Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-07-08 / 27. szám
gyakoroltattak, hogy erős küzdelmébe került az egyházaknak, nem mondjuk az egész országból, de csak a másik tractusból is valakit behozni. Hogy a rendszernek e merevsége a szabad pörölye alatt szétzuzatott, természetes. De hogy az életben maradt, és erőteljes tractuale municipiumok a visszaélések miatt a törvényes jogok gyakorlásától is megfosztassanak, s mint a kormányhatóság az egyház életkérdései körül nullificáltassék: nem csak kártékony, nemcsak kánon ellenes dolog lenne, hanem magával a presbyteriále régimén elvével jönne romboló összeütközésbe, s a magyarországi ref. hitfelekezet eddig gyémánt erős muncipális kormányrendszerét, melyet külső viszontagságok ütései meg nem sértettek, saját poraival koptatnék el, és tennők semmivé. Hogy ily veszélyt megelőzhessünk, s hogy magunkat törvényen kivüli állásba ne helyeztessük: okvetlenül meg kell azt engedni, hogy az egyházmegyéi hatóság részéről egy egyházi és egy világi képviselő legyen jelen a presbyterium azon gyűlésében, a melyben az egyes tagok által ajánlottak közül három egyén kijelöltetik. És ha az egyház akármely tagja is jogositva van valakit ajánlani, menynyivel természetesebb, hogy a tractust, mint muncipiumot képviselő egyének — a kik már hivatalos állásuknál fogva is sokkal jobban ismerik az alkalmatos egyéneket — feljogosittassanak arra, hogy a tractus kebelében szolgáló rendes és segédlelkészek közül mindenik ajánlhassa azt, a kit méltónak itél. Csak ennyi positiv jog az, a mit a tractus, mint municipium, kezéből ki nem bocsáthat; a jelenlegi választási törvénynél fogva pedig a tractusnak még csak ajánlani sincs joga-Nem lehet, hogy egykét szóval ki ne terjeszkedjünk a kijelölés eszméjének védelmére. Szokták mondani, hogy birót, vagy épen országgyűlési követet kijelölés nélkül választanak, s miért ne lehetne papot is igy választani? szokták mondani: a kijelölés korlátolja a szabad választást. Igenis korlátolja a szabad választást a felülről lefelé jövő kijelölés. De teljességgel nem korlátozza az alulról felfelé menő kijelölés, és szörnyű illusióban él az, a ki állitja, hogy az országgyűlési követ kijelölés nélkül választatik. — Mert a törvény azt mondja, hogy ha valakit 10 ember ajánl, az jelöltnek tekinttetik. — Épen ilyen az általunk javaslott kijelölés, mert ajánlatot tenni egytől egyik minden választó egyháztag jogositva van, s alólról megyeri felfelé a presbyteriumhoz a kijelölés joga. Végre roppant külömbség van a biró és lelkészválasztás közt, inert a bíróságra alkalmas egyéneket a városban vagy helységben a nép legnagyobb többsége ismeri, de a lelkészségre alkalmas egyéneket nem is ösmerheti. — Ezért kell a presbyteriumnak és egyházmegyei hatóságnak mintegy segítségül jönniök, és kieszközleniök, hogy a választó gyülekezetnek módja lehessen az alkalmas egyéneket megismerni, és a szerzett ismeret után a legméltóbbat választani. (Vége köv.) v (Gyászünnepély Miskolcon.) Folyó évi junius 17-én gyászünnepet ült a miskolci helv. hitv. egyház, a méltán fájlalt lelkes hazafi, a tiszáninneni helv. hitvallásuak egyházkerülete nagy tehetségű s tudományu superintendensének a miskolci egyház lelkipásztorának, a magyar tud. akadémia lev. tagja, néh. főtisztelendő Zsarnay Lajosnak végtisztessége ünnepét. Már f. é. junius 13-án reggeli 8 órakor távirda utján szomorúan értesült a miskolci egyház, hogy szeretve tisztelt lelkipásztora ezen nap reggeli 3 /4 3 órára — hunyt el Pesten, hova megroncsolt földi sátora gyógyíttatása végett f. é. május 31-én rándult fel, — azonnal az egyház gyászt öltött, a templomok gyászszal vonattak be, s a harangok bus hangon hirdették a gyászeseményt, s távirda utján kivánatát fejezte ki, hogy nagy halottja hullája — hazaszállittassék, ennek folytán még azon nap a hulla az elhunyt barátja főtiszt. Török Pál superintendens űr könnyes szemekkel elmondott megható imája után koporsóba záratván, Jun. 14-én Miskolcra vasúton útnak indíttatott, hol junius 15-én d. e. 10 órakor megérkezvén a várostól ] /4 órányi távolságra fekvő pályaudvaron — az elhunyt fájdalomtól lesújtott gyászoló családja — lelkésztársai, az egyház és város küldöttei, s több mint egypár ezerre rugó hívei által a legmélyebb megilletődéssel fogadtatott, hol hamvai gyászszekérre tétetvén, a kocsin és gyalog kisérő roppant számú gyászoló sereg által kisértetve — a harangok zúgása közt hozatott be városunkban — s az uj templomba letétetvén, még ezen nap délután nagytiszt. Kun Bertalan egyházkerületi főjegyző úr által elmondott ima után az avasi temetőbe eltakarittatott. Maga a gyászislenitisztelet pedig szintén az uj templomban junius 16-én tartatott meg. Ezen ünnepélyre miután a gyászos esetről nagyobbrészt már az egyházkerület értesülve volt, ugy az egyháziak mint a világiak részéről roppant számmal jelentek meg, megjelentek a s.pataki főiskola küldöttei, a tiszántúli kerületből főtiszt. Balogh superintendens — Révész Bálint főjegyző urak, a debreceni főiskola küldöttei, számos minden rendű vallású egyháziak és világiak — a mely boldogult iránt a gyásztisztelet adóját lerovandók, ugy hogy a templom a megjelenteket % részben sem fogadhatván be, a bemenők száma hatóságilag korlátoltatott. Ez alkalommal a halotti tanítást az alsó-borsódi h. esperes nt. Prágay Lajos tartá, alapigéjeül sz. Pálnak Timotheushoz küldött levele III. R. 1. s több következő verseit vévén, s jelesül fejté ki, hogy az elhunyt mint püspök — az alapigében tett kívánalmaknak teljesen megfelelt. Utánna Szívós tanár úr tartá a gyászbeszédet, jelesül rajzolván az elhunyt érdemeit; a gyászünnepélyt emelte a s.-pataki főiskola jeles énekkara művészileg öszhangzatos énekeivel. A gyászünnepély után fögondnok Vay ö n.méltósága conferentiát tartván, itt az egyházkerület részérőli gyászünnepély megtartása helyéül S.-Patak, napjául pedig f. évi julius 8-ka határoztatott, ez alkalommal a gyásztanitást nt. Kun Bertalan úr, a gyászbeszédet t. Emödy Dániel s.-pataki jogakadémiai tanár úr — fogják tartani.
