Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-08 / 27. szám

A porosz államegyház superintendenseinek, mint Krisztus követőinek mindent el kellett volna az államhatalomnál követniök, hogy az alattvalóktól a háború iszonyatosságait elhárítsák, s midőn ők emberi sugallatoknak inkább engedelmeskedve mint isteni mesterüknek, a király harcias indulatát még jobban tüzelik, Isten tudja mennyi nyomort segitettek legalább részben előidézni azokra, kiktől minden bajt, szenvedést tehetségük szerint eltávolitani legszentebb kötelességük. íme az uralkodó vallás eszméjének gyönyörűséges gyümölcse protestáns oldalról? Hogy is lehetne az máskép, miután az uralkodó vallásban két hatalomnak oly természetellenes találkozása van, hogy annak okvetlen mindig gyászhozónak kell az emberiségre nézve lenni. Hogy e két össze nem egyeztethető potentia együtt működjék, kettő közül egynek kell történni: vagy a vallás teszi rabszolgájává az államhatalmat, mint VII. Gergely. VIII. Bonifác és III. Ince alatt történt, kik az államhatalmat csak a nap fényével ragyogó pápai hatalom visszsugárzatának tekintették, vagy pedig az államhatalom rabszolgájává aljasitja a vallást, mint ez korunk legtöbb protestáns államaiban látható. Mind a két esetben az emberi társaság legszentebb érdekei veszélyeztetve vannak oly hatalom gyakorlása által, mely minél kevésbé jogosult annál raffinirtabb. A gyöngéknek egyetlen menhelyük a föld hatalmasai ellen a vallás, de hová meneküljön akkor az elnyomott, ha a vallás terén is a hatalommal találkozik? ! A szenvedésiben magasztos egyház a hatalom kíséretében mindig undorító látványt nyújt. Az egyház szolgái, mihelyt a hatalomhoz csatlakoznak, az isteni mester szabta életmódból kivetkőzve apostoli alázatot fitogtatnak a nagyok iránt, hogy a kicsinyeknek parancsolhassanak s ép oly csúszómászók azok előtt, mint másfelől, hatalmuk isteni eredetére hivatkozva fenhéjázók az alantabb állók irányában. Az uralkodó vallás szolgái csak ott mutatnak ellentállást korunkban az államhatalom irányában, hol saját befolyásukról, anyagi érdekeikről van szó; de ha a zsarnoki kormány nyomja a népet, ha a leghallatlanabb igazságtalanságot tapasztalják felülről lefelé, az Isten szolgái, a nép atyái leborulva némulnak el az államhatalom parancszszava előtt; fölfelé helótákká lesznek, c sak hogy lefelé a lelkek felett annál korlátlanabbul zsarnokodhassanak ők is. Midőn IV. Fridrik Vilmos alatt a szenteskedés az udvari bonton-hoz tartozott, s papok tanácsa vezette a kormányt, Hengstenberg fennyen hirdette, hogy a tényleges felsőbbség iránti föltétlen engedelmesség a keresztyén ember első kötelességei közé tartozik, s mind azokat forradalmároknak bélyegezte, kik a legfelsőbb hatalomnak a nép akarata általi korlátoltatását csak emlegetni is merték. Valamint a gyermeknek ugy az alattvalónak is semmi körülmények alatt nem szabad az Istentől rendelt fejedelem atyai akaratát bírálgatni : igy hangzott akkor a szent férfi tanitása és e szempontból Hengstenberg az első hitükhez hu schleswig-holsteini papokat lázzadóknak, ellenben a nápolyi rablóbandákat híveknek cimezgette. Amint azonban a mostani király trónraléptével az udvar hangulata a papi párt irányában megfordult és a szent férfi az uralkodó vallás érdekeit s ezzel saját mindenhatóságát is veszélyeztetve látta: akkor azonnal eszébe jutott a sz. irás szava: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek," s a föltétlen engedelmességi tan, melyet oly soká hirdetett, kéntelen volt helyet engedni Ő szentsége érdekeinek most már jobban megfelelő más csalhatatlan doctrinának. mely szerint a keresztyén ember csak addig tartozik engedelmességgel lenni felsőbbsége iránt, mig ez az Isten akaratja szerint cselekszik, azt pedig hogy mi ez Isten akaratja, Hengstenberg s az ő hívei mondják meg. Megmondták most is és ennek nyomán a királyi proclamatio, mely a tömeges emberölés megkezdését jelenté, Isten elhárithatlan végzetéről szólott. Im olyan férfiakat ád az uralkodó vállá s az egyháznak vezérekül! s oly vezérek alatt történnek az egyház és Isten nevében olyan dolgok, a minőket Berlinből most olvastunk. Legyen igenis uralkodó a vallás de nem hatalom, hanem szelidség és alázatosság által. A sziveket hatalmaskodással, máglyákkal, kiközösitéssel megölni, de meghódítani egyedül csak szeretettel lehet. A lányomnak szóltam, hogy menyem is értsen róla. Ott a hazánk históriájában az itt gán-