Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-15 / 28. szám

arra, hogy a román nemzet politikai jogainak megvédésére interveniáljon. Ezen türelem által lön kivihető, hogy az 1815-ben az evang. reform, magyarok egy külön egyházat alapíthattak Bukurestben. Ennek az egyháznak tagjai igen csekély kivétellel — magyar iparosok, cselédek stb. 95 részben osztrák alattvalók, közülök igen sokan csak ideiglenesen tartózkodnak itt, a honosultak is az osztrák védelem alól vándoroltak ki a közelebb lefolyt évek alatt, következőleg mindnyájan ugyanazon egyházi és iskolai intézményekhez vannak szokva, melyeket még ősi házájukban tanultanak. Ezen intézmény, a világi hatósággal egyetértve, meghagyta a hazai reform, istenitiszteletet, lelkészek beiktatását, az egyházi fegyelmet és vagyonkezelést, az anyakönyvek vezetését és az ifjúság nevelését, de mindig a hivek által szabadon választott elöljárók vezetése mellett, kik a ftdö püspökség köz sz. zsinat s végre az uralkodó felügyelete alatt állanak, egyházi törvényeink korlátai között, melyek történelmi szerződéseken alapulnak. Románia magas kormánya eddig elő a türelem lelkétől vezéreltetve, nem érdekelte magát egyházi szervezetünk irányában, valószínűleg azon indokból, hogy bárha fel is ment a reformátusok száma mintegy háromezer lélekre, — kik több városban és faluban elszéledve élnek — mindazonáltal e szám igen csekely volt arra, hogy figyelmet keltsen vagy a haza érdekeit a legkevésbé is érintette volna, azért is mert a reformátusok egyéni érdekei mint osztrák alattvalóké az ügynökségeknél öszpontosultak. A magas kormány azonban még sem állapodott meg ezen negatív türelmi téren, hanem teinetöhely ajándékozása, egyházainknak és iskoláinknak az adó alóli felmentése s más segély által tényleg is hozzájárult egyházaink elöhaladásához, melyeket hálával ismerünk el. Azt hisszük tehát, hogy olyan országban, mely a valódi alkotmányosság terén áll, a mely a mi egyházunknak is elve — olyan országban, melyben mi is várjuk humánus érdekeink elöhaladását s mely iránt mi is lekötelezettnek érezzük magunkat, nem fog nekünk ellenséges, de még ellenkező törekvés sem tulajdoníttatni, azon nép érdekeivel szemben, mely bennünket vendégszeretetével megajándékozott. Ezen történelmi szempontból kérjük megítéltetni szervezetünket, melynek egy magyar példányát tisztelettel mellékeljük, átszolgáltatván a legrövidebb idö alatt annak román fordítását is. Ezen szervezet, mely nem definitív szervezet, a Romániában élő reform, hitii magyarok számára készült, minthogy azon kevés helvéták, kik Romániában laknak, nem tudván a magyar nyelvet, melyen isteni tiszteletünk tartatik, jobbnak tartották a lutheran egyházhoz csatlakozni. Ezek szerint hitsorsosaink magyar nemzetiségéből a nagy többségnek osztrák alattvalóságából az egyházi fegyelem, egyházi vagyonkezelés szükségességéből, s végre egyházunknak az ifjúság nevelése körüli elhívatásának fontosságából lehet megfejteni azon kellemetlen behatást, melylyel szervezetünk a román nemzet közvéleménye előtt találkozott. Való, hogy a II—ik cikk a magyar király s illetőleg osztrák császár ö felsége védelmét mondja ki egyházunkra nézve, de ez csak is annak megfontolásából tétetett be szervezetünkbe, hogy a mi hitsorsosaink mind magyar ajkúak, söt igen kevés kivétellel még most is mindnyájan osztrák alattvalók s magok a lelkészek is, — nem lévén Romániában ref. papnövelde, mindnyáján osztrák alattvalók s az erdélyi ftdö püspökség által bocsáttatnak ki. Továbbá több alkalommal pere levén egyházainknak a hazai román törvényszékeknél, ilyen esetekben a consulság által meghitelesitett felhatalmazás követeltetett az elöljárók részéről, mind