Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-15 / 28. szám

Bukurest, jun. 1866. III. A kultusügyér átirata a belügyérhez. (Vége.) Anélkül hogy emliteném miszerint ezen, a román kormány által meg nem erösitett tervezet, szabadságot veszen magának kinyilatkoztatni, miszerint nem fog hallgatni s a román hatóságok alá magát nem fogja alávetni, ha azok rendeletei hitelveikkel és ezen egyház szervezetükkel ellenkezni fognak, anélkül, hogy emliteném miszerint annyira megy — (6-ik cikk) hogy Románia kebelében, ennek fővárosában — hol még az uralkodó vallás zsinatja sem gyűlhet Össze — önhatalmúlag évenkénti zsinatot hiv össze s ennek jegyzökönyvét, a hazán kivül — a kolozsvári egyházfötanács elé terjeszti (5-ik cikk), a nélkül hogy emliteném miszerint ezen bizottmány román földön összeírásokat rendel (8-ik cikk), az országot egyházi kerületekre osztja (7-ik cikk), csak azt fogom még megemlíteni — hogy ezen illegális bizottmány, nem kevesebbet enged meg magának mint azt, hogy a hazától egész román falvakat elidegenít és azokat (2-ik cikk) idegen politikai hatóság alá helyezi, a lelkészeknek kötelességük leend olvasóköröket állítani, hírlapok jártatására pénzalapot gyűjteni, iskolai és magyar történelmi könyveket hozatni s végre (10-ik cikk) Magyarországból magyar tanítókat hozatni Ploestre stb. ... és mind ezt, még egyszer, mind a hazai kormány tudta és felhatalmazása nélkül. Ezen kivonat a nevezett tervezetből — elegendő, miniszter úr ! hogy ön is átláthassa : mi a mi teendőnk ebben az ügyben. Felesleges, miniszter úr, önt arra kérnem, hogy tegyen meg haladék nélkül minden szükséges lépést, bárminő gyülésezés feloszlatására, melynek mint ennek is egyházi bizottmány név alatt, idegen politikai s a hazától elidegenítő céljai volnának, tehát olyan cél, minőt semmi szín alatt meg nem engedhetünk. Ha mi nem akadályozzuk is egyetlen felekezetnek szabad kultuszgyakorlását, midőn a közcsendet nem zavarja és proselitismusra nem törekedik, de még sem engedhetünk meg más egyházi hatóság szervezetét, azonkívül melyet a kultuszminiszter elismert és megerősített. Hogy jövőre minden ilyes ösi intézkedéseinktől eltérő kihágást megakadályozzunk, kérem legyen szives intézkedni, hogy az óhitűeken kívül minden egyház és azoknak hazai és idegen tagjai azonnal összeirassanak. Egyúttal arra is kérem, miszerint emlékeztesse a prefect urakat, hogy a dissidens felekezeteknek a templomépitést meg ne engedjék, hanem először nyerjenek engedélyt a kultuszminisztériumtól azon hely iránt a hová épitni akarnak, valamint az egyházi szolgákra nézve is, a kik abban szolgálni fognak. Hasonló intézkedések még az uralkodó egyház irányában is léteznek. Figyelnünk kell, miniszter úr, mindenre, a mit akár lelkészek, akár világiak cselekesznek a templom falain kivül a vallás nevében. Vallásos türelem csak a templomban az oltáron van, a templomon kivül politikai kérdéssé válik s tudtokra kell adnunk, hogy minden kísérlet, mely a vallásból idegen politikai túlhajtásokat csinálna, büntető törvényeink egész szigorával fog sújtatni. Az isten imádása nincs semmi összefüggésben ez vagy amaz császár és király iránti hódolattal, Romániában szabad bárkinek is úgy imádni az Istent a mint tudja, valameddig a természet és erkölcstan nagy és örök törvényét meg nem támadandja, de nincs és nem is leend Romániában más uralkodó mint a románoké. Azok kik törvényeink és nemzeti érdekeink ilyes intézkedésével nem tudnak kibékülni, nem tartóztatnak a román hazábani maradásra, mely ellen összeesküsznek a helyett, hogy azt szeretnék azon vendégszeretetért és szabadságért melyet4

