Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-06-03 / 22. szám

áll e félszeg nézet; és hibás kinövésekként találunk is oly algymnasiumot (söt felgymnasiumot is!), melyben 300 forint fizetéssel, alig végzett tanulók évenként tétetnek — most már majdnem ugy fogatnak, az alsó osztályok tanáraivá. Igy aztán természetesen „olcsó húsnak híg a leve," „sovány díj— jazásnak még soványabb eredménye áll elö." („Egyh. és Isk. Lap" 1865. jan. 22. szám.) Hasonló értelemben nyilatkozik egy „a sárospataki ref. főiskola 1864

/5

. évi állapotáról" szóló hivatalos tudósításában Antalíi János tanár s gymn. elnök, miután előadja, hogy a nyolc gymn. osztályban egy kartársuk folytonos betegeskedése miatt nem több mint 8 rendes tanár működött: „Segédtanárunk ugyan volt kettő — úgymond — s ezek tudományos készültsége s eljárásáról minden tekintetben csak dicséretest mondhatunk; de efféle fiatal emberek tanítói működésénél — főleg a felgymnasiumban — mindig élénken érezteti magát egy, természetes, de nagy hiány: a tekintélyé, mely hiányon azoknak legszentebb buzgalma s legernyedetlenebb erőfeszítése is kisebb-nagyobb mértékben hajótörést szenved." *) „Hogy a gymnasium — folytatja tovább — csak akkor lesz elég erős s képes szilárd alapot vetni az akadémiai magasb röptű oktatásnak, ha annak minden állomásai s mondhatni rései, rendes tanárokkal rakatnak meg: e felöl senkinek egy percig sem lehet és szabad kételkedni. (Sárosp. füzetek 1865. VII. és VIII. sz. 724. 1.) Márki József tudor, volt pesti képezdei tanárt is, közelebbi egy röpiratában felekezete tanítóiról a mieinkre térve át, következőleg ir: „Ezeknél — mond — sokat és évek óta ront és pusztít a peregrinus tanitók működése. Nincs itt helye, hogy ez ideveletl kérdéseket bővebben megvitassuk, rövid időn, azt úgyis tenni szándékozván; csak azt jegyezzük meg, hogy a protestáns elemi és gymnasialis iskolák állapotának a peregrinus tanitók, a mindenhez érteni kényszerülő theologiae candidatusok sivár működése egyik legfőbb oka, melyben csak a tanítói állás állandósítása s jeles szakképzett tanitók megnyerése által lehet segíteni." („Sürgöny" 1866. febr. 14-iki száma.). Ha már osztálytanítóink tanításáról is ily vélemény nyilvánul, mit mondjunk magántanitóinkra vonatkozólag ?.... De hát ha még elgondoljuk, hogy ezek legtöbbnyire nemcsak mellékes szereplök, hanem alapvetők, kezdeményezők, ök — mondhatni — a tulaj donkép eni tanitók s az osztálytanítók jobbára csak lecke-kérdezők?! Mindenesetre, ha szegénységünk, vagy nem akarásunk miatt még tovább is meg kell tartanunk a magántanitói rendszert; tovább is képezetlenül hagyni a magántanítókat, hogy aztán majd mint *) Különösen erre nézve ugyancsak keveset érnek, ha érnek, a theoreticus utasitás-adások! „Not meansures, but men /" „ne szabályokat, hanem embert" mondja, igen helyesen, a practicus angol. **) Azzal, hogy a magántanitóságot főleg szegényebb ifjaink megélhetése s tanulhatása szempontjából pártoljuk, többet ártunk, mint használunk hazánknak, felekezetünknek; folytonos experimentatióknak, rontásnak téve ki az ujabb meg ujabb generatiokat s örökös kiskorúságban, fejletlenségben tartva nevelés- s oktatásügyünket. Kegyes adományokkal, alapítványokkal s tömeges, olcsó élelmezés kieszközlése által kell e tekintetben nekünk is, mint másoknak, e bajon segitni. > ; osztály-tanítók is annál gyarlóbbak legyenek, legszelídebben fejezve is ki szerfelett kár, a nemzet, haza és felekezetünk szellemi tökéjével rosszul gazdálkodó hanyagság lenne. Áttérek most jelen körülményeink közti taglalatára a kérdésnek. Jelen körülményeink között, t. i. változó tanítóinkkal maradva, s főleg e mi kolozsvári fötanodánk lebegve szemeim előtt, rövidbe foglalva legjobb módnak gondolom a magántanítók képzésére a következőt: Csakugyan a Vl-ik osztály növendékei közül azoknak, kik deákkorukban tanítványokat akarnak kapni, valaki a tanárok közül nevelés s oktatástant, paedagogiát s didacticát tanítson, inkább az utóbbira forditván több időt, nagyobb figyelmet, s főleg néhány tárgyból kellő fokozatossággal p éldány tanitás ok at tartva elöttök. A tárgyak, melyekből e példányul szolgálandó tanítások tartatnának, különösen ezek lehetnének: olvasás-tanítás , számtan, bibliai történetek, földrajz, magyar és latin-nyelv. Tanítási idő hetenként legalább két óra lenne, még pedig szerdán és szombaton d. u. 2—3-ig, azaz, az énektanítás idején. Hely : valamely az éneklő osztályoktól távolabb eső hallgató-terem(auditorium), hova az osztályok közül — az I. elemitől fel a II. gymn. osztályig bezárólag, — egyik vagy másik, a mint az illető tanár előre intézkednék, a szükséges taneszközökkel együtt megjelennék, s énektanítás helyett, mi fájdalom, — miután itt is képezetlen tanitók működnek — nem nagy veszteségnek tűnhetik föl, más tanításban részesülne. — Lehetne olykor egyes privátákat vagy csak egyes gyermekeket is oda rendelni, a mint a képzés közben fölmerült szükség s az illető tanár kívánná. E tanítások hallgatásában részt venni köteleztetnének e tervezet létesíilése kezdetén az 1. és 2. éves bölcsészek közül is mindazok, kik már magántanítók voltak vagy azok akarnak lenni — s ilynemű képzést nem nyerhettek. Minden tantárgy bizonyos részének befejezése, 8—10 órai tanitás után mindenesetre reflexiók tétele, elvek megállapítása, külömböző módszeri eljárások s nézetek Összehasonlítása, a gyermekek magaviselete fölötti megjegyzések, fegyelmi kérdések stb. megvitatása, megbirálása végett csak elméleti órák is tartandók. Hogy pedig e leendő magántanítók magokat a tanításba egy kissé begyakorolhassák vagy legalább némi kísérleteket tegyenek, arra nézve hol — mint itt Kolozsvárt könnyen lehetséges — igen alkalmas tér a vasárnapi iskola is, s kivált ennek első osztálya, hol a külömböző időbeni feljövetel, kor- és tehetség-külömbség miatt kölömbözö osztályok, csapatok létezvén, egyszerre többen is foglalkozhatnának, oly formán, mint privat-censurákon szokás, t. i. külömböző részeiben a tanteremnek foglalván e kisérlettevök helyett a kevés számból álló csapatocskákkal, egyik olvastatna, másik Íratna, a harmadik számvetést vagy bibliai történeteket tanítna; a többi hallgatná, miként tanitnak társai s félóránként fel is válthatnák egymást, — az illető vasárnapi iskolai tanitó s olykor tán épen az ingpector felügyelete és vezetése alatt.