Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-13 / 19. szám

trónján megerősítse (I. 2 Kir. 15, 19); de Egyiptom szövetségét először Hóseás király keresi (2 Kir. 17, 4 fg), ki trónralépte után hatodik évre (mely Ezékiás uralkodásának harmadik évével esik össze), hogy az assyriai jármot lerázhassa, Egyiptomhoz fordul segítségért. A fentemiitett beszéd tehát mindenesetre az Egyiptommal történt szövetségkötés után tarttatott, még pedig nyomban utána, mert nemsokára (730) Salmanassár ostromolja Samariát, ez esemény pedig a próféta beszédiben még mint történendő dolog fenyegetésképen szerepel (10, 14). E szerint Hóseás prófétai pályája legfölebb 730-ig, Ezékiás király uralkodásának harmadik évéig terjedhet, a mi ismét a felírással szépen összevág. A mi a könyv tartalmát illeti, az világosan két főrészre oszlik : 1) 1—3 f. mely igy kezdődik : „Mikor Jehova szólani kezdett Hóseással," régibb, és 2) 4—14 f. késöbbkoru rész. Amabban Jűda még dicsérettel említtetik (1. 1, 7 és 2, 2), ebben már Jűda is az isteni harag tárgya; ott a prófétát még némi remény táplálja (2, 1—3. 16—25. 3, 5), itt a bekövetkező ítélet félelmességei túlnyomók; ott az Assyriaiak még nem is említtetnek, itt mint mindent elnyelő hatalom, folyvást rémit. Az első részben a próféta jelves cselekvényekhez kapcsolja előadását. A próféta Isten parancsára parázna nőt (D^DIJT rit^iO vesz feleségül, mi a mint maga megmagyarázza, azt jelenti, hogy Izráel, Jehovának hilvestársa, de ettől hűtlenül elpártolt. Az első fiu, kit ainaz asszony szül, Isten szavára Jezréel nevet nyer, mely név jelentésében: J^ir Isten elszór, célzás van a népet érendő büntetésre, alakjában pedig szójáték az Izráel névvel. Aztán szül leányt s ezt elnevezi Lóruchama Clí^rH „kegyelem.nélküliu

-nek, mert Isten többé nem kegyelmez Izráel házának. A harmadik gyermeket Isten parancsára Ló ammi OEJ?-^) „nem én népem"-nek nevezi, „mert ti nem én népem vagytok és én nem leszek tiétek," — Ez állapot a profétismus alapeszméje szerint természetesen örökkétartó nem lehet s ennélfogva a próféta beszéde csakhamar más fordulatot vesz, mely következő : II. 1. De leszen egykoron Izráel fiainak száma Mint a tenger fövenye, mely meg nem mérethetik, meg sem számláltathatik; S lesz azon a helyen, hol ezt mondták nekik: Nem én népem vagytok ti, Ott mondják nekik: Élő Istennek fiai! 2. S egybegyűlnek Jűda fiai és Izráel fiai egyetemben, Es tesznek magoknak egy fejedelmet, S feljönnek az országból; Mert nagy lészen a Jezréel napja. Erre következik a tulajdonképi fenyítő beszéd, a nemzet sokszoros hütelenségei ellen s ezt a próféta ismét boldogabb állapotokra való kilátással zárja be. 18. És lészen az napon, szól a Jehova, Igy szólítasz engem: „én férjem!" S nem szólítasz többé: „én Uram!" (én Baalom.) 19. És elvesztem a Baal elnevezéseket az ö szájából, Ugy hogy e néven többé ne említtessenek. 20. S szövetséget szerzek ö nekik ama napon, A mezei vadakkal és az égi madarakkal S a földi csűszó-mászókkal; És ívet, kardot és háborűt Eltörlöm a földről, S bátorságban engedem lakni őket. 21. S eljegyezlek magamnak téged örökre, Eljegyezlek igazsággal és Ítélettétellel, Kegyelemmel és irgalmassággal. 22. S eljegyezlek magamnak téged hittel S megismered a Jehovát. 23. S leszen azon napon: Meghallgatom, szól a Jehova, Meghallgatom az egeket, S ezek meghallgatják a földet. 24. És a föld meghallgatja A bűzát, a szölölevet s az olajt, S azok meghallgatják Izráelt (Isten vetése). 25. S bevetem Őt magamnak a földbe, És megkegyelmezek a „kegyelem nélkül való"nak S szólok „nem-én-népem"-nek: Népem vagy te! O meg mondja : „Én Istenem !" A harmadik fejezetben az elsöhez hasonló jelves cselekvény vezeti be a prófétai intelmet. A prófétának Isten megparancsolja, hogy parázna nőt szeressen; az meg is veszi, de szoros őrizet alatt tartja, hogy kicsapongásait ne folytathassa. Épen ugy kénytelen — mondja a próféta — Isten a hütelen Izraellel bánni, mig csak őszinte szívvel meg nem térnek Isteniikhez. A második rész, ugy mint Amos 3. f., egy „Halljátok" felkiáltással kezdődik, és lyrai szökdelésekkel, itt-ott pihenőt tartva a következő 11 fejezeten keresztül egy thema körül, Izráelország bálványimádása s közéletének ebből folyó iszonyatos felbomlása és elvetemülése körül forog, mi okvetlen Isten büntető ítéletét vonandja maga után. E thema tárgyalásában a próféta, minden előre megállapított terv nélkül, szabadon mozog s a közromlottság feletti kifakadások, panaszok és fenyegetések folyama alatt közben-közben Isten irgalma által eszközlendő jobbra fordulásokkal biztat, míg utoljára az isteni kegyelem folytán bekövetkezendő általános újjászületés és közboldogság rajza az egészet bezárja. E hosszú beszédnek apróbb részekre osztását többen kisértették meg, de siker nélkül. Az egésznek általános gondolatmenete körülbelül ez : Legelőször a nemzetnek a bálvány imádásból folyó cégéres bűnei s az azoknak megfelelő országos csapások soroltatnak elő. Nevezetesen a nép vezéreit, a fejedelmeket s a papokat illeti első sorban a vád. Áldozatok és fogadástételek a már megkezdődött isteni bünité-