Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-15 / 28. szám

gyünk előre mindaddig mig az egyenlőség és viszonyosság nem puszta fictio, hanem valósággá lesz, a mit a haza javára mielébb faxit Deus! Ballagi Mór. ISKOLAÜGY. A TANÜGY KÉPVISELETE A MAGYAR REF. EGYHÁZBAN. Pál apostol Ef. 4. 11. ezt mondja Jézusról: „i&atxe rőtig pev anoazólooq zouq ős 7rpo<prjzaq zoúg dé ebayye-Xcazáq zoúg dk nocpévag xac dedaaxáXotjq." Nem hiszem szükségesnek fejtegetni, hogy mig az „apostolok," „próféták" „evangélisták" a keresztyén egyház kezdeti, a „pásztorok" és „tanitók" szavak, már fejlettebb korára értendők. Szinte nem tartozik jelen feladatomhoz, exegesisbe ereszkedni a fölött, ha vájjon az Ef. 4. 11. előjövő „pásztorok" és „tanitók," ugy-e mint a keresztyén tudat magasára emelkedett s onnan a keresztyén egyház jövőjébe belátó apostol lelkének prófétai nyilatkoztatása, vagy mint az emiitett levél késöbbecske keltét festő kifejezés tekintendő. Söt nem tartozik jelen feladatomhoz, hogy a „pásztorok" és „tanitók" állapota fejlődését nyomról-nyomra kisérjem, elég legyen röviden annyit mondanom, hogy a reformátio a pásztori rendet tulosan is kifejlett, a tanmezöt pedig meglehetős kopár állapotban találta. Ha volt is ugyan már ugy hazánkban, mint külföldön néhány egyetem, melyekben ugy a keresztes hadak mint a világhajózás áítal tágult a rongypapiron a könyvnyomtatás mesterségének feltalálása által könnyen közölhetett ismeretek fokusában a reformátio bölcsőjét szoktuk felismerni, — de ez egyetemek leginkább csak kevés előkelő tehetösbek számára világoltak, s csak szük körben szórhaták a világosság sugarait. Voltak ugyan még némi, egyháziak vezetése alatt álló latin iskolák is, melyek—minthogy ez időben ugy a fennálló rendi szerkezet, mint a taneszközök drágasága és hiánya miatt népiskolák nem voltak — az elemi tanokat is magokba ölelték: de mivel az illető egyháziak t. i. a skolastikus iskolamester, akkoron rengeteg nagy apátság, püspökség, söt a pápaságra is utat nyitó cimen nevezett, s az egyháziak általános tudatlansága miatt ritka madarakként messze földről hozott rektorok, lectorok, magisterek, hova tovább az alapítványoknak jóhangzásu cimét és zsiros jövedelmét tartva meg, a munkát, a tanítást, vékony bérre fogadott képzetlen s gyakran erkölcstelen helyetteseikre bizták, — ezen iskolák inkább ostobaság és bünfészkei mint tanodák valának, amint Luther is a maga himzetlen stílusában ezeket „Eselstálle und Teufelschulen"-nek cimezi. Ily állapotban találta volt a reformátio a tanügyet. A reformátio azonban, mely az iskolából kelt ki, természetesen nem lehetett, s nem is volt hálátlan a fészek iránt, melyből kikelt, söt belátván, hogy ez az alap melyen áll, s mely elvét a fejlődést, haladást eszközölvén öt ép fentartja, az iskolát, a tanügyet nagy szeretettel ápolta, virágoztatta, s az iskolának is, a benne működő férfiak személyében az egyházban öt megillető nem csekély befolyást engedett. Igy p. o. midőn egyrészről Kálvin az egyházigazgatásra nézve vezérelvül állította Pál apostol 1. Tim. 5. 17. ol xaXág npoeaztSzeg nptoftóztpoc dinlrjo, zcpr/q a£coóodíoffav, páXcaza ou xoncdivzsg iv Á ó y (p xac ő c-8 a a x a X l a másrészről tudjuk, ugy magának Luthernek mint Melanchton, Bugenhagen, Beza, Grynaeus és sok más tanférfiaknak is az egyházban nem csekély befolyásukat. Nem csupán pedig az egyetemek, hanem a majdan erős középtanodákká fejlődendő s az annyira üdvös népiskoláknak is csiráját méhökben hordó, de ez időben a skolastikusok emiitett lelkiismeretlensége által oly siralmas állapotra jutott latin iskoláknak is — hogy a világosság minél szélesebbb körben lehessen terjesztendő — felvirágoztatása célbavétetett, mint irja Luther : Ess ist meine erste Meinung, Bitté und Begierde, dass diese Eselstálle und Teufelschulen zu christlichen Schulen verwandelt würden. De tekintsük immár a tanügy állását közelebbről hazánkban is. Hazánkban a ref. egyház nem volt azon szerencsés helyzetben, hogy egyetemmel dicsekedhetett volna, mert ha tán Budán Grynaeus Simon és Winschemius Vid tanárok működése ezzel kecsegtette volna is, csakhamar meghiusult, midőn ugyanis ezek mindjárt még elein szétugrasztattak, mint irja Sculteti: circa annum 1525 Budae coepisse doceri evangelium sed inde pulsos esse evangelii professores, inter quos et Simon Grynaeus et Vitus Winschemius — relicta Hungaria redierunt in Germaniam, factusque est Grynaeus philosophiae professor Basileae, Vitus autem professor lingue graecae Wittembergae. Kisebb latin iskoláink azonban csakhamar virágzásnak indultak. Ugyanis az első reformátorok közül a legképzettebbek vállalkoztak a scholasticusok állásának még folyton meglevő, varázsfényében feltűnő iskolamesterségre. Ily sajátképen úgynevezett iskolamesterek voltak ugyanis, hogy csak néhányat említsek : Kálmáncsehi Sánta Márton, kiről irja Bőd „volt ez nagytudományu, nagy bátorságú tekintetes ember, legum doctor, canonicus; 1538. észt. mikor János király elölt Szántai Istvánnal a vallás dolgában vetélkedett volna. Gyulafehérvári oskolában rector." Ily iskolamester volt továbbá Gálszécsi István, kiről szinte Bőd irja „tanulásnak okáért ment ez Lengyelországba, az hollott Krakkóban a tudományok alkalmasint taníttatnak vala. Ment Németországba is, amint Skarica Máté irja Szegedi István életében, legelső ez a Gálszécsi István volt, aki Wittembergába ment Magyarországból tanulni. Volt a gyulai oskola mestere, Kátéja 1538-ban másodízben nyomatott. Ily iskolamester volt továbbá Székely István szikszai iskolamestereinek kátéja szinle 1538-ban jött ki és sok más müveket is hagyott hátra. Ily iskolamester volt még végre, hogy még egyel említsek, a külföldön is hires Szegedi Kis István, ki is Krakkó-