oly körülmény, mely önként vitt arra bennünket, hogy ne lássunk ezen cikkben legkevesebb sértő dolgot sem; midőn tudjuk, hogy a róm. kath. egyház a francia és osztrák császárok védelme alá, hittani s fegyelmi tekintetben Róma alá, a prot. luth. egyház pedig a porosz király és osztrák császár védelme alá tartoznak. Látni való tehát, hogy ily körülmények között a „6V-jus regio, illius religio" elv, felette elágozó applicátióval bir, s e szerint midőn az itt divó szokás szerint akartuk magunkat szervezni, legkevésbé sem hisszük, hogy valamely ellenséges tendentiával vádoltathatnánk. Mi teljességgel nem vagyunk illetékesek arra, hogy ezen protectiót egész határozottsággal elmellözzük, minthogy ez olyan ügy, melyben mi nem határozhatunk, kérjük azért hogy ne vádoltassunk akkor, midőn a többi felekezeteknél is szokásban levő mód szerint szervezkedtünk. Emiitett consulság védelme eddig egyfelől az egyháztagok által választott elöljárók tudomásul vételében, másfelöl hogy a pauperismusnak gát vettessék — a házassági engedélyek, mely politikainak neveztetik, osztogatására szorítkozott, ezenkívül engedélyt eszközlött, hogy templomunk építésére az osztrák birodalom területén kegyadományokat gyűjthettünk, azonban ezen protectio mellett is kimondottuk a 11-ik cikkben Románia kormánya iránti hódolatunkat, mely talán egy kevés stiláris változással nem hagyand fenn semmi kívánni valót. Egy másik vád szervezetünk ellen, négy reform, lelkészünk működési körének kijelölése u.m. a bukuresti, ploesti, pitesti innen a miikován s a szászkuti azontúl. Fel kell fejtenünk, hogy mindenik lelkésznek utazási díjjá azon taxából áll, melyet a hívek a keresztelés, esketés és temetésért szoktak fizetni, a mint ez szokásban van más felekezeteknél is; de minthogy csak az említett városokban vannak a reformátusok annyian, miszerint községet képezhetnek, a többiek pedig mint gazdatisztek, iparosok, két három család egy-egy faluban, ezeknek is szükségük lévén emiitett functiókra, természetes dolog, hogy ki kellett jelölni mindenik lelkésznek működési körét, szabályozván egyúttal a falvakon lakó hittestvérek templombérét is, különben nem lehetne kikerülni az eddigi rendetlenségeket. A moldva-oláhországi ref. egyházaknak, az erdélyi püspökség felügyelete alá való helyezésének szükségessége, a többi itteni más felekezetek példájára — a közelebbi évek alatt történt rendetlenségek által is igazoltatott, melyről ugy látjuk, hogy a minister űr is kapott némi hivatalos tudósításokat; aztán elvégre is a reform, egyház nem gyakorolhat mást mint szellemi hatalmat s mindig a világi hatalomra van szüksége ha némelyek intézményei ellen szegülnének, ezáltal pedig elég bő alkalma van a világi hatalomnak arra, hogy tőle a segítséget megtagadja midőn hatása körén túllépni akarna. Ami a magas kormány felszólalására, meglehet a legfőbb okot szolgáltatta, az a szervezet 9-ik cikkében emiitett minden egyházainkhoz tartozó híveink magyar nemzetisége lehet. Azonban azon vocátio, melyet egyházunk a nevelés körében mindig birt és mindig gyakorolt s mely neki saját jellemet kölcsönzött — midőn még iskoláinkat is a kegyes hívek adakozásából és kegyalapitványából tartja fenn — továbbá hittestvéreinknek a hazátóli elszakadása s az azzali csekély érintkezés, másnépek közötti szorványos lakása, melyeknek nyelvét nem értik s érett koruknál fogva meg sem tanulhatják, elhanyagoltatva olyan tudatlanságba sülyednének, hogy végtére saját anyanyelvüket sem értenék, melyen nekik a vallás taníttatik: bőven megfejtik ezen 9-ik cikknek szükségességét. Nem foglal ez magában semmi ellenséges irányzatot, miután szentesítve van annak tartalma magának a román