Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-22 / 29. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI L SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A PESTI KIRÁLYI EGYETEM ES A FELEKEZETESSÉG KÉRDÉSE. *) Azt hogy a bécsi centralisták azért élesztik s táplálják Magyarországon a nemzetiségi súrlódásokat, hogy a „divide et vinces" elvnél fogva a szétágazott érdekű országot a birodalmi tanácsba beterelhessék, könnyű átlátni. De már azt, hogy találkozzék magyar, ki ugyan öntudatosan azon célra vallásbeli izgatással törekedjék, hinni nem akarom. Annyi azonban kétségtelen, hogy az „Idők Tanuja," a „Religio" és „Pesti Hirnök" legközelebb közrebocsájtott cikkeiben ilyesmire szolgáltattak, habár csak túlbuzgóságból s nem szándékosan is, okol. Azzal nevezetesen : a) Hogy az „Idők Tanuja" május 29-iki számában igy szól : „A magyarországi protestánsok annyi kiváltságos joggal vannak körülbástyázva, hogy valóságos statust in statu képeznek." Szerencsére a r. kath. nép nem oly tudatlan, és vakbuzgó, hogy ily vakmerő ráfogással, (még ha papja mondja is) félre vezettethessék annyira, hogy a vele nem egy hitfelekezethez tartozó polgártársait gyűlölje. — Hiszen a magyar protestánsok előjogokat soha, csak egyenjogúságokat követeltek. Mi bár az 1848. XX. t. c. által ki van mondva, de hogy valósággal — csak irott malaszt, azt szomorú tapasztalás igazolja. b) Hogy az „Idők Tanuja" junius 2-ríin kijött számában a katholikusokat a protestánsokhoz képest szánandó helotáknak (mi szolgát jelent) mondani nem iszonyodik. De miután a „Protestáns Egyh. és Iskolai Lap" szerkesztője jun. 20-án kijött mutatvány-lapjába a — ezekre tüzetesen, és igen alaposan megfelelve; a katholicismust, mint vallást, és egyszersmind mint institutiót találóan jellemezte; söt már előzőleg jun. 3-án a 22-ik számban is, egy ide vonatkozó jeles cikk jelent meg, részemről feleslegessé vált e tekintetben bővebben szólani. Áttérek tehát c) A „Pesti Hirnök" f. é. 136. számában olvasható azon dolgozatra, mely a „Pol. Hetilap" 24. számában „Ter*) Halász Boldizsár úr e cikket „A Honu

politikai lapba és hozzánk egyszerre küldötte be. „A Hon" napi lap levén, nálunk hamarébb közölhette azt, mi azonban szinte közöljük azok kedveért, kiknek nincs alkalmuk a Hont olvasni. S z e r k. mészettani oktatás" cime alatt közrebocsájtott, minden elfogulatlan előtt ártatlan értekezést csak azért, mert a pesti egyetemet országos és nem katholikus intézetnek merte tartani, a katholicismus elleni hadizenetnek véve, oly kíméletlenül és alaptalanul bírálja, hogy ezt — a cikk utolján olvasható — következő kijelentés alapján „oly országban, hol a vallásos, a lelkiismereti szabadság meghozta a belnyugalmat, jogot adván a különféle vallásoknak létezni és szabadon fejlődni: árulójává leszen a közjognak és közboldogságnak, minden oly szándéklal, mely az elméket félrevezeti, a szenvedélyeket felizgatja." A szabadság őre és nemezise az igazság, mint vallásbeli súrlódást előidézhető meggondolatlan dolgozatot (mely tudtommal eddig cáfolva nem volt) észrevétel nélkül nem hagyhatom. Ugyanis. Ezen cikkben több nem annyira fontos s igy mellőzhető tévtanok között kettő fordul elő, miket mint a cikkiró szavai szerint „az elméket félrevezetőket" cáfolni, illetőleg leleplezni feladatomnak tűztem ki. Ilyen az — mintha minden tudománynak — kivétel nélkül confessionalis (vallásfelekezeti) jellemének kellene lenni. Azaz, hogy azokat kath. iskolában a vallásbeli közönyösség veszélye előidézése nélkül protestáns tanítóval előadatni nem lenne tanácsos. De halljuk magát a cikkírót, ki igy szól: „A tudományok confessionális jelleme, az illető tudósok érzületei, s a tancsarnokok szelleme és irányazata, ma, mint bevégzett tény áll előttünk. Ez ellen józan kifogást tenni annyi volna, mint követelni, hogy a különféle vallások kebelén táplálkozott, képződött és emelkedett tudós tagadja meg tulajdon lelkiismeretnek szózatát, feledje ön szivét és eszét; annyi volna mint követelni, hogy a különféle hitfelekezetek saját vallásuk, hit- és erkölcselveit, az erkölcsi élet egyik messzeható mozzanatában a tudományban mellőzzék^ söt hogy abban a más vallások hitelveihez is alkalmazkodhassanak, mi nem egyéb — mint hitközöny a tudományban; annyi volna végre, mint követelni, hogy a különféle vallások költségén az illető vallások céljai és érdekei hordozására emelt tanintézetek idegen, ellenkező érdekeknek, és céloknak szolgáljanak, és lelépjenek rendeltetésűk, és életök alapjáról." Én részemről ugy vagyok meggyőződve, hogy^ lástant, mely hitelvekhez van kötve — kivéve