Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-28 / 4. szám

nyelt földrajz- és történelemtanítást. Mit tegyen s mii tehet a növendék a száraz földrajzi névsorozattal ? Mit a Niagara legszellemdűsabb leírásával ? mit a kortáblába szerkesztett történelmi tényekkel ? a római köztársasággal ? Elsajátítja, bírja, egyedül azért, hogy a vizsgálaton kimutathassa, miszerint tudja sbirja még. Használhatja is, ha egykor majd ujságlapokat. történelmi vagy politikai müveket olvas, hogy azokat megérteni képes legyen. Talán még utánbeszélni is tudja, és nyelvtani, beszédi s irálygyakorlatokra fölhasználhatná; de uj és saját feldolgozásra ugy, mint a latin szókat és szólásformákat latin beszédek és költemények készítésére, alkalmaznia nem lehet, nincs módjában. Ebből megfogható, miért hiányzik s olvkor épen kiküszöbölve van régibb gymn. lecketervekböl a földrajz és történelem, mint külön tantárgy. Igy volt ez lényegileg Schulpfortában, a porosz tanterv behozataláig. A mint ezen reformnak bevitele után 1822-ik évben, az előttem annyira kedves emlékű tanodát meglátogattam, a tiszteletreméltó igazgató tanár, Ilgen, ki örömestebb maradt volna a régi mellett, félgunyoros keserűséggel monda: igen, barátom, nálunk minden másként van mint ezelőtt. Kérdezze csak a harmadik osztálybelit — elsőtől mind az utolsóig: melyik évben született és halt meg Atlila? hány nője s hány gyermeke volt ? bizonyosan megfelel; — de mit ér mindez ? Kegyed sem tudja azt egész bizonyossággal, én sem tudom. Most egészen más a főtantárgy, félretettük azt, mit a kegyed korában leggondosabban ápolgatánk, — Hanem azért azt sem lehet elvitatni, hogy a történelem tanítása, gymnasiumban, valódi becsértékkel bír. Ugyanazért teljesen igazai mond D i e t s c h R. midőn azt állítja, hogy „alig várható annak bekövetkezése, nincs mit félni attól, .miszerint e tanág valaha ismét kiszorittatnék az iskola köréből. Egészen sajátszerű, barbárság kora lenne az, mely háta mögött a multakkal összekötő hidat elvágná." Nevezetes körülmény pedig az, hogy a történelem tanítása célját, s módszerét illetőleg mindekkorig sem tudtak végleges megállapodásra jutni a tanférfiak. Mig t. i. egyik részen — az elforgácsolás bajának kikerülhetése végett — sürgetőleg követelik a korlátozást ; ellenkezőleg, a másik félen — a nap-nap után gyarapodó anyaghalmaz s mindegyre érdekesb feldolgozás által — némely gymn. tanárok a történelem tanításával szerfölött kiterjeszkedni kívánnak. Mig egyfelől a gymn. oktatás céljául azt tűzik ki, hogy a nevezett tantárgy csak mint egyetemes világtörténeti s rövidre vont összetes áttekintés adassék elő; — másfelől Wietsch R. azt kívánja, hogy 1. Semmiféle egyetemes történet ne tanittassék; de igen, részielekig vive, alaposan terjesztessék a növendék elé a három culturai fönép: görögök, rómaiak s németek történelme ugy, hogy mellékesen behozva legyenek az ezek kiegészítésére szükségelt s ezeknek világtörténeti fontosságát kiemelő egyéb különös mozzanatok is. 2. Semmitele müveltségtörténelem ne tanittassék; hanem föll kell használni s összefoglalni mindazon nézeteket, miket a növendék a többféle irodalmi termékek tanulmányozásából önmaga elvont és feldolgozott. 3. Mulhatlanul szükséges a történelemnek gondolkozva áttekintésére, alaposan felfogására utaló bevezetés, hogy a növendék az események láncolatos egybefüggését s az ebben kifejezett igazságokat átérteni képes legyen. Epugy el nem maradhat, az összes történelem fölfogása és megítélése végeit kijelölendő vallásos ker. álláspontra utalás. 5. Szintén közölni kell a növendékkel a történelmi búvárlatok biztosan megállapított végeredményeit, de oly móddal, hogy a mindegyik népnél saját tulajdonául fenlevö hagyományi kutfökhez minél hívebben ragaszkodjunk. Abban is fenáll még a véleménykülömbség, hogy némelyek a történelem tanításában hármas fokozatot vesznek fel u. m. életrajzi, népismei és egyetemes vagy oknyomozó (pragmatica) história-előadási modornak külön lépcsözeteil. Kívánalmukat azzal indokolják, hogy azt teszik fel, miszerint az ifjúnak érdekeltsége először is személyekhez, egyéniségekhez lapad ; — azután, eszmekörének tágultával, inkább érdeklik öt a népek — s ugy elvégre odáig fejlik, hogy figyelmével az egyetemes emberiségnek életsorsát felkarolhatja. A Dietsch által képviselt másik fél pedig — a hármas fokozatot szintén megtartva, — másként osztja be. Ugyanis elsőnek teszik a korszakol alkotó nagy események áttekintését, s ezeknek időszaki sorrendében az egész történelemnek vázlatosan előadását. Második lépcsőn kell aztán fölvenni összefüggő egész korszakokat és azok eseményeit — arra ügyelve, hogy a tananyagot elsajátíthassuk. Végre harmadszor a görög, római s német történelem összefüggését kell fölismertetni, s ez alkalommal azt, mit a növendék a remekírókból már ismer, gondosan felhasználni, és utalni azokra, miket ezután megismérend. A jelenkori, humanisticai irányú gymnasium azon meggyőződésben van, hogy a két ó-classicai és az anyai nyelv és történelemben az emberiség roppant tudománytárából, céljának megfelelvén, az ő saját tantárgyait kiválogatta. Alárendelt szerep jut néha a francia nyelv tanításán a k, bár azt a legújabb korban ellene fölmerült sok rendbeli kifogás és ellenzés dacára, végkép mellőzni sem bátorkodik; — valamint a 19-ik század folytán sokgymnasiumba behatolt angol nyelv t a n i t á s á t, a sokfelé szakadozástól féltében, több helyütt ismételve is megszűnteié. Egyébiránt a francia és angol nyelvekben oktatás legtöbb gymnasiumban, hetenkint két órán, oly csekély mérvben s hanyagul kezeltetik a felsőbb osztályokban, hogy a gymn. növendéken alig látsz hátik meg e két nyelvnek képző hatása. Mig ellenben a legújabb korban diadallal jött meg léteért küzdésének nehéz csatáiból, s gymnasiumokban mindinkább érvényre jutni kezd a héber nyelv tanítása. Miután Ratich és Comenius sokat fáradoztak azon, hogy a héber nyelv tanítását jobb móddal teljesíthessék, s a mint Francke és a pietismiis liivei mindent elkövettek, hogy ezen tantárgynak a középtanodában minél nagyobb tért szerezzenek : nemcsak minden német evang. gymnasiumnál kötelezett tantárgy lett az a 18-ik században a leendő theologusokra nézve; hanem jelentékenyül nagy terjedelemben is adatott elő. Az előbbi század hetedik tizedében a Karlsruhei gymnasiumban már a negyedik osztálybeliek kezdték. 1789. óta még öt éves tanfolyamban adatott elő, s csak 1805-től kezdve szoriták négy évü tanfolyamra, hetenkinti 2 órán.