Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-14 / 2. szám

teket alapítani, de azon fellétel alatt, hogy ha jónak látjuk, a püspöki cimet s öltözetet felvehessük," azt mondanám rá : „no jól van, menjetek, legyetek akár prímások, csak mind legalább egy egy szép magyar prot. gyülekezetet alkossatok". Rajesányi János, ev. lelkész. > Tisztelt szerkesztő űr! A „Prot. Egyházi Lapok" 51. számában egy cikket olvasunk a missio tárgyában, Ez ugyan egyenesen a nt. szerkesztő űrhöz van intézve de azonban nem mellőzi el nálunk is hatalmasan kopogtatni. Mi t. Czelder vádjaiba nehezen, s ha csak lehet nem is akarunk bele ereszkedni. Külömben az erdélyi mltgs' egyházfőtanács erről — ha nem egészen is, de részletesen nyilatkozott a „Prot, lapok"ban. Mi tehát csak az„Audiatur et alté r a p a r s" cikkírójának néhány pontjaira akarjuk megtenni észrevételeinket. Legyen szíves nt. űr becses lapjában közölni, Azt mondja t. cikkíró űr hogy „Czelder érdeme tagadhatatlan, a missio ügyében, mondhatni, ez az ő személyében központosult, ő költötte fel a közlelkesedést s áldozatkészséget az iránt, az adományokat teljes bizalommal ő neki küldék híveink s meg voltak győződve arról, hogy ö azokat, híven a szent célra használja, számadást nem vártunk azokról, a bizalmat a süker, az egyházak keletkezése, templomok s iskolák emelkedése igazolta — hiszem is — úgymond — hogy Czelder az adományokat se félre nem tette, sem kényelmére el nem vesztegette, nem ugy mint Sükoi ki meggazdagodott azokból, de azért az erdélyi főconsistorium által számadásra nem igen szólittatott fel stb.... Távol tőlünk hogy mi t. Czelder érdemeit megtagadnék, de hogy az ő személyében központosult volna — ezt nem értjük. Engedjen meg t. cikkíró úr, ha egész Hiedelemmel egy kérdést intézünk hozzá : vájjon azok az adományok melyek ide, Czelder kezeibe szolgáltattak, személyének küldettek-e vagy az ügynek, a missioi szent ügynek elősegélésére?! Ha Czelder személyének küldettek; akkor mi, kik itt élünk, kik nem Czelder rajongó leveleiből, hanem valódilag tudjuk az ügy állását méltán mondhatjuk, hogy t. Czelder buzgó pénzszerző és szépen osztozott. Ha pedig a szent ügy elösegélésére küldettek, akkor ugyhiszem tudnunk kellene az összeget, sőt a részletes kiadásokat is mely a Pitesti templom és a Ploesti iskola felállítására általa bevétettek és kiadattak! Miért tud a bukaresti magyar ref, egyház érdemes lelkésze t. Koos úr minden évben a bevétel és kiadásról részletesen, egy páráról, nyomtatott számadást adni, melyet hívei között minden évben kioszt és a mltgs erdélyi püspök úrnak is minden évben fölküld. Ha a „Prot. Lap"ok folytán és az általa magán úton bevett pénzösszeg csekély volt akkor igen is, elkelt, s ha summásabb volt, miért halasztott öt évig, miért nem számolt önként a két magyar hazának .vagy pedig azok előtt különösen, kik ezeknek költségével közelebbről ösmeretesek. Nagyon hisszük, hogy azok előtt, kik előtt az itteni dolgok valódi állása ismeretlen, könnyen számolna t. Czelder csak amúgy felületesen de részletesen bizonyosan nem. Hiszen tudtunkkal minden missioi társulat, minden három hóban részletes számadást vesz, és a missionáriusoknak a társulat sokszor vissza is küldi a számadást, ha azt részletesen indokolni nem tudják, még egy lépésről is számot adván. Nekünk, kikről dicső nemzetünk oly atyailag gondoskodott, nem kis aggodalmat szült itt bent eleitől fogva t. Czelder félszeg és sok e jelen korhoz és egy prot. paphoz nem illő eljárása, Féltünk mi is, hogy nemzetünk áldozatkészsége kihűl; de vártuk, hogy majd csak valahára t. Czelder is kiéli magát üres rajongásából és magához jön. Jól tudta és tudja azt t. Czelder ugyhiszem hogy 1735-ik évben már Oláhhonban voltak német ajkú prot. missionáriusok, és hogy mi, szomszédországban élve a testvérhazákkal a magyar testvérek jönnek mennek, s látják valódi helyzetünket, miért nem állította tehát az ügyet eleitől fogva a legigazabb bazisra s miért nem igyekszik most is állítani, hogy egy prot, lelkészhez illőleg igaz tudósításokat és nem rajongással teljeseket tenne olykor-olykor az ügyről. Igy kellene ennek lenni, de fájdalom nem ugy van, mert a távolbani eseményeket nagyszerűen tudja t. Cz. feltüntetni saját szavai levén „A ki nem hiszen menjen s nézze meg!" Ezért látjuk mi az ügynek életerét metszve. De ez csak nekünk látszik ugy talán, mert az ügy él; él a dicső magyar nemzet fiai és leányai szívében. Elünk mi, kiket ők megakartak menteni vallásilag, hogy meglegyünk mentve nemzetileg is! !. És ha egyesek eltérnek is uein rójják fel nekünk bűnül valamint azt sem hogy t. Czelder önálló s független óhajt élni s e célra szabad egyházakat melyet mint Írja „soha fel nem ad" — akar. Ösmérjük és jól tudjuk törekvéseit, hogy miért akar független és szabad lenni?! Hogy a püspökségről lemond, mit oly szerényen tetszik cikkében felemlíteni cikkírónak korántse hidje és ne engedje magát elámittatni valamint azzal sem, hogy t, Czelder másvalakit akart volna püspöknek megválasztatni például Koos urat , T. Kóos úr, mint tudjuk, sem cimersem rangkórságban nem szenved és el sem vállalta volna azt és nem is fogja elvállalni; t. Koos úr megelégszik e szép cimmel: ref. lelkész. Nem ér a rang, a méltóság semmit ha azon lépcsőnek melyen a gyarló ember fölemelkedik, mindenik foka egyike lelki törpeségének. Továbbá a mi a néhai t. Sükei meggazdagodását tárgyazó rovatát illeti, ez egyházunkban fájdalmas benyomat, és tisztelettel igyekszünk megnyugtatni cikkíró urat, hogy ö innen Bukarestből, vándorbotjával elindulva anélkül, hogy az egyház csak egy para segélyt nyújtott volna is neki, 52,000 piasterrel tért vissza, s az ö első missionáriuskodása folytán ez lön zsenge egyházunknak első alapja. Mi a megholtról roszat nem, de igazat szólunk és, ha a mlgs. consistoriumnak számot nem is adott, de igenis adott az akkori itteni elöljáróságnak, kik közül vagy kettő még ma is Istennek hála életben van, s az egyház a leghálásabb érzettel van magyar ref. egyházunk és vallásunk oláhhonbani megalapítójának emlékezetéhez. írja t. cikkíró úr, hogy legfőbb bűne Czeldernek, hogy önálló és független akar lenni az erdélyi főconsistoriumtól