Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-13 / 19. szám

ténetében megörökítették , mint a theologus 0 s i a n d e r András János és Lauterbach Farkas a jogász. Maga a theologia, e korszakban is, mint a reformátio utániban, a harc, folytonos küzdelem és vitatkozás tudománya volt inkább, mint magának a tudománynak lélekteljes felfogása és alapos előadása. A vitatkozásban való jártasság és feltünöség volt becsmértéke a theologusnak. E tekintetben Wagner Tóbiás tanár, később kancellár és 0 s i a n d e r András, ugyancsak később kancellár voltak elismert nevü egyének. Mindkettő élénk részt vett az akkor szőnyegre hozott vitatkozásokkan s tollharcokban. Wagner a karthesi philosophiából előállott speculativ atheismust, s illetőleg ennek képviselőit, Yaninit és Campariellát támadta meg keményen; azonban inkább csak saját ellenokait fejtette ki, igyekezvén az atheistákat az orthodox hitre visszavezetni. Osiander kitűnő éles esze, irói termékenysége s jó vitatkozó adománya által szerzett magának nagy hirt. Neve széles körben ismert volt; sok külföldi, főkép dán és svéd, csupán érette kereste fel a tübingai egyetemet. Midőn Spinola püspök aprót, és kathol. tanok egyeztetése tekintetéből a protestáns tartományokat körülutazta s Tübingába is eljött, Osiander volt, ki a lutheri orthodoxiához való ragaszkodást tűzzel hévvel védte Spinolával szemben. A theol. tudományok akkori állásában, — mint már fennebb is érintve volt, — fontos szerepet játszván a polémia, egyik tanárnak hivatalosan kötelességévé volt téve a civódásra alkalmat szolgálható peres pontok egész során keresztül menni, a támadható kérdések, nézetek és ellenvetésekről előlegesen, irásba tett döntvényt készíteni. Az ilyen tanár neve volt „professor controversiarum," Wagner, ki e fakót darabig szenvedélyes buzgósággal vitte, hallgatóinak vitairatát le is szokta dictálni, mi ellen azonban panasz kelvén, betiltatott. Az ilyen vitatkozásokban, nemcsak a tübingai, hanem mindenik más tanszak hallgatóinak is részt kellett venniök a hitbeni erősödés kedveért. Ebből kifolyólag kivánták, hogy a vitatkozások érthető nyelven folyjanak, miért is kerülni kell a scholastikus kifejezéseket s methaphisikai distinctiokat. .Továbbá kemény vádat emeltek az iránt, hogy a scholastika theologia oly szorosan űzetik, hogy a ki ezt, ex professo, nem tanulmányozza, a vitatkozásokat meg nem értheti. Ezek folytán a kancellarnak meghagyatik őrködni a felett, hogy a minden időben dicsért tübingai theologica simplicitas fenntartassék. (Folytatjuk.) A LÁTNOKSÁG. (Profétismus.) Prófétai irodalom. (Folytatás.) H ó s e á o. E próféta személyes viszonyairól épen semmi tudomásunk sincs. Mondatik ugyan, hogy Beéri fia volt, de hogy az a Beéri ki volt, ismét nem tudatik. A felirat még azt is bizonytalanságban hagyja, hogy Izráel vagy Júda polgára volt-e Hóseás. Azonban ha végig tekintünk a neve alatt létező jóslatokon, melyek legnagyobb részt Izráelt illetik, azt a benyomást nyerjük, hogy Izráelbeli polgárnak kellett lennie. Mert nem csak hogy az ország társadalmi viszonyainak legcsekélyebb körülményeibe is be van avatva és 7, 5. Izráel királyát „királyunk^-mk nevezi, de az ország viszontagságai és szenvedései iránt is oly indulatot tanusit, a milyennel az ember csak szorosan vett honfitársai, közel sorsosai iránt szokott viseltetni, mi egy Jűdabelinél annál megfoghatlanabb volna, miután azon időtájban Júdeának Izráel ellenségeskedéseitől folyvást szenvednie kellett. Azonban vannak a könyvben célzások, melyek arra mutatnak, hogy Hóseás Júdeában is megfordult s különösen a munka Írásakor ott élt. A felirat szerint a próféta működése Uziás, Jóthám, Akház és Ezékiás Júda királyainak és II. Jerobeám, Izráel királyának idejére esik. Ez adat pontosnak azért nem mondható, mert ha e királyok egész uralkodási idejét vesszük, Hóseás több mint száz évig működött volna, mi hihetetlen; hogy tehát a próféta működésének elejét és végét szorosabban megjelölhessük, ismét csak a neve alatt létező könyv tartalmát kell megkérdeznünk, annyival inkább miután a felirat valószínűleg nem is Hóseástól való, hanem valamely később korutói azon hagyomány alapján biggyeszttetett a könyv elejére, hogy prófétánk Amósnak és Ezsáiásnak kortársa volt. Első föllépésekor, „mikor Jehova szólni kezdett Hóseással" HjHp^ nSlJp Jéhu királyi háza, melynek közeli kiirttatását hirdeti (1, 4), mi Zakariásnak, II. Jerobeám fiának megölelésével (1. 2 Kir. 15, 10) Kr. sz. e. 773. be is következett, még fenállott. Hóseás föllépését tehát, miután beszédében Jéhu házának kiirtását még csak bekövetkezendönek mondja, 773-nál későbbre semmi esetre nem tehetni. De sokkal elébbre sem tehető, mert a végkatastrophát közel jövőben TÍJ?) bekövetkezendönek hirdeti; e szerint okkal móddal Hóseás föllépését csak II Jerobeám hosszú uralkodásának vége felé (785 körül) tehetni, a mi aztán a felirattal is összehangzásban van. Valamint a próféta munkálkodásának kezdete, ugy a befejezés időpontjának meghatározása is csak a beszédekben elszórt egyes célzások és vonatkozások nyomán eszközölhető. Ezek közt legfontosabb az, hogy 8, 4 az Isten akarata ellen lett királyokról van a szó, 7, 7 szerint pedig „minden királyaik elestek": e célzások világosan a Jéhu dynastia eltöröltetése után következett Sallum, Menahetn, Pekah és Hóseás uralkodókra mutatnak, kik miután elődjeik meggyilkolása által erőszakos úton jutottak trónra, azon magokat ideig óráig is csak idegen segítség által bírták fentartani s azért majd Assyriához folyamodtak, majd Egyiptomhoz fordultak (5, 11. Es lön Efráim mint az együgyű, értelmetlen galamb; Egyiptomot híjják segítségül, Assyriába mennek). Ámde Assyria királyát (Pliult) ugyan már Menahem hítta volt be az országba, hogy öt