Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-17 / 24. szám

betűsorban minden tanácskozmányra három tanitó hoz munkát, és azt ott felolvassa. 14-szer. Az elnök, minekutána befejező beszédében elmondta volna a tanitói körnek háromévi történetét, megköszönve a testületnek benne helyzett bizalmát az elnökségről lemondott, de lemondását a tanitói kör el nem fogadhatta, hanem inkább újra egyhangúlag megválasztá. Az elnök engedve a sok kérésnek s meghajolva a bizalom szava előtt, az elnnkséget bizonytalan időre elfogadá. 15-ször. Az őszi értekezlet Tétben fog tartatni. 16-szor. Minekutána az értekezlet befejeztetett és a közebéd elköltetett volna, visszatértünk újra a fent emiitett tanterembe, a dalárda működött, gyakorolván magunkat egyházi és világi dallamokban Hudi István karmester vezetése mellett. Végre nem hagyhatom említés nélkül azt, hogy néhány enesei földbirtokos [űr, egy pár órán keresztül, buzgó és szives figyelemmel kisérte tanácskozmányunkat. Igaz ugyan, hogy még most is vannak egyházmegyei tanítóink között néhányan, kik közömbösöknek látszanak lenni az értekezletek iránt, nem sokat gondolnak sem azzal, sem közlönyünkkel, de ha a többségben mégis ugy nevelkedik a sz. ügy iránti szeretet és buzgóság, mint az a két legutóbbi években nevelkedett, ugy bizonyára felvirágozik egyházmegyénkben a népnevelés ügye s iskoláink felemelkednek azon fokra, a melyre azt a jók és buzgók, emelni óhajtják. Sz. S. KÖNYVISMERTETÉS. Egyháztörténelem. Ha se K. nyomán irta Farkas József, a pesti ev. ref. theol. tanintézet r. tanára. Második kötet: A reformatiotól a jelen időkig. I. fűzet: A reformatiotól a vestfáliai békéig. Pesten, 1866. n. r. 176 1. (Ára : 1 frt 25 kr. o. é.). (Folytatás.) Lássuk a másik nagy reformátort, Kálvint, Hasénál: i Farkasnál: „Calvin, aus Noyon in der Pikardie und mit seinein Herzen Frankreich immer zugevvandt, der Kirche bestimmt und als Knabe mit einer Pfründe versorgt, dann ausgezeichnet als Jurist, durch die Reformation Theolog, wegen einer kühnen Erklarung für dieselbe durch den Mund des Rectors von Paris flüchtig (1533.), gab zu Basel seinen Unterricht über die christliehe Meligion heraus als eine Rechtfertigung der Reforma-„Kalvin (vagy eredeti nevén Chauvin) János született Franciaországban, Pikardiának Noyon nevü városában (1509. jul. 10.). Atyja Chauvin Gellért az itteni püspök titkára s az egyházi törvényszék ügyvéde volt; anyja: Lefranc Johanna. Tanulói pályáját szülővárosában kezdte meg, folytatta a szomszédvidéken egyik kitűnő űri család házánál, 1523 olta Párisban s pedig oly céllal, hogy atyja sa szerint majdan az tion vor Frankreich, hinsichtlich des Glaubens schon damals abgeschlossen, in spatern Bearbeitungen die grossartigste Rechtfertigung des evangelischen Augustinismus, voll religiösen Tiefsinnes in kühner unerbittlicher Folgerichtigkeit der Gedanken. Aus der ganzlichen Verderbniss und Unfreiheit des Menschen durch die Erbsünde wird die unbedingte göttliche Vorherbestimmung gefolgert, der Einen eben dadurch, dass sie fromm sind, zur Seligkeit, der andern, die es nicht sind, zur Verdammniss. Über das Abendmahl ist die vermittelnde Ansicht dahin ausgebildet, dass die Glaubigen den zur Rechten Gottes erhöhten Leib Christi geistig, aber wirklich geniessen, mit einer milden Darlegung des Streites und Luthers Persönlichkeit hoch über Zwingli stellend. Nach unsleter Wanderung in Italien und Frankreich wurde Calvin auf| der Durchreise in Genf von Farel als imNamenGottesfestgehalten (1536.). Er meinte von Natúr weich und angstlicli zu seyn, aber mit der Macht eines im Glauben gestahlten Geistes, hart gegen andre wie gegen sich selbst, allmalig immer hárter gegen Widerstrebende, und auch furchtbare Mittel nicht sclieuend, doch nicht oline ein tiefes Gemüth, jedem irdisclien Genusse feindselig, um Volksgunst unbekiimmert, gebot er dieGeisler durch die Ehrfurcht vor seinem starken reinen Willen und im Kampfe gegen die Libertiner nach dreijahriger Verbannung, durch den Sclirecken des Kirchenbannes. Durch seine doch zuweilen schwankende theokratistische Macht über den Staat, durch Erweckung des kirchlichen Geheimnisses und durch Begründung einer Reprasenta-egyházi pályára lépend. Söt már 12 éves korában némileg az egyházi pályára lépett s a felavatás első fokozatát a torisurát ekkor megnyerte, és atyja közbejárása folytán húzta is ezen idő olta egy, később több papságnak (pracbendának) is szerény jövedelmeit . Azonban később ugyancsak atyja parancsára— ki fiának a jogi pályán boldogabb jövőt reményit — a bölcsészet tanulását félbehagyta és a jog tanulmányozása végett ment Orleansba (1529), majd a hires bourgesi akadémiába, vivén magával ezen helyekre is bámulatos szellemi tehetséget s ritka szorgalmat. Orleansban ismeretségbe s barátságba jött Kálvin Olivetan Róberttel, a sz. irás jeles francia fordítójával s a reformálod elveknek egyik vallójával s terjesztőjével; az utóbbi helyen pedig a német eredetű Wolmár Menyhérttel, a hellén irodalom tanárával, ki őt már nemcsak a hellén nyelvvel s irodalommal, de az evangyéliomok s Pál leveleinek magyarázata folytán a reformatio alapeszméivel is megismertette, s ezeket egyszersmind vele megkedveltette, ugy hogy itt már Kálvin a reformatio elveit nemcsak vallotta, de hirdette is.— E közben atyja meghalván s most Kálvin életpályáját egész függetlenül, saját lelke vágya szerint választhatván, a jogi pályát odahagyta és ment Párisba (1531 végén), hogy itt hazája kitűnő tudósaival minél közelebbi érintkezésbe jöhessen s magát kizárólag a tudományoknak s irodalomnak szentelje. A következő évben már a 23 éves ifjú Franciaország müvei tjei előtt kezdett ismeretes lenni, a mennyiben első irodalmi müve Seneca „de Clementia" cimü munkájára