kebelén élveznek. — Rosetti C. miniszter 4378 — 1866. május 25, és jun. 6. IV. Rosetti kultuszügyér levele a magány iskolák igazgatóihoz. Igazgató úr vagy úrnő! Közoktatási törvényünk elhárította azon akadályokat, melyeket előbbi törvényeink a tanszabadság elibe gördítettek. Azonban mennyivel nagyobb e tanszabadság s mennyivel inkább óhajtja ön és óhajtom magam is, hogy az még nagyobb legyen, azt hiszem annyival nagyobb ön felelőssége és kötelessége egyrészt a haza iránt, a melyben iskolát nyitott és másrészt a szülék iránt, kik a világon legdrágább kincseiket, gyermekeiket bízták önre. Ha ujabb törvényeink szerint a kormány nem kiván vizsgálattételt és bizonyítványt, de mégis köteles éber figyelemmel kisérni, hogy miként használja ön e tanszabadságot. Én kötelesnek érzem magamat felfüggeszteni; söt be is záratni akármelyik iskolát, melyben mint a 40-ik cikk mondja : kitűnnék, hogy a gyermekek csak idejöket vesztegetik vagy erkölcsileg és testileg romlásnak indultak. Az erkölcsi feltételek egyike a honszeretet is, és mind az, a mi hazai, s uraságod jól tudja, hogy mind az a mi antinationál, antiromán szellem, szerintem nem erkölcsös söt káros is egy olyan iskolában, melyben önre román gyermekek vagy Romániában születtek nevelése bízatott, annyira nem erkölcsös ez a tanuló lelkének, mint a minő káros a rosz étel és tisztátlanság a tanuló testének. Kötelesnek érzem magamat igazgató úr v. úrnő, emlékeztetni önt az iskolai törvénynek ezen intézkedésére, hogy ne tűnjék fel Ön előtt felette szigorúnak és váratlannak azon rendszabály, melyhez fájdalommal volnék kénytelen nyúlni olyan magániskola irányában, melyet a szándékomban levő s már elkezdett tapasztalataim után, a törvény által meg nem engedhető állapotban találnék itt, mint akárhol a hol tanszabadság van. Igazgató úr v. úrnő ! szolgáljanak e sorok, ily sajnálatraméltó helyzetben barátságos emlékeztetésképen az iskolai törvények 416-ik cikkére. Bevégzem igazgató úr v. úrnő ! kérvén hogy léptesse életbe és tartsa jó rendben beirási naplóját, melyet öntől a 415-ik cikk követel, komolyan el lévén határozva mind jó mind rosz észrevételeit közölni a hivatalos lapban, melyeket idöröl-idöre bejegyezve találandok. Fogadja igazgató úr v. úrnő tiszteletem biztosítását. 1866. máj. 26.—jun. 7. 4453-ik szám. Rosetti C. miniszter. V. A bizottmány felelete kultuszminiszter Rosetti úrboz. Í866. junius 9 uj szerint. Miniszter úr! Uraságodnak folyó 1866-ik év május 25-én 4379 sz. a. kelt igen tisztelt levelére — melyből átláttuk, hogy minő fontosság tulajdoníttatik a Romániában létező szerény reformált egyházaink számára készített szervezetünknek — kötelességünket teljesitendök sietünk a kivánt felvilágosítással szolgálni, szólván egyházaink múltjáról, azon elemekről, melyekből állnak s végre szervezetünknek céljáról, reményijük sikerülend mind a magas kormányt meggyőzni egyfelől, mind a román nemzetet másfelöl, hogy távol sem volt azon törekvésünk a mivel vádoltatunk, s igye vád a jelen kérülmények behatása alatt sokkal súlyosabb, mint a dolog természete, melyből az felmerült. A vallás ... türelem, melyet eddig Romániában élveztünk felül áll minden magasztaláson, fontolóra vesszük azt kiváltképen ma, midőn a magas kormány hivatva érzi magát