Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-08 / 27. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI SZERKESZTŐ- ÉS KXADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egéaz évre 8 frt. Előfizethetni minden es. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. EGY TANULSAGOS LECKE. Io obsequio comitas adsit, assentatio vitiorum adjutrix procul amoveatur, quae non modo amico, sed ne liberó quidem digna est. Cicero. Nagy időket értünk! Nagy szerű küzdelem, melynek kimenetele, meglehet, hogy Európa szinét fogja megváltoz­tatni, az egész világrész hatalmasságait fegyverbe szólitotta. A népeknek semmi részük nem volt valamint a viszály előidézésében, ugy abban sem, hogy an­nak elintézése erőszak által eszközöltessék, s még is — ők adják meg az árát és egy nagyravágyó férfi önző álmai miatt millióknak jólléte és élete döntetik porba. Dum delirant reges, plectuntur Achivi. Szomoritó tünemény, mely, azt hiszem, eléggé drasticus, hogy a hatalom centralizása mellett kardoskodókat nézetük veszélyes voltára figyel­meztesse. Minket különösen az érdekelt mindenek­felett, megtudni, hogy mikép viseli magát e vál­ságban a király kegyelméből uralkodó porosz papság ? S ime e napokban olvastuk e tárgyra vonat­kozólag az „Augsburger Allgemeine Zeitungéban e következőket. „Keresztelő János előtti héten Nürnbergben minden évben meg szokták tartani az úgyneve­zett bibliaünnepélyt, mely a bajor protestáns lel­készek légyottjául szolgál, mivel ez ünnepélylyel többnyire az egyház belső és külső helyzete fö­löttitanácskozások vannak egybe kapcsolva. A ta­nácskozás előtti napon, szük körben, igen élén­ken vitatkoztak Németország politikai helyzeté­ről, és határozottan kárhoztatták azon superin­tendensek eljárását, kik minap, a berlini zsinat bevégezte után, a királytól való elbucsozás alkal­mával, ahelyett hogy a fejedelemnek komolyan lel­kére kötötték volna a béke fentartását, melyet az evangyéliom, mint isteni Ígéretet hozott a világra, inkább farkcsóválva és kenetteljesen nyilatkoztak a porosz ügyek mellett. Néhány úr erővel azon volt, hogy bizonyságot tegyenek a Halle-féle is­kola áltanai ellen, mely iskola a helyett, hogy az erkölcsi érzetet hítta volna ott fel, hol az ész hi­bája volt oka annak, hogy az igaz keresztyénség­tői eltértek, az Isten kegyelméből való kormány főpapságát akarja az evangyéliomi vallás kebelébe tukmálni, s ezáltal meglehetős részt vett a fogal­mak megzavarásában: mennyire mehet a föld ha­landó nagyjainak hatalma. Innen magyarázható meg az igazsággal való könnyelmű játék, melyet eddig a szószéken és a néphez intézett nyilatko­zatokban tiztek, ugy vélekedvén, hogy a korlátolt alattvalói ész nem képes a szó és tett közötti kü­lömbséget felfogni." Minden jóravaló elme mélyen elborul, midőn ilyeneket olvas. Vallásunk isteni szerzője békét, szeretetet és könyörületességet hirdetett, sőt egyenesen ki­mondá: „kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök," s ime ott azon emberek, kik magokat Jézus Krisztus igaz hivőinek és követőinek vall­ják, kiknek hivatalos kötelességük a szeretet evan­gyéliumának igéit hirdetni, szellemét terjeszteni, a harc tüzét szitják akkor, midőn a népek milliói az érdekek solidaritásánál fogva békét óhajtanak. 53

Next

/
Thumbnails
Contents