Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-15 / 28. szám

tási szabály igéinek épen a gyülekezet érdekei ellen fordí­tott értelmezése, és már 1858-ban el nem fogadott közvetett választásnak most ujabban erőltetett követelése: az espe­resi hivatalnak mint egyházi felsöségnek, és a gyülekezet­nek egymással való kártékony zsurlódását, és én szerintem törvényes téren nem is igazolható — bajvivását idézné elö. Ismétlem, hogy a közvetlen szavazásban törvénysértést én nem találok. — Ha találnék: vagy végrehajtanám a törvényt vagy lelépnék az esperesti hivatalról. c) Megnyugszom ezenkívül, s meg is kell nyugodnom egyházkormányzatunk fokozatos, és bölcs szervezeténél fogva. — Mert ha én, mint gyarló ember, fentebb eléadott nézeteimben hibázni találnék is : az én hibámat szükségessé válható fellebezés esetében, helyre hozhatja előbb az egy­házkerületi tanácsbirák indokolt Ítélete. d) Végre megnyugszom a főcél elérhetése, a mezőtúri ref. egyház java előmozdithatása tekintetéből. — Mert az én megingathatlan egyéni meggyőződésem az, hogy a m.-túri ref. egyház mind egyházi, mind iskolai tekintetben belső életerejét fogyasztja, hervasztja, mindaddig, mig ott a lel­készi üres hivatal alkalmas egyénnel be nem töltetik. — El­lenben, egyház és iskola egészséges virulásnak, s gyümölcs­hozó virágzásnak indul, mihelyt a gyülekezet összes bizo­dalmát biró lelkipásztor az élő és munkás hitnek hegyeket is megmozdító hatalmával a gyülekezet lelkét megnyeri. — Ismétlem, és ismételni soha meg nem szűnöm, hogy a világ­történetben nincs példa rá, hogy bármely plátói akadémia vagy peripatetikusi lyceum egyházat alkotott volna. — De igenis az egyház alkotott iskolákat, kezdve Izrael theokra­tiájától, melyben Sámuel a prófétaiskolákat szervezte, le a mai időkig; s kell is hogy az egyház saját érdekében épen olyan életerős iskolákat tartson, minőket kell technikai te­kintetben tartania az államnak, ha ez örökké munkás, s örökké előrehaladó világban meg akar maradni. Az erös Istennek szent lelke vezérelje a m.-túri ref. egyház buzgó híveit, hogy az 18G6. évi mártius hónap első vasárnapjára kitűzött választás alkalmával keresztyéni sze­retettel, bölcs higgadsággal, s közügy iránti szent érdekelt­séggel válaszszák lelkipásztorjokat. Teljes tisztelettel kelt Karcagon, dec. 28-án 1866. Könyves Tóth Mihály m. k. esperes. 4. Közérdekű, s ügyeimet ébresztő tárgya volt köz­gyűlésünknek a T.-Sason történt lelkészválasztás is; a mennyiben az ottani lelkész Szilágyi János úr elaggott kora miatt félíizetésnek és parochiáni lakásnak fentartása mellett hivataláról lemondván: a lelkészül választott Pinkoczi La­jos úrnak elválasztását azért nem látta megerősítendőnek közgyűlésünk, mivelhogy oly feltételekhez köttetett a le­mondás, melyek rendes lelkész tisztességes hivatali állásá­val össze nem egyeztethetők; különben abban belenyugodott a közgyűlés: ha Pinkóczi Lajos úr, mint időközi lelkész a sasi egyház és Szilágyi János lelkész közt létrejött, s be is terjesztett szerzödvényben foglalt fizetés mellett szolgálni hajlandó lesz. 5. Meg kell említenem jelen közgyűlésünkre vonatko­zólag, mint egyházmegyei életünk dicséretes és követésre méltó mozzanatait, hogy a m.-túri egyház gymnasiuma ja­vára ujabban tett 10,000 forintos alapítványát mutatta be, s helyezte az egyházmegye őrködő gondviselése alá: hogy a kunhegyesi ref. egyház érdemes iskolaigazgatójának, a de­rék Nagy Péter úrnak pénzfizetését 30 forintról 200 osztr. forintra emelte; továbbá hogy a tiszafüredi, szentimrei, igari egyházak takarékmagtárak felállítása által gondoskod­tak az egyház szükségeinek fedezéséről; — hogy az 1860. évben felállított egyház személyzeti gyámintézet, ha bár a mostoha idők miatt lanyha pártfogolásban részesül is: már 8000 forint alaptökével bir, s jelen évben hét özvegy-elár­vult családnak nyújt nem megvetendő segedelmet. 6. Voltak még több egyházmegyénk belügyeihez tar­tozó, s a nagy közönséget nem annyira érdekelhető tárgyak is, melyeknek higgadt tanácskozás folytán kívánt eredmény­nyel lett elintéztetésök után; a képviseleti közgyűlés min­den tagjai a füredi ref. egyház szívességéből délutáni 4 óra­kor közös ebédre gyülekeztek össze, hol is a város sok ér­demes lakosainak társaságában vidám, elmés és találó po­hár-köszöntések fűszerezték a magyar vendégszeretettel adott lakomát. Erdélyi Sándor, m. k. egyházmegyei jegyző. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Őrültségnek tartott jótékonyság. A „L'espérance" e cim alatt egy történetet közöl; átvesszük azt, mind külö­nösségeért, mind azért, mert belőle nagyon kitűnik, hogy mennyi különbség van a világ fiainak és a keresztyéni lélek­nek ítélete között: „Egy kegyes Neuchátel-i polgár Vuagneux Izsák, 1847-ben egy kereskedelmi vállalatba kezdett. Erősen meg­lévén győződve arról, hogy Isten áldása nélkül semmisem sikerülhet, elhatározta hogy vállalatában istennel szövetke­zik mint osztályos társsal. Egyenes, és törvényes formasá­gokhoz szokott ember lévén, határozatát, talán képtelen módon, de annál kézzelfoghatóbban valósította. Egy sza­bályszerű szerződést készített, melyben Istennek, mint má­sik szerződő félnek, leköti a jövendő nyereség felét. Az okirat igy kezdődik: „A nagy, örök mindenható és bölcs Isten között egyrészről s én alólirt Vuagneux Izsák, az ö hitvány, nyomorú, legalázatosabb szolgája és buzgó imá­dója között másrészről a következő szerződés köttetett." Egy cikkelye a szerződésnek kéri Istent, hogy „áldja meg a vállalatot oly mértékben, a mint atyai bölcseségével és változhatlan végzetének teljesedésével legjobban meg­egyez." Az 5-ik és 6-ik cikkben ez intézkedések vannak : A tiszta nyereség, megleszen osztva az én magas és hatal­mas társam és én közöttem egy külön számadás lesz víve az ö számára, melyben föllesznek jegyezve az öt illető rész, és azon összegek melyeket én alólirott abból kiadok szent célú társulatokra, szegények segélésére, vagy bármely jó­tékony célra a mit nekem az Úrnak lelke sugal." A 7-ik cikkben Vuagneux úr egy harmadik személyt is megnevez a végre, hogy az ö halála után vegye át az ügyet mond-

Next

/
Thumbnails
Contents