Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1866-05-06 / 18. szám

mélyebb tudatnak megfelelő ? Minden bizonynyal oly országokban keresendők ez állapotok, a hol az orthodoxia áldást termő uralma közönségesen elfogadva levén, eltérő nézeteknek hely nem engedtetik. Legelőször is tehát Angolországra esik szemünk, hol az igazhitüség 39 pontban szabatosan körülírva, álladalinilag van megállapítva, azokra minden lelkész feleskettetik és szigorú ellenörködés van szabályozva, hogy azoktól hajszálnyit eltérni, vagy mást eltérni engedni, a lelkész valahogy ne merészkedjék. — íme M. úrnak valóságos lelki eldoradója ! S mit mutat fel a lelki eldorádóban a valóság? íme a száz meg száz közül egy tény. Schaftesbury gróf az 1854-ik évi junius 12-kei felsőházi ülésben azt panaszolta, hogy Angolország és Wales 17 millió lakosa közül 5 millió s igy az összes lakosságnak közel egy harmada soha (értsd jól soha) templomba nem lép. A szigorú orthodoxiának második kiváló országában Mecklenburgban — a mint dr. Kapíf. Der religiöse Zustand des evangelischen Deutschlands 71. 1. irja — sok templom vasárnap reggel oly üresen áll, hogy 10, 15, 20 embernél többet nem számithatni egyben-egyben, de az is megesik, hogy senki sem jelenik meg az Isten házában a papon és harangozón kivül. — Hannoverában, hol a szigorú orthodoxia még az ördögnek is pártját fogta, s készebb a keresztyén embereket a Krisztus áldásiból kizárni, sem mint megengedje, hogy az ördög birodalmán csonkítás történjék — a mint e lapok olvasói előtt emlékezetes lesz — az egyháztóli elidegenedés már annyira ment, hogy volt eset, hol a lelkész háromszor négyszer egymásután megterítette az Úr asztalát a nélkül, hogy találkozott volna, ki Isten áldásával élni kívánkoznék. — Boroszlóban — irja a fentebb idézett dr. Kapíf. 71. 1. — az Úr asztalához járulók száma 100 évvel ezelőtt tett 40,000-t, most azoknak száma csak 5,000, pedig épen ez a Boroszló az, hol az, a M. űr szerint minden üdvöt magában foglaló confessionalismus leghívebb s legbuzgóbb követőit számítja. Ha már most mi ezen számokkal erősített állapotokat országunk ismeretes vallásállapotjával összevetjük azt hiszem méltán állithatjuk, hogy a mit M. úr hiányul felhozott épen nem hiány. Általában sokkal boldogabbul állna társadalmi és vallásállapotunk, hogyha kevesebb súlyt fektetve oly dolgokra, a melyek tiszta tudomásunkon túl levén, az azokról való képzeletek a fejlődő korokkal és viszonyokkal folyvást változnak, inkább azokra törekednénk, a melyek minden időkben ugyanazon szent tulajdonai voltak és maradnak az emberiségnek : az Isten- és emberszeretet gyakorlataira. Vessünk egy rövid, vizsgáló pillanatot a vallás fejleményeire, s hasonlítsuk össze Jézus eredeti vallását avval, a mi a külömböző korok vallása volt, s azonnal meglátjuk, mit kell a M. úr-féle kizárólagosságok felől tartanunk. Ha Jézus vallását — a mint ö maga tanította •— nézzük, semnű sem egyszerűbb, semmi sem világosabb, egyszersmind semmi sem üdvözítőbb, mert semmi sem változhatlanabb annál. Minél felvilágosodottabb lesz a világ, annál mélyebb értéket nyernek, annál becsesebbek lesznek Krisztus tanításai előtte. Olvassa végig akárki a hegyi beszédet, a keresztyén vallás ama magna chartaját és — ha ferde elméletek lelke nemesb sugallataira siketté nem tették — kénytelen bevallani, hogy azok isteni beszédek, melyek mig gondolkodó ész, s érző szív lesz a világon, értéküket elveszteni nem fogják. Ellenben, ha a dogmatikai keresztyénséget nézem, azt a M. úr szerint kizárólagosan nevezendő keresztyénséget — semmi sem bonyolódottabb, semmi sem érthetetlenebb, de egyszersmind semmi sem ingadozóbb, semmi sem változóbb annál. A mai dogmatikai keresztyénség nem az, a mely uralkodott csak egy századdal is ezelőtt, s nem az a rom. katholikusoknál, a mi az óhitűeknél, nem az a lutheránusoknál, a mi a kálvinistáknál, nem az a hernhutereknél, a mi az unitáriusoknál stb. stb. S mégis mindenik felekezet magáról azt vallja, hogy ö van kizárólag az igazság birtokában, s nemcsak jogának, hanem sz. kötelességének ismeri az eltéréseket, mint Istentelen hitetlenségeket, nemcsak elvetni, de tehetsége szerint üldözni is. A Jézus vallása azt kívánja az embertől, hogy bensőleg megujulva, a btinös indulatokat levetkőzve szeressük az Istent, szeressük felebarátinkat, s tagadjuk meg magunkat, alárendelvén akaratunkat Isten bölcs vezetése és gondviselésének; higyünk a Krisztusban, mint ki a külső hagyások rabigája alól az emberiségei megváltván, azt az örök változhatatlan vallásigazságok ösvényére vezette, s azon igazságok bepecsételésére életét is odaadta. Ezért az apostolok tanítása mindössze ebből állott: térjetek meg s higyetek a Krisztusban, s aki ezt teljes szívből vallotta, vízbe mártatott és keresztyénnek tekintetett. Sehol sem látjuk a bibliában, hogy az apostolok a keresztyénségre térés feltételeiül valami subtilis dolgok hivését tették volna. — Súlyt fektettek — az igaz — a hitre, mint egyedül üdvözítőre ; de e hit — hogy theologiai nyelven szóljak — nem volt a fides quae creditur, hanem a fides qua creditur, s ez utóbbinak élesztésére, erösbitésére felhasználtak mindent, amit a koreszmékből a célra felhasználhatónak találtak, mert jegyezzük meg jól, az isteni igazságoknak soha nem változó fényük van, de hogy hassanak, az uralkodó nézetek közegére van szükségük ; csak akkor szólhatunk amaz igazságok társadalmi hatalmáról, inidön megszűnnek egyéniek lenni és körülöttök tömegek csoportosulnak. De óvakodjunk lényegnek venni azt, ami csak mulandó közlési eszköz volt és ne zavarjuk össze az örökké valót a mulandóval. De íme előállnak a M. féle urak, s ránk akarják disputálni, hogy nem az a Jézus egyszerű vallása, amaz örökfényü csillagok a fő, hanem az, amit bomladozásnak indult társadalomban, dulakodó szerzetesek egymás üldözésére és kiátkozására alkottak, az lenne az igazi keresztyénség és aki azokat betűről betűre ugy nem hiszi, amint azokat a latrok gyűlésén, vagy elvetemedett nők intrigái által vezetett más zsinatokon megállapították, az nem keresztyén. „Minekutána — igy szól az apostol — eljött a teljes idő, kibocsátá Isten az ö fiát, ki asszonytól lett, ki a törvény alá adta magát, hogy azokat, kik a törvény alatt valának megváltaná, hogy fogadott fiúságot vennének." E két versben röviden kifejezte az apostol Krisztus urunk nagy