Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-08-26 / 34. szám

ben is kell, hogy még köz<>s legyen, a tantárgyak oly alapra fektethetők és oly cél felé irányzódók még, melyre mindkét jövendőben elválandó irányú növendéknek szüksége van, mely még közösen mindkettőre néz. A nevelés a bánásmód a fenyíték is e korban még mind egyenlő és a Vl-ik osztályig együtt vezetett ifjú, már érettebb is, élte pályáját már inkább saját vonzalma szerint válaszhatja, amenynyiben a felreáltanoda csak itt kezdődnék az egyik, a legszorosabb értelmű gymn. pedig — a majdani tudomány — akadémiai szakokkal, a másik irány felé. A mi a mostani alrealtanodát ileti, az — im-e harcosok szerint — teljesen felesleges és szükségtelen intézet. Annak még nincs mit közvetitenie, a mit a gymn. is — a realékat tetemesb mértékben felkarolva, befogadva nem teljesíthetne! Mire való tehát ezen intézet ? És ha létezik — miután a többi intézet eddigelé még mind felekezeties szinü, minő felekezete legyen az alrealtanodának'? ha pedig felekezeti kormány és felügyelőség alatt nem áll s nem állhat, ugy nekünk felekezeti testületképen ilynemünek felállítására sem gondunk, sem kötelességünk. (Folyt, köv.) A BEREGSZÁSZI REF. GYMNASHJMRÓL. A beregszászi kezdő ref. gymnasiumban jul. hó 18— 19-én tarttattak meg a nyilvános szigorlatok, még pedig mindkét tanár vezetése alatt csak két osztály volt jelen isk. évben az elsö-é 18, a második-é 19-én egész napon. Mindkét osztály vizsgáját figyelemmel kisérve, jó lelkiismerettel mondhatta, hogy mindkét osztályban kitűnő siker koronázta a tanárok és tanítványok fáradságát. De nem mellőzhetem el egyszersmind, hogy a második osztály vezetője, az egész város és egyházmegye élött közkedvességü tanár t. Katinszki János űrról pár szót ne szóljak: Tudva van már hogy ö adott szellemi életet 1864. okt. 1-én gymnasiumunknak, midőn akkor bemutatta ernyedetlen szorgalma, ügyes tanmodora által e gymnasium életszükségét ; ép oly kitartó, fáradhatlan maradt ö — nagy mértékben fokozva tanári ügyességét — mai napig is. Én megvallom kenyerem javát már megettem; de oly kitünöleg vezetett osztályt nem láttam. A tanítványok létszáma 42; de azok mindenike bátor, ügyes, értelmes, jártas minden általok hallgatott tantárgyakban. Nem hiába mondotta ö tanári székét elfoglaló beszédében: „Nehéz a pálya, melyre léptem, de ha Isten eröt ád az akarathoz, minden nehézséggel bátran szembe állok— mert világosan látszik két évi működéséből, hogy ö is hív munkás óhajt maradni az Úr csemetés kertében, akar hinteni egy maroknyi homokot a közemberiség oltárára. Isten vezérlő kegyelmét neki a nehéz pályát!! A beregszászi gymnasiumban jelenben két osztály volt két tanár vezetése alatt s benne 82 tanuló, jövő isk. évben, mely is september hó l-jén kezdetik, — három osztály leend három tanár vezetése alatt. Közli Beregszászmegyéböl » egy ref. lelkész. VÁLASZ 0 . , y. „LEHET-E AZ 1SKOLATANITÓKNAK EGYENLŐ FIZETÉSÜK A PAPOKKAL" CIMÜ CIKKÉRE. (Folytatás.) II. Legyen szives 0 . . y. úr, K. P. úr cikkét, mégegyszer, és pedig nem futólag elolvasni. S ha a tanitók bántalmazását s a tanítókat vérig sértő nyilatkozatot nem méltóztatik is benne, papi szemüvegen, feltalálni: ne kárhoztasson azért engem, ki azt benne feltalálom s ki ellene de nem gyanusitólag, észrevételeimet megtettem. Hogy 48-ban nyujtott-e be a tanitói testület a vallás és közoktatási minisztériumhoz oly petitiót, melyben, az én, ön szerint, mesés képzelettel irt eldorádóm sürgettetett — nem tudom. De arról jót állok, hogy ön nem olvasta azt, vagy ha olvasta, ugy nagyon gyenge már emlékező tehetsége ; különben nem feledte volna el, miszerint abban nem az van megírva: adjatok nekünk annyi fizetést mint a ;papoké, s mi addig fogunk iskolába járni mint a papok, ugy képezzük magunkat mint a papok. Vagy megfordítva: állitsatok oly tanintézetet, hol a tanitókat oly müveitekké s tudósokká képezik mint a papok, mi kitartó szorgalommal járunk abba, tűrünk, éhezünk, szenvedünk s nem állunk hivatalba mig éltünk délpontjára nem jutunk, csak aztán . .. csak aztán annyi fizetésünk legyen mint a papoké. Ez az én cikkem világos és nem meglopott értelme. Ha én irtam volna ama 48-ki folyamodványt — én igy fogalmaztam volna azt. Lehet-e hát az én, ön által leglényegesebb részétől, a 2-ik ponttól megfosztott, nyilatkozatomat egy tört sóhaj utóhangjának mondani 48-ból? Ha éntőlem kérnének jelenlegi tanítóink (nem kivétel nélkül) annyi fizetést mint a papoké: én tagadnám azt meg leghamarább. Sokszor körvonaloztam már éri miben áll és milyen egyenlőség van egy iskolatanitó s egy lekész között. Egyéne válogatja ! Némelyik faluban hasonlithatlanul felette áll a pap a tanítónak, másutt közelebb áll hozzá, némely helyen túlszárnyalja a tanitó papját. Erről himet varrni nem lehet. Némelyik iskolatanitó épen azon a pályán haladt, melyen a pap, épen ugy végezte az akadémiai tanfolyamot, mint a pap stb. Csak az a baj, hogy a tanitó soha sem szenteltetett és szenteltetik fel diplomaticus tanítóvá — de azért szívesen eltűri a lelkész, söt jól esik néki, ha a nem diplomaticus tanitó papolgat helyette. Pedig ez, a diplomaticus pap, úgyszólván egyedüli kötelessége volna. Ha az iskolatanitónak jó fizetése lesz, nem léphet 17 —18 éves korában hivatalba. Idősebbek is szívesen vállalkoznak. Egyébiránt némelyik fiatal ember már 22—23 éves korában felszentelt pap. Itt nincs szörnyű nagy külömbség. Tisztelettel hajlok meg ezen nyilatkozat előtt: „ha egyenlő képzettség és egyenlő műveltség nem kívántatik, egyenlő fizetést sem kívánhatnak jogosan." Csak az a kérdés, nem jobb volna-e ha a tanitók általában oly müveitek volnának, mint a papok ? s ha jobb volna s ha ez valósággal is ugy lenne valamikor: nem jogosan kivánhatnak-e akkor a tanitók a papokéval egyenlő fizetést ?