Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-21 / 3. szám

Az „absque praejuditio .. szépen kimaradt. S lehet valaki a ki azt nem érti, hogy egy követi programm e törvénycikkre hivatkozik ? S lehet-e kétség a felől, hogy mit ért a törvénycikk s a reá hivatkozó programm a „tökéletes egyenlőség és viszonosság" alatt? S vájjon azt érti-e valaki, hogy általában az egész nemzet a 48-iki törvényekre hivatkozik s követeli azok helyreállítását, életbeléptetését s a mennyiben szükségesnek fog látszani, bővebb kifejezését — mert mi egyéb az az úgynevezett revisio ? Talán csak az a bűn, hogy a programmozó, miután a 48-iki törvényeket általában és összesen követelte, még némelyeket közülök külön és egyenként is fölemiit ? — Ez első tekintetre csakugyan feleslegesnek látszhatik. De legfölebb is felesleges; ámbár nézetem szerint az sem. A 48-iki törvények egynémelyikét egyáltalán fogva nem is követeljük helyreállíttatni, mert el sem ronttattak: ilyenek a társadalmi reformunkat illető, s egyszer életbeléptetve visszavonhatlanokká vált törvények, minők a nemesi előjogok eltörlése, az úrbériségek fölszabadítása, a közteherviselés kimondása stb. Mások ellenben olyanok, hogy vagy életbe sem léptettek soha, vagy legalább meg nem gyökerezhettek s anélkül hogy formaliter vissza- vagy csak kétségbe is vonattak volna tényleg ismét az előbbi állapotoknak adtak helyet, melyek ellen pedig épen intézve valának. Ilyen épen a szóban forgó XX. t. c. L—gh úr szerint js, maga Thun gróf is, s tegyük hozzá, a Bach-időszakban kelt több pátens, „a vallási egyenjogúsággal aranyozott be" — sok mindent. S ki nem tudná mégis, hogy semmitől sem vagyunk távolabb mint a valódi egyenjogúság és teljes viszonyosság komoly életbeléptétől? Hogy a hosszú sérelmi lajstromot alkotó ferde alkalmazásokból csak egy kettőt érintsünk: ott a hol a katholikus apának minden gyermeke apja vallását követi a protestáns anya mellett, megfordítva a protestáns apának csak is fiu gyermeke lehet (s az is csak lehet és nem szükségkép lesz) protestánssá, ha anyja katholica, az 179°/, XXVI. szerint még ma is; ott a hol a római egyházba akárki, bármely percben bevétethetik anélkül hogy előbbi lelkészének akár előlegesen, akár utólagosan csak be is kellene jelentenie, — a római egyházból másba pedig csak a 43. III. módozatai szerint történhetik az átlépés ma is; ott a hol az „ubi sponsa ibi nuptiae" axiómát a katholíka menyasszonyra nézve ugyan igénybe veszik, de a protestáns menyasszonyt vevő kath. vőlegénynek arról hallani sem engedik ma is; ott a hol a törvény által s nemcsak a 48. XX hanem előbbi törvények által is érvényteleneknek jelezett (s miért nem egyenesen betiltott?) reversalisok ma is folyvást szedetnek és másfelől gyakran a hirdetési bizonyítvány is megtagadtatik, az eskünni protestáns templomban akarótól; ott a hol protestáns keresztanya karján a katholikus csecsemőt megkeresztelni sem akarják; ott a hol örömdiadallal hirdetik a reform, segédlelkész áttérését a kath. hitre, de a kath. papot vagy szerzetest, ha kivetkezik s áttér, üldözik,befogják,börtönözik, kínozzák; ott hol az ismeretes primási körlevél a többi felekezetek egyenes megtámadása, mégis a közvéleményt képviselő és vezető nagy lapok még érinteni sem merik — (s mindezeket most nem sérelem-orvoslat kereséséből, nem is felekezetességböl, hanem egyedül L—gh úr kételyével szemben és azért hoztuk föl, hogy tőle megkérdezhessük: hogy) — ott a hol ilyenek mindennap történnek bajos-e vájjon megérteni mit akarnak s mit értenek a programmozók, mikor a vallások egyenjogúságát s viszonosságát sürgetni Ígérik ? Én azt hiszem, igen könnyű megérteni. S hogy sürgetniök nem is felesleges, épen az bizonyítja, mert dacára annak, hogy a vallások elnyomása vagyis megszorítása ujabban senki által ki nem mondatott, a XX. t. c. azon értelemben mint pl. a felelős ministeriumról szóló III. t. c. meg nem semmisittetett, még ís a fenebb példákban — s épen nem kimeritőleg festett állapot létezik s félni lehet, hogy midőn az 1848-iki törvények az ország által oly hangosan és általánosan követeltetnek, alattok netalán csak a birodalommal és koronával szembeni legfontosb közjogi helyzet és viszony találjon értetni, mert hiszen pl. a 48-ki törvényeket azok is tiszteletreméltó erélylyel s szilárdsággal követelik, a kik specialiter a XX. t. cikket mindennap megrontják. Nem felesleges tehát, az általános visszakövetelés nagy összhangzatában némely dolgokat különösen is accentuálni. Sőt nem felesleges az 1848. XX. t. c. bővebb kifejtését srészletező alkalmazását is kívánni. Mert hogy az egyenlőség és viszonosság 5 *