Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-21 / 3. szám

aiialog esettel felelünk reá. A programmozók legnagyobb része azt is mondta, liogy a különböző' nyelvek és nemzetiségek méltányos és jogos igényeit kielégiteni igyekezni fog. Most már jajduljon fel valaki: vájjon tanácsos-e a magyar nemzet jelen bonyodalmaiban, nemzetiségi viszályokat, súrlódásokat s izgatásokat felébreszthető térre lépni ? — De hisz épen az igazságtalanságot akarnók megszüntetni; az egyiknek a másik rovásara adott előjogokat, a közös jogállapottal felcserélni; hisz épen a viszálynak és súrlódásnak akarjuk elejét venni vagy végét vetni; s hisz épen az izgatásnak akarjuk élét kivenni, hegyét letörni. Mind ezt az égető nemzetiségi kérdés méltányos megoldásával. Es nem analog-e a felekezetek, illetőleg a vallásügy azon esete, a nemzetiség ügyével? Nem kell itt is kiváltságolt előjogokat, melyek még világos törvény ellenére, egyik által a másik rovására birtokoltatnak, kiegyenlíteni? nem kell itt is elkeseredésnek elejét venni, súrlódásoknak végét vetni, izgatásoknak élét törni? S most eljő valaki s azt mondja: az ország nincs oly helyzetben hogy ily kényes kérdést tárgyalhasson. De hisz a helyzet épen az ily kényes kérdések miatt oly bonyolult! Hiszen a közhaza minden fiára, nemzetiség és vallás külömbség nélkül, azért nem látszik egyaránt bizton számithatni a közös ügyben, mert egyik fiát becéztette s a másikat mostohául tartotta; és ha közös érdeket akarunk, és közös lelkesedéssel közös erőfeszítést a közveszélyben, adjunk közös jogokat is. „Vallási vitát előidézni ?" De hiszen a vallási vita,,ha csöndben s türelmes hallgató várakozásban és jobblét reményében is, 1 é t e z , s épen azt akarjuk hogy ne létezzen, hogy örökre kiegyenlittessék. Vagy a törvénytelen előnyeiket sajnálók vitáitól féljünk? Részünkről nagyobb tisztelettel viseltetünk azoknak törvény tisztelete iránt semhogy ettől félnénk. „Ne feszegessük most e kérdést mert ez messze vezethetne!" de hisz ez végre is a hatalomféltő beszéde, vagy az intra-dominium levőnek szokott jó kifogása. Mert Tiborcz szerint „könynyen beszélt az apátur, mikor magának tele volt a hasa" — s a ki, bár bitorlott előnyeiben jól találja magát , hajlandó minden argumentumra, mely arra megy ki, hogy ne háborgassuk a kényes állapotot. A 48-ki törvények általános viszszakövetelése is sok főfájást okozott már itt is, amott is; de azért a nemzet nem adhatja fel jogait; nem az egyén sem; nem a nemzetiség sem; nem az egyház és felekezet sem; s hogy igen tisztelt hazánkfia L—gh sem akart ilyes kifogásoknak s nézeteknek adni szót, arról teljes szivünkből meg vagyunk győződve. Szándékosan mellőztük L—gh úr egyik felhozott példájáról a törvénytelen concordatumról tüzetesen szólani. Igenis, a concordatumot részünkről is törvénytelennek és sérelmesnek tartjuk. Nem mintha országunk jogait sértené; hanem mert az apostoli magyar királynak, a szent István koronája viselőjének jogát csorbitja. S valamint a királynak kötelessége kivonni kardját a nemzet védelmére, ugy a nemzet is köteles leend fölemelni szavát megkoronázott apostoli királya jogainak visszaállítására. A korona integritását ez irányban is értem. Szász Károly. MÉG EGY SZÓ AZ UTOLSÓ KANONIKUS KÖNYVHÖZ. (Folytatás.) Térjünk most át: a könyv szereztetésének helye és ideje felöli kérdésre. Mindenekelőtt külön kell választanunk a jelenés közöltetésének és fogalmazásának helyét. Az elsőre I, 9-ben Pathmos szigete van megjelölve és a szerző itt tartózkodásának okául a Xóyog zoü deoü és a paprupca ' lyooi) Xpiozoo (mely kettővel ezeknek többszörös ismétlése által világosan ugyanazon egyet akarja mondani) van adva és e kifejezéseket erőltetés nélkül nem lehet másként érteni, a VI, 9. XII, 4. analógiája szerint, mint hogy ott számkivetésben volt. Igy értették ezt az atyák is. Akár fictiónak, akár valóságnak vegyük ezen helyi adatot, hogy a szerző az ö olvasóitól távol nem volt, a levelek fogalmazásából kitűnik. A 7 gyülekezet állapotának közvetlen jelene arra mutat, hogy a szerző mikor irt, vagy akkor épen, vagy azelőtt e gyülekezetkörben élt. Meg kell itt legalább futólagosan is említenünk, hogy Jeruzsálem elesése vagy Róma romlása festésének helyi színezettel kellene birnia, ha a szerző a szerkesztés pillanatában egyik vagy másik város közelében lett volna. A mely időmeghatározást az apok. tartalmaz, azt közvetlen a szereztetés mozzanatára |kell vonatkoztatni. Ha I, 9-et mint tényt fogjuk föl, ugy épen ezt kell először időrendileg meghatározni. De a gyülekezetek állapota paulinus periódust tesz föl, a komoly üldözések élénk benyomása (VII, 9. XVII, 6), melyek a pogány Rómában vették kezdetöket, a nérói idökorra mutat. Ugyan erre vezetnek a különös utasítások XI, 1. XVII, 10 (XIII, 3). Ezen helyek elseje a szerzőnek chronologikus álláspontját a zsidó, a római kortörténetre való vonatkozásban jelöli. A XI,