déli 12 órakor kiütött romboló tűzvész következtében Sarkad mezővárosát földig sújtotta, s annak kiválóan a szél vonalában esö középpontját tüztengerré változtatván, 71 gazdának házát minden melléképületeivel s a városházával együtt rom- és hamuvá tette. — Oltásról a dühöngő elem pusztításai között szó sem lehetvén, mindenki csak menekülni törekedett. — E siralmas állapotban a mély búbánat s leverettség sötét fellegei borulának népünkre. De legrendkivülibb rémületet idézett elő reform, egyházunk templomának egész belszerkezetével s igen szép alakú csak mostanában tetemes költséggel újból épitett s bádoggal fedett tornyának, az abban volt három harangoknak s órának; ezenkívül egy nőiskolának és magtárnak rövid egy pár óra alatti elhamvadása. — E müizléssel épitett toronynak a magyarországi protestánsok egyházi jogtörténelmében III. Ferdinánd s Rákóczy György között 1645-ben kötött örökre emlékezetes békekötés székhelye, L i n c z városa egyik legremekebb tornya szolgált mintául. — Megdöbbentő jelenet volt látni, hogy még azok is, kiknek házuk s minden szerzeményük lángok martalékává lett, nem annyira saját veszteségük, mint sokkal inkább a közös csapás felett fejezték ki zokogások között panaszló fájdalmaikat: vajha már ugy mond az volt a végzet könyvébe rólunk bejegyezve, miszerint e nagy szerencsétlenség bennünket érjen, a közös csapás súlya alól szentegyházunk kivétel lett volna!! Nagy, végtelenül nagy az egyház vesztesége, nem csupán az elhamvadt és megsemmisült tárgyak értékére, hanem azok mübecsére nézve is. — A milyen vallásos s rajongó buzgalommal csüggött hajdan az Izrael népe, fővárosa Jeruzsálemnek Salamon által 20 évig épitett szentegyházán, az ó-kor ezen világhírű dicsőségén; s a milyen szent és epedő vágy dagasztja keblét mai napiglan is, minden igazhivő muhamedánnak a próféta koporsójának az életben legalább csak egyszeri láthatásáért: épen ilyen vallásos s kegyeletes érzemény hevítette keblét egyházunk minden tagjainak, temploma s annak általában elismert gyönyörű tornya birhatása és sajátul tekinthetéséért. Innen magyarázhatók ki a férfiak keserű könnyhullatásai, a nők és gyermekek sírásai s szivrenditö kitörései, melyek élénken fejezik ki a nép homályos sejtelmét egy titkos jövő felöl, érezve, miszerint egyesek tetemes károsodása idővel, habár sok küzdelemmel s nélkülözéss-1 is kipótolható leend, de szentegyházunk közös veszteségét az egyháztagok áldozatkészsége, több évtizedek alatt is a legnagyobb erőfeszítéssel sem lesz képes fedezhetni; mivel népünk a nyomasztó viszonyok között, egymást érö gyakori elemi csapások folytán, anyagi erejéből hitelt felülmulólag kimerült s elszegényedett. A dolgok ily helyzetében valósággal kétségbe kellene esnünk, ha nem táplálna bennünket azon vigasztaló remény, hogy a mely teher alatt vállaink összeroskadnának, annak emelését a közös részvét nemes indulatja ránk nézve megkönnyitendi s elhordozhatóvá teszi. Zörgetünk azért minden nemeskeblü honfiak s gyöngéd érzelmű delnők magas és diszes körében : zörgetünk a városok, községek s egyházak t. elöljáróinál és a magyar haza bármely osztályhoz tartozó résztvevő lelkes honpolgárainál oly buzgó kérelemmel, miszerint emberbaráti jótékonyság által a keresztyéni szeretet határait kiszélesítve, siessenek a sors véletlen csapásai által roskadozóknak segedelmükre gyorsan járulni, hogy már e földön a könyörület oltárára hozott kegyeletes jótétei s gyámolitásból származó égi örömet teljes mérvben érezzék. — Szent