Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-27 / 21. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Alipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ: t Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden es. kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A DEISMUS IRÁNYA ÉS HATÁSA. Második fejezet. (Folytatás,) Még egyet a mondottakhoz, többször oda teszi a csudák végére, hogy azt ö „hiszi az egyházi atyákkal." Lássa, járjon utána aztán a kinek tetszik, hogy mit hisznek az atyák ? s az ö hite egyezik-e azokéval ? Hasonlóul tesz akkor is, midőn a csudákat csalásoknak bélyegzi (például a Lázár feltámasztását, és a Jézus feltámadását, hol a sirkö lepecsételését hallgatólagos szerződésnek veszi Jézus és a tanítványok közt, melyet a tanítványok a pecsét feltörése által a becsület törvénye ellenére hütelenül megszegtek.). Ezt azonban nem maga mondja ki, hanem iratában igen ügyesen felléptet egy Rabbit, s annak szájába adja a szót. — Kérdőre vonná tán valaki ezekért Woolstont ? az előbbire azt feleli: én azt hiszem a mit az egyházi atyák, az utóbbira : Isten mentsen, hogy igy én olyat beszéljek, hisz a rabbi szólotta azokat! Végre jellemzőül álljon itt Woolstonnak a Rabbi szájába adott eme nyilatkozata : „az evangyéliom részrehajlatlan olvasója legjobb esetben is, Jézust tűrhetően jó szónoknak tartja, ki jeles népszerű darabokat tudott rögtönözni, és a korabeli bölcsészethez képest jó kabbalista (titok fejtegető) volt. Azonban bámulói ékesszólónak, s egyszersmind embernél többnek tartották, s azt képzelvén, hogy gyógyítási képességgel is bir, kívánták hogy azt gyakorolja is. Sokakra való tekintetből Jézus ezt is megtette, miért hatalmát igen magasztalták. Később az apostolok, hogy a nép csalódását és könnyenhivöségét neveljék, oly feltűnő dolgokkal és csudatörténetekkel nevelték Jézus dicsőségét, melyek az okos ember hitét tülszárnyalják. — A ki ezeket olvassa, bizony nem fogja nagyon meglepni sem a Strauss, sem a Renan készítette Jézus élete; mert Woolstonnál megleli Jézus személyében mind a Strauss házalóját, mind a Renan világcsalóját. Woolston számos cáfolói közt legfigyelemreméltóbban szólott a feltámadás kérdéseihez Scherlock, ki „Vallatás Jézus feltámadása fölött" cimü müvében, feltámadásának tanúit az angol törvényszéki eljárás szerint beszélteti, s ez által akarta e csudát kétségen kivül helyezni. Scherlock müve nagy tetszésben részesült, s csak midőn már tiz kiadást ért, jött ki rá egy névtelen cáfirat „az erkölcsbölcsész" címmel. Később kitűnt, hogy szerzője A n n e t Péter, kinek célja volt kimutatni a Scherlock tanúvallomásainak ellenmondását, mi végre három időszakot külömboztet meg, úgymint a halál előttit, a haláltól a feltámadásig és a feltámadástól a mennybemenetelig. Az ellenmondásokat Annetnek annál könnyebb volt kimutatni, mert szerinte Jézus csak tetszhalott volt. E mellett ugy véli, hogy az apostolok, mint a feltámadás által érdekelt felek, nem is lehetnek illetékes tanuk; egy fél tucat őr — úgymond többet ér egy tucat apostolnál, Woolston felelt erre és egyéb cáfiratokra is, s feleletében főleg arra figyelmeztetett, hogy mig a védők körömszakadtáig állítják, hogy Jézus megjelenését illetőleg nincs ellenmondás az evangyeliomokban, állításaik sem egymással sem az evangyéliomokkal össze nem hangzanak. — Végre a föltámadás kérdésében fölszólalt egy magas állású világi is West Gilbert (1756. i). A feltámadás történetét teljesen orthodox szempontból magyarázta, és az evangyeliomi ellenmondások elenyésztetése végett az össze nem hangzó tudósításokból más-más eseményt erőszakolt ki. Annet erre ismét felelt; azonban a vitát egészen más kérdésre terelték, Pál apostol megtérésének történetére, melynek menetét Lechler az angol deismus történetében kivonatban ugyan, de elég terjedelmesen közli. Mellőzve e kérdést, a csudák kérdésére befejezésül érintjük még Annet nézetét. Egyik harcosa a csudáknak Jackson azt állította, hogy a csuda az isteni mindenhatóságból származó oly működés, mely a természet folyásának egy részét képezi. Annet ezt azzal utasította rendre, hogy a csuda nemcsak rendkívüli természetű, de természetfölötti tünemény is. Ha pedig Isten a természet előre kiszabott folyását megváltoztatja, akkor az eredeti rend nem tökéletes bölcseség kifolyása volt. Fölteszi tehát amaz elvet, hogy a természettörvények Isten törvényei következőleg változhatlanok, mint maga Isten. — Ezek után siessünk T i n d a 1 rendszerére. Bizonyos, hogy ez idötájon már látszott sokakon Toland rendszerének befolyása, a menn ben most alapítványt tesznek nem a vallás megtámadói, nem a vallás ellen tartandó beszédekre. Szerencsére a/**