Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-21 / 3. szám

Pest, január 10. 1866. Külföldön élő jeles hazánkfia L—gh a Honban közölni szokott terjedelmes cikksorozatai legutóbbikában, a követi programmok és az országgyűlési teendők címűben, és pedig a nevezett lap dec. 2 9-ki számában megjelent IV. cikkben, a rostálás alá vett számtalan követi programm egynémelyikét vagy sokát többi közt egy oly hibáról is vádolja, melyben megvallom én is hibásnak érzem magamat, illetőleg anítak idejében közrebocsátott követjelölti programmomat; s azért nem is tartom helyénkivülinek, sőt egyenesen fölhíva érzem magamat, az igen tisztelt cikkiró hibáztatására részemről megfelelni, illetőleg kételyeit telhetőleg fölvilágosítani. „Nehéz lenne meghatározni" igy ir az érintett cikk „mit értenek a programmozók a vallásfelekezetek egyenjogúsága, és mit a vallásszabadság alatt? — Grróf Tliún is az alkotmánysértő concordatum tág keretét a vallási egyenjogúsággal bearanyozta, és a magyar protestánsokká! megfizettette az egyenjogúság cime alatt Bach római követségét és a lajthántúli papi congruákat, és viszont a magyar katholicusok adójából a patensbeli kuzmányi-superintendentiákat." „Hitem szerint az igazi vallásszabadság csak az éjszakamerikai és belga alkotmányban van elismerve. De a magyar nemzet jelen bonyodalmaiban foglalhat-e oly állást, melyben vallási vitát előidézhessen? És vájjon a vallási úgynevezett egyenjogúsággal nem veszélyeztetnék-e a külön felekezetbeli egyházak autonómiája ? Nem Thunok sáfárkodására bizatnék-e az ország békéje s nyugalma ? stb." r Es befejezőre: „Törvényeink bizonysága szerint még e kérdésí

;

(a papi javak saecularisatiója vagy épen elfoglalása s felosztása) „is a magyar törvényhozás illetősége alá tartozik; de részemről nem tartanám tanácsosnak, hogy még ily fontos nemzetvagyonossági ügyben is az izgatásnak ürügyet szolgáltasson." stb. Nem tartozik reám, egyéb programmozók programmjait e pontnál védelem alá venni; maga a Hon tisztelt szerkesztője is aligha nem a bűnösök közé tartozik. Magam programmjában e következő sorokat találom a vallás-ügyre vonatkozólag : „Minden vallásfelekezetnek szabad gyakorlatot s törvény előtti teljes egyenlőséget követelek; követelem ennélfogva az 1848. XX. t. c. részletes kifejtését, alkalmazását s teljes életbeléptetését." „A köz-oktatást országos kérdéssé óhajtom tétetni. Az állam és egyház közös érdekeinek e legnagyobbika iránt épen most közlém nézeteimet stb." Iiizelgek magamnak, hogy a vallás ügyében, a mily röviden lehetett, s amellett elég szabatosan is nyilatkoztam, hogy L—gh úr első invectiváját némi meglepetéssel fogadhassam. „Nehéz lenne, úgymond szinte megvetőleg, meghatározni: mit értenek a (és nem is némely) programmozók a vallásfelekezetek egyenjogúsága és mit vallásszabadság alatt." Nekem ugy látszik, hogy biz ezt nagyon is könnyű megérteni. De ha mégis szükség van rá s engedelmet nyerek, röviden megmagyarázom. S nem megyek vissza a magyar reformatio történetére, sem a keleti görög szertartásuak ellen folytatatott beolvasztási lassú háborúra. Nem idézem a protestánsok államjog-alapjait, a bécsi és linzi békekötéseket, s nem a sok kibúvó ajtót a valódi egyenjogúság s teljes viszonosság szép Ígérete alól az „absque tamen praejudicio..." féle ismeretes záradékok vagy becsusztatványokban. Sőt nem hivatkozom az 179°/iXXVI-ra és 184%.III-ra, melyekre, keserű napjainkban annyiszor hivatkoztunk, nem mintha bennök jogaink teljessége volna, de mert oly idők voltak, mikor pusztán az 1848. XX-ra hivatkozás több rosz vért okozott volna ellenünk, mint sikert biztosított volna nekünk. Mind ezzel nem fárasztom sem L—gh urat sem az olvasót, hivatkozom egyedül a 48-iki törvények XX-ikára, mely az unitaria vallást is a szabadgyakorlatú vallások közé fölvévén 1 §. s az 1843-ki törvény elég korlátolt (pedig ugyan nagy és nemes erőfeszítéssel megszerzett) vívmányait a keleti szertartásuakra is kiterjesztvén (6—8§§) — az egyenlőség és viszonyosságra nézve, röviden de mindent magában foglalólag ezt mondja: 2. §. „E hazában törvényesen bevett vallásfelekezetekre nézve, külömbség nélkül, tökéletes egyenlőség és viszonosság állapittatik meg."