Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-21 / 3. szám

2-ben lévő a.yia 7róXtg, és az a mi a nagy városról van mondva, XI, 8. 9. hogy ez ugyanaz, melyben Jézus megfeszíttetett, semmi kétséget sem hagy fen a helyiségre nézve. Továbbá két dolog bizonyos: először, hogy XI, 13 a város egy részének elpusztittatását jósolja, és másodszor, hogy XI, 1. 2. a jéruzsálemi templom még fenállónak gondoltatik. Az is világos, hogy, ha a templomnak és a városnak elpusztítása, mint már megtörtént, lenne feltéve, nemcsak ezen tény volna körülményésebben tárgyalva, hanem az apokalypsis további fejlődése is a Xl-től kezdve egészen más lett volna. A XI, 3-ban lévő két tanú alatt az idumáusok által Jéruzsálemben megölt Ananus és Jézus főpapokat érteni az apok. egyáltalán ker. képzeletköre tiltja, mi tehát bizton hisszük, hogy a könyv Jéruzsálem elpusztittatása előtt íratott. A második helyen ,XVII, 10. tagadhatatlanul Rómára van vonatkozás. Erre mutat a több okok közt az, hogy a keresztyének már az első századba eső sibyllai oraculum szerint is (V, 143. 159) Rómát mint Bábelt szokták jelölni. Az apokalyptikus magyarázat szerint (XVII, 9. köv.) az állat hét feje alatt (XVII, 3) a város (Róma) 7 halmán kivül 7 király értendő: világosan a 7 első császár, mint az állat az ö 7 fejével a római világbirodalom, mint a pogány ker. ellenes világhatalom, concrete gondolva: az antichrisztus, mint az állat nyolcadik feje. Azon 7 császár közül a könyv szerzésekor 5 elesett; az egyik (a hatodik) most van a trónon. Eddig terjed a történeti alap, melyről a látnók a jövőt leleplezi. A legközelebbi, azaz a hetedik császár rövid ideig marad császárnak. Aztán az állatról azaz a személyes antichrisztusról, a ki már itt volt, de most nincs, az mondatik, hogy ö azon sorban nyolcadik, és ismét, mivel már itt volt, egy a hét közül, és veszedelemre megy. Tekintsünk e pontról át az egyidejű történetre. Az ő lételéről és keleten, nevezetesen pedig 'Jeruzsálemben való uralkodásáról és a római trónra visszatértéről való jóslatokból, mivel Nérót a jósok az ő életében ijesztgették s viszont megnyugtatták (Suet Nero, c. 40) — jóslatokból, melyekben a zsidó és ker. apokalyptikának valószínűleg ép annyi része volt, mint a menynyire azok erre visszahatottak — ily jóslatokból támadt azon hir Nero halála után, hogyö még él s visszatér (Suet. 57. Tac. hist. 2, 8). S az ily várás lehetőségének megérthetése végett meg kell gondolnunk, hogy a nagy férfiak fenmaradásában vagy viszatérésében való hit a népmondáknak sajátsága. A képzelő tehetség képtelen lévén a szellemit másként, mint érzéki alakban szemlélni, valamely férfi világtörténeti jelentőségétől való érzelmét nem tudja erősebben kifejezni, mint az által, hogy müve helyett a személyről képzeli a fenmaradást s azt hiszi, hogy bizonyos mozzanatokban ismét bele nyúl a történetbe. Így beszél a zsidó monda Mózes, Illyés, Henoch, Jeremiás visszatértéről, igy a ker. János fenmaradásáról, igy mutatnak erre példát egyes nemzetek még az ujabb korban is. *) Ily működést, minőt mások emberfelettinek látszó tettek, Nero hallatlan *) Példa lehet erre nemzetünk történetében Bém, Petőfi, különösen pedig Csaba, kit a székely népmonda bizonyosan visszavár. emberíetlenség által idézhetett elő. A zsarnok, kinek járma soha nem érzett súlylyal nehezkedett a földre, ki ismételt meggyilkolás- és lázadási kísérleteket szerencsésen kikerült, egy ily ember annál inkább tűnhetett föl ördögi lényként a népek előtt, minél régebben megszokták már őt istenként imádni. Oly rettenetes volt a tőle való félelem, hogy ettől még halála után is csak sokára szabadulhattak meg. Az ily félelemből tehát nagyon könnyen támadhatott az ő visszatértéről való hit, különösen miután némelyek, hasznukra akarván ezt fordítani, ennek megerősítésén dolgoztak. Bizonyság erre az azon korban előállott sok ál-Nero. S az egyidejű ker. sibyllákból (líb. IV.) látható, hogy az első századbeli ker.-ek is képzelék és hitték, hogy Nero, az uj test.i Antiochus Epiphanes, közvetlen Krisztus eljövetele előtt, visszatér keletről, hogy Krisztus országát ostromolja, de ezen harcban legyőzetik és elvész. Természetes, hogy a neroí ker. üldözés adott eredetet és táplálékot ezen hitnek. Ha tehát ezen képzelet szolgál alapul az apok.nek, mit tagadni nem lehet, ugy XVII, 11-ben a ker. és római várás coinbinatióját félreismerni lehetetlen. Hogy a császárok sorából következtetve, mely időre tehető tehát az apok. szereztetése, azt értekező is kifejezvén, itt bővebben tárgyalni felesleges Az eredmény 68 vagy 69-ik év. d) Nyelv és forma. A mi a nyelvet illeti, eléggéki van mutatva (Ewald), hogy csak egy palastinai Írhatott igy görögök között, mint János ir. Minden elfogulatlan vizsgálónak meg kell vallani, hogy az apokalyptikus nyelve minden irói közt e gyűjteménynek a legroszabb s egy aypáppáros és ídcatzyq nyelve, mint János Csel. IV, 13-ban nevezve van; ellenben a hebraismus használatában ritka ügyességet mutat. Mégis ép egy ily ay pápparog-tói lehetne legkevésbé várni oly szerkesztést, mely a nyelv minden hiányai mellett is a rabbinikus-prophetikus előterjesztésben oly ritka művészetet árul el. Azonban nem kell felednünk, hogy először mind azon oktatás, melyben egy palastinai részesülhetett, csak rabbinikus lehetett, és hogy tehát mindenki, ki magát az irásra határozta, oly alakban irt, a mely módja az előadásnak Pál és a héberekhez irt levél nempalástinai szerzője előtt sem volt ismeretlen; másodszor, hogy az apostoloknak az ó-testamentomi jövendölésekkel való folytonos foglalkozásuk közben, melyek között ők gyakran elég mesterkélten kerestek és talállak is jövendöléseket Jézus sorsára, egészen bele szoktak a jövő dolgok prophelikus-symbolikus szemléletébe s ezáltal apokalyptikus irókká lettek képesítve. Erre is bizonyságot szolgáltatnak Pál és a synoptikusok. Végre ha csak azokkal van dolgunk, kik az apok. alakja-és nyelve ellenében az evang. formájára hivatkoznak, azoknak csak azt kell mondanunk,, hogy egy zsidó, ha nem származott is, mint Ewald a mí Jánosunkról állítja, papi családból, könnyebben begyakorolhatta magát az apokalyptikus előadásmódba, mint késő éveiben görögül ugy irni megtanulhatott, a mint a negyedik evangelista ir. Amazt annál könnyebben, mivel mindenütt és minden egyes formára Ezechiel és Dánielnél a legszebb minta volt előtte; V i t r i n g a ítélete az apok.-ről leghelyesebb ezen kérdésre: in hunc unum librum fere coaeer-