Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-15 / 28. szám

rukkal kívánják felsőbbségiiket a népekkel éreztetni. Oly elvekkel, minőket az utolsó Encyklica a világ' bámulatára kifejtett, lelkeket nyerni mai nap nem lehet. Hogy ezt a legmegátalkodottabb ultrámontan is belássa, tegyük magunkat gondolatban abba a helyzetbe, hogy egy szép reggel a kormányok IX. Pius pápát szaván fognák és az európai népek kormányzását az Encyklica értelmében kívánnák eszközöltetni. — A pápának akkor mindenekelőtt Európa egyik orthodox felét föl kellene szólítania, hogy a másik eretnek fél ellen irtó keresztes háborút indítson és hogy a sacrum officiumot a gondolat szabad nyilatkozása ellen a tortúrákkal és máglyákkal együtt működésbe tegye. Valóban senki sem ijedne meg jobban, mint maga 0 Szentsége, ha az Encyklicában fejtegetett elvek oly komoly keresztülvitelére kerülne a dolog, és aligha az eretnekséggel szemben ugy nem járna, — ha szabad oly komoly dologban tréfás hasonlattal élni — mint a német comediában a mindenfelől zaklatott hős, ki bosszankodva elkiáltja magát: „Halt's mi, oder i werd wild la Háromszor is meggondolnák Rómában, mielőtt a „Militia Jesu Christi contra haereticos" helyreállítását megkísértenék, s aligha oly intézmények fölélesztése a szerzőknek nagyobb veszedelmet nem hozna, mint azoknak, kik ellen céloztatnék. Omar, hogy Mohamed vallását a keresztyén világban is elterjeszthesse, elégette az alexandriai könyvtárt, mint az akkori európai bölcseség raktárát. Hogy az Encyklica elvei a modern államok ban helyet foglalhassanak, hamuvá kellene elébb tenni Európában a kifejlett polgárosodás minden szellemkincseit. S van-e oly hatalmas elme, mely azt keresztülvinni birná? íme ez a valódi „non possumus!" ez az ami a papismus csodabölcseséggel alkotott szervezetének erejét is túlhaladja. A mint egyszer Rómában ezt belátják: — sa körülmények kényszere e belátást okvetlen érlelni fogja — az egyház szükségkép más, a kor és az igaz keresztyénség szellemével egyezőbb irányt vált, s ez mind a két résznek csak javára lesz. Nem vagyok annyira ideologus, hogy tán valami idylli állapot bekövetkezését várjam, amidőn a bárány a farkassal legel és egy pásztor és egy akol lesz. Ilyesmit én korántsem várok. Sőt hiszem, hogy Róma valamint soha nem hátrált, ugy lényegben most sem teendi azt. De oly sokfélék a források, melyekből a pápaság a tömegek feletti lelki hatalmát merítheti, hogy nem szükséges neki mind utolsóig egyforma eljárás mellett maradnia, hogy a kezdettől fogva szem előtt tartott célokat a maga körében létesítse; Róma fegyvereket cserélhet, szellemibb térre viheti a harcot, sőt kell, hogy vigye, anélkül hogy elveiből csak egygyel is felhagyna ; de itt a formaváltozás is nagyot lendíthet az európai emberiség haladása kérdésein. Addig is mi a magunk körében nem szűnhetünk meg zörgetni, sürgetni mindaddig, mig az osztóigazságnak teljes mértékben elégtéve nem lesz. — A közhangulat melettünk van; nem azért, mintha tán a katholikus érzület csökkenőben, a protestantismus iránti lelkesedés meg nagy nevekedőben volna; mert bizonyos tekintetben a reactionárius lapok folytonos bujtugatása célt ér; hanem azért mert a hazafiak külömbség nélkül belátják, hogy az e pontban való igazságszolgáltatás, midőn milliók sérelmének véget vet, más oldalról senkin semmi injuriát nem követ el, hacsak olyanokon nem, kik emberi jogaikat megrövidítve hiszik, mihelyt más ember jogát becsületben tartani kéntelenek. S ez szolgáljon feleleletül a „Religio" legújabb számában tett e naiv kérdésére is: „miután az egyenlőség alapelv gyanánt kimondatott, hová mehetünk mink még hátra, hová mehetnek prot. honfiaink még előre, ha mégis az egyenlőségnek és viszonyosságnak köztünk meg kell maradni ?" Hová mennek önök még hátra ? Oda, hogy nem beszélnek más confession lévő polgártársak ról oly hangon, mintha azoknak se Istenük, se lelkük, se hitük nem volna; oda, hogy megtanulják a nem katholikus emberben is a keresztyén embert becsülni; oda, hogy megtanulják elvalahára, mit jelent honpolgárnak lenni, azaz a hon oly tagjának, ki e hon törvényeinek engedelmeskedik és senki másnak s ennélfogva reversalisokat a törvény világos szara ellenére nem csikarnak, stb. stb. Mi pedig, igen is törekszünk és me-