Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-27 / 21. szám

ezen iskolának létesítése körül, ez nem nyugodott, mind addig, mig a megélhetés, a fennállhatás minden csatornáit ki nem aknázta, — mig maga a legszebb példával elöl menve, áldozat kész ügybarátokat nem szerzett, — az ö vezénylete alatt adatott, már évekkel ezelőtt, egy úgynevezett protestáns bál, mely több száz forintokat jövedelmezett, ö tudta, egy szelid lelkű, vallásos, s vagyonnal niG^&idcitott feifu nak, most már boldogult S t e i n e r Sámuel urnák szívét ugy kormányozni és oda megnyerni, hogy egy ezer forintnyi kegyes hagyomány az említett, s Istenben boldogult férfiutói, azt a hatást idézte elő, hogy szép iskola-háza, belsősége és több rnérönyi szántóföldje van most már Szabadhegynek a legszentebb célra, hol mint mondottuk, egy ujdon beállított s már is közkedvességre emelkedett tanitó folytatja működését, s forgolódik az Isten-országának terjésztése körül. Megható volt a mint az uj iskolanövendékek negyven egynehányan próbatétüket berekesztve, bálájukat a nevelő- és a nevelőintézetért egy ékes zölcl koszorúban tették le, a hallgatóság, s a kegyes jóltevök lábai elé, — de ínég meghatóbb és meglepőbb a kifogyhatlan szeretet, a midőn emiitett tek. Perlaky Dániel felügyelő űr, mint ezen intézetnek, valódi véd-angyala mind annyi iskolanövendéket részint egész, részint az uj szövetségi szent könyvvel ajándékozott meg. — Tettünk végezetül, a vendégszerető uj mesterlakban, egy-két vallásos köszöntést is, — és midőn örömkönnyüink legédesebtekké lőnek, — a legszebb reményekre feljogosítva; szegény protestáns egyházunkat az Istenség kegyelmébe ajánlva, jó kedvvel mint oda menénk, elhagytuk az uj iskolát. H. S. A MAGÁNTANÍTÓK KÉPZÉSÉRŐL AZ ERDÉLYI REF. FÖTANODÁKBAN. KOLOZSVÁR, május 16-án 1866. Nagytiszteletü szerkesztő úr! Tudva levő dolog, hogy mi itt a Királyhágón innen még mindig változó tanítókkal s ezek mellett m agántanit ósággal kínlódunk főbb tanodámk elemi s gymnasialis növendékei képzésében s különösen inagántanitóink, minden előleges készülés s kikérdezés nélkül választatnak. Ez utóbbi bajon végre valahára némileg segíteni hivatott fel helybeli tanári karunk egyik fögondnokunk által. A feladat, a kérdés mikénti megoldása körüli tájékoztatás végett igénytelenségem lön megbízva. Közérdekű tárgy, a mennyiben egy egész országrész ujabb meg ujabb ifjú nemzedékének nevelésügyéről van szó. Ha kiadásra méltónak tartja nt. szerkesztő úr, ime ezennel közlöm ebbeli véleményezésemet: Méltóságos elöljáróság! A nevelés szent ügyének sze'retetétöl indíttatva méltóságos Ugrón István fögondnok úr következő levelet intézett a mult iskolai év folytán t. Sámi László igazgató tanár atyánkfiához „Kolozsvár, 2

0

/3

. 1865. Édes professorúr! Midőn a gyermekek fejlődések eszközlésire én is igen nagy fontosságot fektetek arra, hogy a magán tanítók elhivattatásoknak mentül jobban tudjanak megfelelni: vélekedésem szerint is jó lenne a magántanitóságra alkalmas s arra magokat örömest ajánlkozó ifjakat jó előre megpróbálni, hogy ki mennyiben ismeretes az azon fontos elhivatással járó kötelességekkel s azon próbákhoz mérni a tanítványok kiosztatását. Ez által kettő érödnék el: egyfelől az ifjúság látva, hogy az elöljáróság mily vigyázattal kívánja elintézni a magántanitóságok kiosztását, sokkal nagyobb szorgalommal és buzgósággal törekednék magát azon célra kimívelni; másfelöl pedig evvel a móddal eleje vétetödnék annak, hogy némely szülök értetlenség vagy más interessék által indíttatva gyakran gyenge s elhivatásoknak megfelelni nem tudó ifjakat kérhessenek ki gyermekeik mellé. Ezen vélekedésemet szíveskedjen a professor úr tanári gyiilés elébe terjeszteni, hogy arról az elöljáróság közös gyűlésében valamit határozhasson. — Állandóul maradtam a professor úrnak szolgája, barátja Ugrón Istvá n." Hogy s miképen lehessen mélyen tisztelt logondnokunk ohajtásához képest e nem kis horderejű kérdést nevelési rendszerünk szellemében és üdvére legjobban megoldanunk : erre nézve tüzetes tárgyalás előtt gondolkodni s a viszonyok összevetése alapján tervet ajánlani alulirt kéretett fel, ki ebbeli véleményét a következőkben bátorkodik a mltgs elöljáróság elé terjeszteni: Azzal, tnllgs elöljáróság, hogy a magán tanítókat felszólítsuk, hogy fontos elhivatásukra magok erején készüljenek, a dolgon nem sokat segítünk. Kárba menne a kikérdezésökre fordított, idö és fáradság a legtöbb esetben. E sikertelenség látása lehetett, gondolatom szerint, az ok, hogy nem egyszer szokásba jővén e rendszer, megint újból a szokásból kiment. Miből készüljenek ? Van-e hozzá elegendő érettségök s kitartásuk, hogy a kor kivánatainak megfelelő legnevezetesebb paedagogiai s didacticai, s többnyire idegen nyelveken irott müvekben találtató elveket s eljárásokat összeböngészszék s elsajátítsák ? .. S ha igen is, e századok tapasztalásain épült s józan psvchologia próbakövét kiállóit elvek és módszerek elegendő melegségre s kellő talajra találnak-e a magábamélyedéshez szokatlan, a lélek természetével s fejlődési processusával oly ismeretlen keblekben, hogy ott megfoganjanak s áldott gyümölcsöket teremjenek ?. .. Előbb foglalkozni kell az embernek valamivel, hogy az iránt később vonzalma s talán lángoló szeretete támadhasson, mi néíkülözhetlen feltétel, „conditio sine qua non" az ezen foglalkozásra vonatkozó elvek és eljárások elsajátításának igyekezetére. Gyakorlati tudományt csak gyakorlati úton, módon lehet kellőleg tanulmányozni s elsajátitni. Ott benn a műhelyben, a gyakorlat terén, munka és munka után és közben foganzik s születik meg az elmélet (theoria), a miként s miért fölötti reflexió, okoskodás. „Thun kann nur durch Thun gelehrt werden," úgymond Comenius; „Schulhalten kann man nur in der Schule lernen," mond igen helyesen Niemeyer. „Kezdő embernek és csupán könyvekből az igaz, hogy nehéz dolog vagy tán lehetlen is a nevelés- s oktatástan tanulmányozását annyira vinnie, hogy a tanitás s nevelés