Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-21 / 3. szám

elvét egyszerűen kimondani nem elég, azt könnyű belátni. Az elv több, egészen egyenértékű alkalmazást enged meg, pl. vegyük a vegyes házasságból született gyermekek vallását. A viszonosság elvének elég van téve, akár a) minden gyermek az apa vallását, akár b) mindenik az anyáét, akár e) a fiuk mindig az apjokét s a leányok az anyjokét követik; sö't akkor is ha d) feltétlenül a szülőkre bizatik e kérdést szabadon kedvök szerint dönteni el. A négy eset közül valamelyiket a törvénynek ki lehet s ki kell mondania. Ha az általános elvnél maradunk, részletezések nélkül, félő avagy a viszonosság rendszere helyett a visszatorlásokét léptetjük-e életbe; mikor a vidékenként vagy országszerte hatalmasb fél mindent maga előnyére dönt s a másiknak azt mondja te is tégy hasonlót, mert hisz kölcsönös viszonosság van! De menjünk egy lépéssel tovább. L—gh úr igen különös és valóban nagy szórakozottságról tanúskodó összeállitást tesz, midőn a mostani programmozók vallási egyenlőséget és szabadságot sürgető nyilatkozatait minduntalan a gróf Thun és b. Bach-féle kísérletekkel, concordatummal, patentalis superintendensekkel confrontálja. Erre viszont szabad legyen nekünk azt mondani, hogy az ilyen fölfogást „nehéz megérteni." A két dolog közt igaz csak egy igen csekély különbség van. Thunék a mindent benyelő centralisatióra törekedtek s az egyenlőség szerintük ebben állt: egyenlőn fizetni, egyenlőn engedelmeskedni; a mai programmozók pedig concret egyenlőségi s szabadsági állapotokra őszintén törekesznek s nem akarják bántani senkiét, követelve, hogy mi övék se bántsa senki. Hogy e törekvés mikép fog a Bachék absolutismusára vezetni s miben bántandjaaz egyes egyházak autonómiáját, ha törvény biztositotta jogait és szabadságait valahára őszintén és tartaléktalanals egyiknek a másik rovására mindeddig adott kiváltságok nélkül meg fognak adatni, — ez csakugyan oly kérdés, melyre L — gh úrtól kell várnunk a feleletet. És ha pl. a sokszor emiitett XX. t. c. 3. §. szerint az összes felekezetek iskolái és egyházi szükségeik (az egyh. felekezetek meghallgatásával utóbb készitendő törvényjavaslat szerint) az állam által fognának fedeztetni, s igy megtörténhetnék, hogy protestáns ember garasán viaszgyertyát, s viszont katolikus emberén kalvinista kis-kátét vásárolnának is, hasonlóan L—gh úr szörnyülködve felhozott példáihoz: — oly nagybaj volna-e csak ez maga? hát az nem baj, hogy Bereghmegyéből és Zalamegyéből egy pénziigyminister kassájába folyjon be a pénz s talán a zalai forinttal bereghi alispánt és a bereghi forinttal zalai pandúrt fizetnének, ha t. i. olyas, részemről ugyan nem ohajtott centralisatio lépne életbe? Vagy miért ne lehetne mint a megyének ugy a felekezetnek szintén házi pénztára ? s általában nincs-e mindennemű zsarnokság, előjogkövetelés , rosz kormányzat stb. ellen ezer meg ezer óvszer, csak őszintén és komolyan óhajtsuk az egyenlőséget és szabadságot? Hogy pedig a programmozók, kik a vallások egyenjogúságát s szabad gyakorlatát érintették, ezt őszintén és komolyan értették, abban kételkedni tán nem adtak okot. De L—gh úrnak egy erős ellenvetése és igen nagy aggodalma van. Az ő hite szerint az igazi vallásszabadság csak az északamerikai és belga alkotmányokban van elismerve. De a magyar nemzet jelen bonyodalmaiban foglalhat-e oly állást melyben vallási vitát előidézhessen? s részéről nem tartaná tanácsosnak hogy a törvényhozás, még fontos államgazdagsági előnyökért is , az izgatásnak ürügyet szolgáltasson. Az első és utolsó pontra nézve sietünk mindjárt kimondani, hogy mi, annyi concrét teendővel szemben s annyi tettleges és fájó sérelemtől vérezve, amerikai vagy belgiumi teljes szabadságra e percben még nem gondoltunk, csak a hazánkban jelenleg egyházszerkezettel biró s tényleg fenálló minden keresztyén felekezetek teljes egyenjogúságát s tökéletes viszonyosságát kivánjuk és követeljük, zsidó polgártársainknak először polgári jogokat s társadalmi beolvadhatást óhajtván biztosittatni a törvényhozás által,— uj sektákról pedig épen nem szólván; a papi javak elfoglalása és felosztása azonban, netaláni protestáns haszonlesés (!) szempontjából, még csak álmainkban sem fordult meg; s olyas törekvésekkel az izgatásnak ürügyet szolgáltatni, vagy épen szarvat í\dni nem is fogunk. Fönmarad a középső kérdés. Egy egészen