Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-26 / 34. szám

felé váló, netalán ké s ö b ben a g y mna siumn a k akár II—ik akár IV-ik akár pedig csak Vl-ik osztályán tűi és addig legyen a képeztetés és a neveltetés együtt és közös, ugy real mint gymnasial űtat jövendőben követendő tanulókra nézve, ugy hogy a m o stani gymnasiumnak vagy két, vagy négy, vagy épen hat alsó osztálya tulajdonképeni realgymnasiummá változtattassék-e át? — Söt még, — miután az emberi tudományos képeztetés és annak végeredménye a míveltség, valóban csak egy és nem kétnemű, — és miután az életszakokra és életpályákra való gyakorlatiasb elágazás tulajdonképen csak a gymnasiumi évek bevégezte után szokott beállani és miután az emberiség míveltségi közös alapra minden mivelt embernek szüksége van, — ne legyen-e az egész gymnasium magába olvasztva a reáliskolát és megfordítva— nem egyéb, mint egységes és közös intézetje a jövőben bármely irányfelé indulandóknak — mint teljes realgymnasium ? Ezen utolsó esetet nézve, igen természetes, hogy akkoron, a mostani gymnasiumnak realébbá és a reliskoláknak gymnasiumabbakká kell lenniök, vagyis, ki kell békülniük, kiengesztelődniük, összeolvadniok egymással. Erisz almája vettetik ki és a még mindig ki nem békített harc, uj tért nyert az itteni tanakodásokban is. Előállottak tiszta real harcolók, erösebben valának képviselve a tiszta gymnasial-hösök és kiengesztelődöleg szólottak a realgymnasium-irányuak, de ezen utolsók — a más mondottunk osztályok szerint igen elágazóan, a mennyiben volt ki csak II. volt, ki IV. volt, ki VI. osztályt akart összesimitani és volt ki az egész középtanodát egy törzsbe akarta foglalni össze. Az utóbbiak közül a két közös osztály mellett harcolók, felhozták hazánk polyglottismusát, hogy az 1. és 2-ik osztályban, latinnyelvet tanulni még nem szükség, sokkal gyengébb még a tanuló sem hogy más idegen nyelvet bírhatna tanulni, ki még élő anya és hazai nyelvévében sem elég alaposan honos és jártas. Bűnünk az, hogy a hazai nemzeti és a hazában élő más nyelveket nem míveljük eléggé, föfö képzöfonalul kell azokat valahol bevennünk, már pedig hol ténylegesebben, mint a mostani I. és II. gymn. osztályban ? Ezen osztályokban ne tanittassék még a latinnyelv, — ez volt külömben a tiszai egyházkerületnek azelőtt 4 évvel is véleménye és szavazatja, de az egyetemes gyűlésen ezen indítványával kisebbségben maradt. Vegyük azt fel újból, ajánljuk és támogassuk újból — tegyük az emiitett két osztályt nemzetivé s vessünk a míveltségnek élő alapot. — Lám, mikor a görög nyelvet már a III—ik osztályban kezdtük volt, utóbb a reform után csak a V-ben; kérdés: mikor tudtak a tanulók többet görögül ak~ kor-e vagy most. Többen közbenyilatkoztak, hogy most. — Ha ez igy van, ha ez tapasztalati tény, alkalmazzuk ezt a latin nyelvre is, kezdjük taníttatását csak a mostani III—ik osztályban és az érettebb tanulók az élö nyelvekbeni nagyobb s alaposabb haladottságuk mellett, a latinban is sikeresebben gyorsabban haladandnah, feltéve, hogy itt a módszernek, a tan-utnak netalán más irányt kellend követnie stb. A négy közös osztály mellett viaskodó k, jóformán hasonló érveket hoztak fel, de megengedték, hogy a latin nyelv tanittassék, már mind a négy osztályban, hanem oly közös irányban és alapon, a mily irányra és alapra a real irányú növendékeknek is szükségük van. A latin elhunyt nyelv, az igaz, de — a mi viszonyainkat a mi multunkat tekintve, nálunk azt még minden mivelt és tudományos embernek ismernie kell, ide számítva még azon érvet is, miszerint a latin nyelvet ismerő, az európai román nyelveket is könnyebben sajátíthatja el magának. — Szánjunk e nyelvre kevesebb órát mint most, kövessünk gyakorlatiabb, anyagiabb tanmódot s fordítsuk alakilag az élö az anyai nyelvet felülre, erre építsük a latint, s erre meg aztán a többi uj nyelveket. Ellenben a mit a latinból időt nyerünk, fordítsuk azt az anyanyelvre és realokra. A görögnek e közös négy osztályban, természetesen mint most, ugy ezentúl is helye még nem levén. Vagy tán nem mernénk-e még a míveltség templomához juthatni ama régi ó nyelvek nélkül? hát vájjon a régi görögök, ama világtörténetileg legszellemiebb, legteremtöibb nép, hát miféle régibb nyelvet tanultak azok? egyptomit, phöniciait-e vagy mi mást? Tudjuk, hogy a görög csak a maga nyelvét tanulta, és nagygyá és dicsövé és teremtöivé lön. Avagy nincsenek-e mind e kincsek már lefordítva, részint saját nyelvünkre, részint hozzá féröbb nyelvekre ? és méltó-e a végzetlen fáradság, a sok idö oly jutalomért, melyhez könnyebb uton is juthatni ? Hisz nem e nyelvekre, de az anyagra, az eszmékre van szükségünk a régiektől, a mennyiben tölök még tanulunk s tanulnunk kell, már pedig ezen eszméket, ezen anyagot birja már az emberiség, részben tettben, mert most is ezek mozgatják a világot, részben a könyvek fordításában. — Fog idö jönni, midőn a haladó élet és a haladó míveltség nem is fogja többé a régi nyelveket, mint nyelveket, tanulni, kivévén netalán egy-egy szaktudóst, ki most is tanulja például az ó sanzkrit nyelvet s mert lesz néki saját élö míveltségével elég dolga, saját míveltségi eszközeibon elég módja. Képzeljük az idők haladását, ha a mostani mivelt nemzetek kihalnának s nyelvök avulna, — akkor meg hány más meg más u. n. régi nyelvet kellend tanulni. A népek nemzeti míveltségi irányának szakítania kell valahára, nem az anyaggal és eszmékkel, elvekkel és történelemmel de a nyelvlommal. — E szerint tartsuk meg még most a latint közösen négy alosztályban, de tegyük a négy alosztályt mégis már inkább élővé nemzetivé, a nemzeti és anyai nyelvnek az alapján. Csak e négy osztály után essék aztán elágazás ugy felreal, mint felgymnasial szakirány felé, mert végre 14 éven alóli gyermek ugy sem választhat még pályát, szülője is, ha ilyenre nézve választást tesz, korázva teszi és vajmi gyakran elhibázza. A 3-ik táborból kevesen a képeztetést és nevelést a Vl-ik osztályig közösnek óhajták. Egyrészről azon anyagi előnynek a szempontjából, hogy ily eljárás mellett külön felállítandó reáltanodákra, mit pénzerőben sem birunk — szükségünk nem lészen: másrészről azért, mivel a kiképeztetés ezen ifjú korig szellemi tekintet-