Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-28 / 4. szám

javára mint kárára. Ilyenek voltak pl. Debrecenben Sinay, Kerekes ésLugossy, a kik épen az által, mert az általok felvett egyes tárgyak felett nagyszerű széles és tiszta látkört nyitottak s a dolgoknak gyökeréig levezették a tanulót, felkölték egyszersmind hallgatóikban a tudomány iránti élő tiszteletet és szeretetet is, s néhányat időnként képesítettek arra, hogy a tudománynak közleckéken ' nem tárgyalt ágaiban is saját erejökkel kitűnően haladhassanak. Az, a mit Sinay ellen, az ő fatalis perében vádul hoztak fel, hogy t. i. Ő két-három évtized alatt sem végezte be az egyetemes történelmet, inkább érdeme mint hibája néki, kivált ha elgondoljuk, hogy ha Sinay és pediíí épen az emiitett Sinay nincs: sem Buday Ézsaiás magyar históriája, sem Buday Ferenc polgári lexicona létre nem jő vala. Sinaynak még mint élőnek nevére, a küzdelmes pálya végén, majd azután emlékezetére a félreértés és a balsors sötét homálya borult, de hiszem, hogy a kik őt e homály alatt is megösmerni törekedtek, meg vannak a felől győződve, hogy ő a magyar és protestáns történelmi tudományosság mezején egy korszakot alkotó valódi nagyszerű jelenség volt, olyan, ki magának és hitfelekezeteinek nyomott és gyászos állapota mellett is bizvást oda állitható a felülről is kitűnően kegyelt Kazyak és Prayak mellé. De Sinay, bizonynyal nem lett volna azzá a mivé lett, ha magát a balvélemények és tényleges viszonyok vaskorlátai alól fel nem szabaditva, tanári rendeltetését csak abban helyezi, hogy évről-évre ismételve, egy bizonyos compendiumot az első laptól az utolsóig leőröljön. Mindazokat, miket eddig előadék, minden kitérések és kicsapongások mellett is, tekintsük a multak feletti történelmi elmélkedésnek. Különösen megkell pedig jegyeznem, hogy a most élő és működő tanárok közül senkire sem voltam s nem is lehettem tekintettel vagy célzással, mert én már közülök egynek sem valék tanitványa s tanári eljárásukat különben sem ösmerem. Azok, a kiknek lábainál a felsőbb tudományok mezején én ültem, már nyugosznak ott, hova a mi helyeslő vagy kárhoztató Ítéletünk egyiránt nem hathat. Es ha volna is egyiknek vagy másiknak tanári eljárása ellen némi kifogásom, soha el nem feledném, hogy ők is koruknak és környezetöknek nyomása alatt állottak szintúgy mint utódaik állanak. A mi tanintézeteink birtokosa, ura, kormányzója az egyház; az egyházi hatóságokra kell tehát nehezülni a felelősség legfőbb súlyának. Ha ezen hatóságok nem csak a tanrendszert szigorúan és kötelezőleg megállapítják, hanem kiszabják még a kézi könyveket is, cikkről cikkre, lapról lapra; és ha végre a tanárok és tanulók tehetségét, ügyességét és szorgalmát az úgynevezett közvizsgákon és pedig abból Ítélik meg, hogy a tanuló mily folyékonysággal s a kézikönyvhöz mennyire hiven felel a kitűzött kérdésre: akkor nem csuda, ha a legkitűnőbb tanári lélek is elcsügged és az, a ki különben szabad és merész szárnyakon hordozhatja vala hallgatóinak lelkét a tudományok tiszta, magas, aetheri téréin, most egyszerű igavonóvá lesz, haladván busán a kiszabott kerékvágásban, vagy voltaképen nem is haladván csak mozogván, mint a taposó malom mozgatója Egy következő alkalommal, még néhány szót leszek bátor szólni, magának a reformnak érdeméhez. Debrecen, 1866. január 14. Révész Imre. -<>r ISKOLAÜGY. A TANÜGY ÉRDEMÉBEN. XI. (Folytatás és vége.) Harmadik lényeges tantárgyul ismeri el legújabb korunk gymnasiumokra nézve a történelmet. E részben megkívántatik, hogy a tanitás által beruházandó, az emlékezetre bizandó tananyag igen nagy terjedelmű ne legyen; — ily szempontból utasiták ki a Peter által ajánlott hosszadalmas történelmi olvasmányokat, hütőleg emelt szót, ide vonatkozva, Wálderlein. „Lényeges külömbséget tesz — mondja ö — a régebbi és mostani gymn. Janitás közt azon körülmény, hogy az előtt semmi olyast nem tanitotlak, mivel a növendék valamit csinálni nem tudott volna oly módon, mi szerint az egész tanitás előkészület volt, s anyagszerűt szolgála mintegy az öntermelésre. Ezen cél s e biztosan kijelölt irányzat még a legnagyobb mérvben szellemtelen foglalkozást u. m. a szótár és phraseologia betanítását is mintegy beszentelé s megnemesitette. A növendék ugyanis beláthatta annál az ö tanulói életére, [saját világa számára bekövetkezendő gyakorlati hasznavehetős é g e t. Vessük egybe már ezzel az ujabbkori paedagogia által majd valódi (reál,) majd eszményi (ideál) alapon i#é-