Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-14 / 2. szám

61 íj 2 s nem adja magát alá a consistoriüm állal ki nevezett bizottmánynak. Ezt mi is ugy állítjuk, hogy bűn. Cikkiró űr nem tartja-e bűnnek azt, hogy alattomban másképen működik t. Czelder mint a mint cikkiró úr tudja, s igy ir Horzsához: „Én a román nemzetnek híve vagyok ezt közölheti aministerelnökkemig nem szive, pennájában és szájában mindig a hazáért dobog s Coriolánként akarja sebeit bent a hazában mutogatni, a magyar nemzet előtt fennen hirdeti hazafias buzgalmát; ö az elszórt csontokat akarja a haza számára öszveszedni, mig másfelöl idegen kormánynak árulja azokat. Hogy értsük ezt?! Melyik nemzethez tehát hü, leghüvebb ? Ezek mind megboesáthatók ugy-é bár ? A jus circa sacra pedig nem csak minket, itt élő magyarokat, hanem a többi itt élő idegen a jkú prot. feleket is. Mi értjük, de még is csodálkozunk a t. Czelder törekvésein, holott második Rákócy óta minden vallásfelekezetnek itt oly szabadalma van, melynél többet a jelen kormány sem adhat, és valóban a kormánynak e nagylelkűsége a müveit Európa előtt nemeskŐ gyanánt ragyoghat. Engedjen meg cikkiró úr, nem vallási protectiot keresett és keres t. Czelder az itteni magos román kormánynál hanem személyest, hisszük hogy tudva van cikkiró úr előtt is, hogy miért s igy az ügyet magával akarta és akarja rántani. Azon állítása, hogy t. Czelder missioi érdeme elismerendő s ezért felkérendő, hogy missioi pályáját ezután is folytassa buzgósággal, ez nagyon nehéz feladat mindaddig mig t. Czelder részletes számadása az erdélyi mltgs főconsistorium által kinevezett missioi bizottmány elibe nem terjesztetik. Miután tudva van, hogy itt Oláhhonban is szép összeg gyűlt össze ügyünk emelésére és előmozdítására. De térjünk a dolog velejére, mely mintegy feljogosított minket e replica írására. Azt mondja t. cikkiró úr hogy jogosan nem kényszerithetik számadásra Czelderl az erdélyi és magyarhoni superintendentiák s megtagadhatja kivált oly comissio előtt melynek tagjai magának, de talán a missionak nyilvános, legalább titkos ellenségei valának. Ez ellen ünnepélyesen óvást teszünk, hiszen édes nemzetünk minket akart megmenteni vallásilag, hogy nemzetileg is megmentve lehessünk, s értünk áldozott nekünk pedig utódaink élete és jövője is szívünkön fekszik. Mi Czeldernek sem vagyunk ellenségei de elkezdett törekvéseinek barátjai még inkább nem vagyunk. Ploesten is, midőn a mltgs consistoriüm rendelete folytán megjelentünk, kinyilvánítottuk előtte, hogy mint barátai ugy mentünk, jobbunkat nyujtottuk és ha cikkiró úr jelen lett volna és hallotta volna akkori válaszát mely egy prot. lelkészhez merőben illetlen; az „A u d i a t u r e t altéra p a r s" cikknek írásával nem fárasztotta volna magát, még kevésbé, ha a t. c. szerkesztőség öt még eddig kímélni akarva — a Horzsához irott levelét kiadni el nem mulasztotta volna, minket cikkiró úr ily igaztalanul nem vádolt volna. A comite miután törvényesen megalakult, a magyar prot. missióügy igaz úton vezetését tűzte ki célul s nem rajongva, de igazán fog számolni a nemzet és haza előtt, Továbbá t. Vinczétis kárhoztatja cikkiró úr, azt mondja nevezetesen hogy Czelder ellen canonilag oly bűnt követett el melyért pártfogásra méltatlan, mi ellenben azt mondjuk hogy t. Vincze épen akkor követett volna canonilag bűnt el s lenne méltó a haza megvetésére ha csak egyszer is felengedte volna magát használtatni. Czelder nemtelen kívánságainak, s egyik eszköze lett volna Czelder hazafiatlan törekvéseinek, melyek miatt korább vagy később a kormány által megjegyeztethette volna magát és akkor majd neki is félni kellett volna kedves hazája határait valaha átlépni. Az ügyet inkább rendezni kell, mint bolygatni, különben ez ügy az erdélyi mlts. főconsistorium előtt tudva van, és ügyünk, bent a Comite rendezése künn az erdélyi főconsistorium és püspök urunk erélyes vezetése mellett a magyar nemzetnek díszére és nem szégyenére váland, mit adjon Isten minél előbb. Bukarest, december 29. 1865-Dr. Bórosnyai I. a missio elnöke. T. Koos Ferenc bukuresti ev. ref. lelkész a félbenálló bukuresti ev. reform, templom bevégzésére kegyes adományokat gyűjtendő Kolozsváron és Debrecenen át Pestre érkezett. Jövő számunkban tüzetesebben fogunk e tárgyról szólani. Épen lapunk bezártával vesszük, lapunk t. c. olvasóit bizonyosan közelről érdeklő azon örömhírt, hogy tiszt. Vince Dániel missionárius lelkészt, ki félév óta Bukurestben kitünöleg működött az úr szőlőjében, a konstantinápolyi egyesült holland-magyar ref. egyház meghívta rendes lelkészének. Érdekesnek találjuk a meghívó levél pár passusát'olvasóinkkal megösmertetni: „Itt a Törökhon fővárosában egy francia lelkészi hivatal elvállalására önt ezennel felkérjük, annyival is inkább óhajtjuk önt, mivel magyar s igy az ide tándorolt francia és magyar ref. testvérek lelki szükségeit ön kielégítheti." „Ön a Bebeki intézetben egy állomást foglaland el, mely koszt szállás és 1875 frank évi fizetéssel van összekötve. Azonban az ön szorgalma és buzgósága jobb helyzetbe is állithatja. Az istenitisztelet a franciáknak francia modorban óhajtandó vasárnaponként s a A irány legyen bibliai. A magyar istenitisztelet szintén ezen emiitett kápolnában tartandó a magyar reform, egyházi rítus szerint." ÉRTESÍTÉS. A szegedi ref. egyház a „Protest. Egyh. és Isk. Lap" mull évi 34-ik számában egy rövid kérelmet intézet hitrokoninkhoz, melyben épitendö iskolájának ügyét kegyes hitfeleink buzgóságába ajánlotta. Azonban fájdalommal kell nyilvánítanom, hogy e kérelem mai napig még egy fillért sem eredményezett. Igaz ugyan, hogy egyes buzgó hivek s egyházak, hivatalos kérölcvelünk folytán e nemes célra — tekintve az idő mostohaságát — szép összegeket küldtek; de minthogy a tervezett iskola fölépithetésére megkívántató