Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-27 / 21. szám

ban ez (Live UyomdásZféie) alapítvány nem érte el annyira célját, mint Boyle-é, mert a mélyebb gondolkodók inkább elismerték a külsőségektől megtisztított ker. vallás érvényét, mintsem azt semminek nyilvánítsák. A ker. vallás oly régi — mond Tindal — mint maga a tere m t é s. Azaz a ker.ségnek nem tana, hanem csak neve uj. Tindalnál tehát a ker. vallás és a természeti vallás összeesik. A természeti vallás a legtökéletesebb, mert az az Isten tiszta észszerű ösmerete, más szóval deismus; a ker. vallás is maga tisztaságában ilyen, szóval deismus. Tindal a fönnebbiek szerint a ker.séget tiszta észvallássá teszi. melyben a kijelentést az ész ítéli meg, s egyenesen állítja, hogy ami az ész szerint igaz, az nem lehet a kijelentés szerint hamis. Irásszerü is csak az, a mi az észszel egyezik; az apostolok tévedtek az ószövetségi jóslatok magyarázásában, s miért ne tévedtek volna egyebekben ? A ker. vallás e bókra, hogy származási fáját oly messze felviszi Tindal, bátran elmondhatja a timeo Danaost; mert ez alatt azt is od?érti, hogyha tökéletesen igaz akar lenni, a ker.ség legyen a természeti vallással egyazon. Az angol sajtó 1731—33-ig, tehát két évig szüntelen a Tindal elleni iratokkal foglalkozott. A vitáról nem tudták elsőben eltalálni a hangot, s a szenvedély nyelvén mondák némelyek, hogy „a ker.ség oly régi mint a ter e m t é s" cimü irat a természetvallásról minden jót letép ; mások, hogy az nem egyéb agyrémnél. Ellenben a kik jól megfontolták a dolgot, mint Campbell és Ste-bbing, megfordították Tindal állítását, s a természeti vallást a kijelentéstől tették függővé. Helyes természeti vallás — mondák — nem szárinazhatik vala, ha a kijelentés nem segített volna. Az orthodox Waterland pedig ki akarja mutatni,hogy a vízözön előtt és lilán a pogány népek a sémi ág utján kijelentésben részesültek. Fönebbi iránynak, hogy a természeti vallás nem absolut tökélyü, hanem csak a kijelentett vallás, legderekabb kifejezése Conybeare „a kijelentett vallás védelmezése" cimet viselő irata. Conybeare föérdeme, hogy lerontja Tiadalnak azon elvét, hogy a természeti törvény változhatatlan. Annak relatív tökéletességet tulajdonit, mely csak ugy külömbozik az absolut tökélyü kijelentéstől, mint rész az egésztől. Amaz, mint magában rész szerint tökéletes, teljes tökélyü egésszé kijelentés által lesz. Tindal és cáfolói álláspontja közt körülbelől azt a viszonyt látjuk, mi volt Collins és ellenei közt. Valamint Collinshoz ugy elleneihez is mintegy észrevétlenül közeledtek elfogulatlan cáfolói, s utoljára odajutnak, hogy el kel ismerniük a természeti törvényt, ha nem teljes is, legalább „ésszerű keresztyénségnek." — Mi eredményezte ezt ? Semmi más mint a lockei bölcselet. Maga Conybeare is bevallja, hogy annak a Lockenak tanítványa, a k i korának dicsősége, s a jelennek tanítója,*) (the Glory of that age and the instructor of the present). *) Locket Weitzel Aagolhon Montesquieujének nevezé : „Beiden grossen Mánnern ist das reine wahre Menschliche das höchste, im Leben wie in der Wissenschaft." (Gesch. d. Staatsw. I. 182. Hogy Tindal és megelőzői mekkora hatással voltak korukra, leginkább kitűnik abból, hogy nemcsak a magas körök értelmesbjei, hanem az egyszerű kézművesek is ugyanazon célért lelkesültek, melyért ők oly nemesen harcoltak. Természetes, hogy ha találkozott közöttük egy C h u b b, ki nézeteit irásba is foglalta, nem találunk annál lelketlen szőrszálhasogatásokat, dogmatikus megkülömbözteiéseket, hanem annál több szellemet, egészséges gondolatot, párosulva a legátlátszóbb tisztasággal és logikai renddel. A vallás rá nézve nem elmélet, hanem oly életszabály, mely öszsze van forrva minden gondolatával minden cselekedetével. Ne feledjük, hogy Chubb szerint az evangy. tártalma az egyetemes erkölcsi törvény, vagy a természettörvénye. A ker. vallás semmi egyéb mint a velünk született erkölcsi törvény hathatós fölélesztése más szóval a vallás erkölcstan, s nem önkéntes parancsok, vagy szabályok összege. — A kijelentés legyen összhangzó az erkölcsi szabályokkal, s akkor felfoghatja a legtudatlanabb egyén is, ami pedig ennek felfogás körén túl van, vagy azzal ellenkezik, az bizonyosan nem tartozik az eredeti ker. kijelentéshez. Hasonlóan félreértés és babona mindazon ceremónia, mi a kijelentés szellemével ellenkezvén, nem segíti elő az erkölcsiség céljainak érvényesülését. Az egyház és állam összekeverését azért ellenzi, mert az állam a végre létesült, hogy ezen élet élveit biztosítsa minden egyesre nézve, következőleg m a s élettel nem bajlódik, miként a vallás; szintén az sem érdekli az államot, hogy valaki tartozik-e valamely valláshoz vagy nem? Például, az atheísfa is minden társadalmi jogokat élvez ; ami Isten elleni vétkét illeti, arra nézve azt mondja az Ur: én vagyok az erős „b o s s z u áí 1 ó" — Alább látaridjuk, hogy Bayle is az atheisták megszenvedését sürgeti, de egészen más szempontból. Chubbaí megszűnik az első rendű deisták sora. — Igaz, hogy akit utána említettünk Morgan oly kérdést hoz szőnyegre, mely még eddig tárgyalva nem volt, t. i. az ó-szövetség történetét, és a benne foglalt vallást; de a feladat megoldása várakozásunknak teljességgel meg nem felel. Morgan vallásnézetét méltán nevezi L e c h 1 e r újkori gnosticismusnak, inert éles ellentétbe állítja egymással az uj és ó szövetséget, a zsidók és ker.ek Istenét. A külömbség a tisztán gnosticus álláspont és Morgan közt az, hogy Morgan az aeonok helyett az angyalokat és daemonokat veszi föl, s ezzel emlékeztet vissza az első századok daemonologiájára. — Továbbá mikor olvassuk nyilatkozatait Pál apostolról, ugy szól, mintha csak Marcion beszélne előttünk, s szeretnők újkori Marcionitának nevezni. Pál apostol az akkori zsidó ker.ségnek szegült ellene, mely magát orthodoxnak tartotta; tehát a zsidó és orthodox keresztyén egy fogalom; szemben áll ezzel a ker. deismus (Pál ap. a szerint első deista volt.). Pál nélkül a ker.ség soha sem tünt volna föl teljes tisztaságában, és igy kétség 1.) Heeren állítása szerint pedig Angolbonban akkor ellene szólani majdnem annyit tett, mint az alkotmányt megtámadni — (L. Tudományi ár 1842. XII. k. 144 1,)