Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-15 / 28. szám

ván: „holtom után az én nagy és imádott társamat illető rész, adassék át a Neuchátel-i jótékonyegylet igazgatóságának." Végül mondja hogy nagy megelégedésére szolgál Istent vennie társul munkájához és előre is bizalommal nyugszik meg annak bölcs intézkedéseiben." „Az 1850-ben bekövetkezett politikai események miatt Vuagneux úr a Neuchátel-i jótékonyegylet helyett, az odavaló papoknak rendeli átadatni az ö és neje holta után az illető összeget, rendelkezés végett. 1855-ben az ezen átadással megbízott egyén meghalván, örököseit jelöli ki e célra. „Vuagneux úr a legnagyobb pontossággal beváltotta e szerződés minden pontját egész haláláig mely történt 1861-ben, 82 éves korában. A közelebbi évben neje is meghalván, fogadott leányuk és rokonuk özv. B. G. asszony lett az örökös. E hölgy meglelvén a szerződést, kötelességének ismerte eleget tenni annak. A rendelkezés alatti öszszeg 7287 frank volt, mely át is adatott a város lelkészeinek. Ezek az államtanácsot megkérdezvén ha jogosítva vannak e elfogadni az adományt, a következő feleletet kapták : „miután a fölebbi szerződés nem vehető komolyan, s csak zavarodott lélek szüleményének tekinthető, az államtanács katározza: hogy a város papsága kérelmének helyet nem adhat." „D. G. asszony sértve érezvén e határozat által fogadott atyja emlékezetét, annak visszavételét kívánta, kijelentvén hogy semmiesetre sem fogad el olyan pénzt, mely öt nem illeti. Es midőn március 28-án kérelme a tanács által visszautasittatott, nyilvánosságra hozta az egész ügyet a következő sorok kíséretében: „A mi ez ügyben a lélek zavarodottságára mutat, nem más, mint hogy annyira meg volt győződve Isten mindenütt jelenvalóságáról annyira hitt az élet legkisebb részleteire is kiterjeszkedő örök gondviselésben, hogy merészelt szövetkezni magával az istenséggel, azon reményben, hogy egy vele kezdett mü jobban lesz koronázva sikerrel mint egy más; hogy előre lekötötte magát ünnepélyesen a jótékonyságra. Ha az államtanács, ebben találja fel az én nevelő atyám őrültségét, nem találok szót hogy meggyőzzem öt csalódása felöl. Az ily dolgok nem elég világosak. De engedje meg kimondanom, hogy azt a mit ö itt bolondságnak nevez, én csodálatra méltónak találom." „Részünkről mi is csodálatraméltónak látjuk a lélek ilyen zavarodottságát, s például állítjuk fel e világ bölcsei elé." T A R G A. M I S S I 0 Ü G Y E K. ÉRTESITÖ-SZÓZAT A SLAVONIAI EV. PROTESTÁNS MISSIO ÜGYÉBEN. A belsösomogyi ev. ref. egyházmegyében az 1859-ik évben alakult ev. „Papikör" létezése kezdetétől fogva alapszabályai értelmében, eltéveszthetlen főcélul tüzé ki maga elé : a Krisztus Jézusnak tudományát s szabályait szerény körében vizsgálni, fejleszteni és tehetsége szerint terjeszteni : erősen meg levén győződve, hogy nem adatott más név a Jézus Krisztusén kivül, sem hit-elv sem élet-szabály, mely által lehetne megtartatnunk. El is kezdé első alakulási értekezlete után, némely korszerű és a Krisztus egyházában a hit-élet fejlesztését előmozdító kérdésekről értekezni és Jakab II. 17. v. nyomán : „a hit, ha jó cselekedetei nincsenek, megholt ö magában," hitéletét külre s minél hívebben nyilvánítani: midőn némely ügyefogyottak az úr kicsinyjeinek segélyezését, a megyei hitrokon fegyencek tanítását és javítását, majd a szomszéd Slavoniába — hallomása szerint — átvándorolt és vallás-erkölcsileg elhagyatott állapotban levő ev. hittestvérek felkeresését, lelki vezérletét és vigasztalását, szerény köre elutasithatlan feladatai közé sorozza. Mely sz. cél valósítására segélyt gyöjtött, önkéntes vállalkozókat küldött a sötétség és bün rabságában ülök közé. Az 1860-ik év april 2-án Komlósdon tartott papi körből igy bocsátotta el t. Kovács József akkori istvándi s.lelkész atyánkfiát, mint Noé a bárkából első kém-galambját Slavoniába: megvizsgálandó, ha van-e ott uj földe az ev. prot. hit isteni igéjének, magvának és mennyiben lehetne mivelhetö ? Ki is szétrepdesve látta és hazajővén megismertette a Drávántuli Podrovina szép s termékeny lapályait, tul Daruvárig, az óriás-hullámu hegysorokat stb. de az olajfák hegyéről mennybeszállt Idvezilö tiszta evangyéliomának követőiről, mint uj szellem földéről egy galyjat se hozott. Magasan repdeső szelleme azonban, az uj szellem földe iránt élénkebb ingert s érdekeltséget költött az 1861-ik év jun. havában Kálmáncsán tartott értekezletünkben, melynek következtében felhívást intézett ev. papikörünk tagjaihoz : ki vállalkozik és megy át Slavoniába a Krisztus élö titkos testétől az ev. anyaszentegyháztól elszakadt s ott bujdosva hervadó hitrokon tagok felkeresésére és viszont beoltásuk megkísérlésére ? Ketten vállalkozánk, t. Ódor József k.-dobszai lelkész atyánkfia, — ki családi viszonyai és egy kebelrázó gyilkos haláleset miatt el nem jöhetett — és igénytelenségem, ki ama mennyei föpásztort a Jézus Krisztust követve, családomtól és híveimtől megválva s tölök az Úrnak Máté ev. 28 : 19 v. kiadott utasítása nyomán búcsút véve azon évi sept. 21-én d. e. indultam el az Úr áldásának és sz. lelke kegyelmének buzgó kérésével. Mit tettem és mint jártam el azon első útamban és azóta e magasztos vállalatom s küldetésemben, arról ev. papi körünknek — mint e missio első dajkájának mindig lelki örömmel számoltam be s nincs itt helye, hogy részletezzem azt. S ugyhiszem a nagyontiszteit magyar ev. protestáns közönség is elégnek találandja, ha a prot. missio ez uj szülöttének élettörténeti vonásaiból a főbbeket és szükségesebbeket hü adatokban, kötelességem szerint készséggel itt előterjesztem. Legelső utam Verőce és Pozsega megyékbe terjedt ki, melyek 24 községeiben megfordulva, hol csak lehetett és hon voltak, személyesen felkerestem hitrokoninkat s velők beszélve, sorsukat, vallás-erkölcsi helyzetűket és óhajtá-